aurul

A nagybányai ciánszennyezés huszadik évfordulójára emlékezve a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Fenntarthatóság Felé Egyesület arra hívta fel a figyelmet, hogy nem tanultunk a múltból, s a hasonló potenciális szennyezőforrások felszámolása helyett újabb cianidos technológiájú aranybányák megépítése fenyeget minket.

16 éve, 2000. február 2-án, szerda este Szőke Sándor, a Felső-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója arról tájékoztatta a hírügynökségeket, hogy a nagybányai Aurul vállalat tározójából kizúduló 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz elérte a Tiszát. Ezzel véget ért a három napos reménykedés.

Másfél évtizede, 2000. január 30-án szakadt át a romániai Aurul bányavállalat zagytározójának gátja, ahonnan körülbelül százezer köbméternyi ciános szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, a Szamosba és a Tiszába. A régió legnagyobb környezeti katasztrófájának tizenöt év elteltével sincsenek a károkért helyt álló felelősei, sem kézzelfogható szabályozási vagy intézményi következményei.

A Romaltyn Mining társaság fontolgatja, hogy lemond a tervezett nagybányai bányaberuházásról, miután az önkormányzat pénteken megváltoztatta a vállalat területének besorolását. A zavaros társaság jogelődje volt a 2000. évi tiszai ciánkatasztrófát okozó nagybányai Aurul társaság.