csernobil

Több mint tízezer hektár erdő áll lángokban a csernobili atomerőmű körüli, úgynevezett tiltott zónában a térségben zajló harci cselekmények miatt – közölte Ljudmila Denyiszova ukrán emberi jogi biztos, akit az Ukrajinszka Pravda hírportál idézett.

Tegnap sikerült részben leváltani és új munkaerővel pótolni a csernobili atomerőművet üzemeltető dolgozókat. Erről az ukrán atomenergetikai vállalat adott ki közleményt a Telegramon. Új, önkéntes munkások folytatják a berendezések üzemeltetését és karbantartását.

Az orosz erők ismét megrongálták a csernobili atomerőművet és a közelében fekvő Szlavutics várost ellátó villamos vezetéket nem sokkal azután, hogy ukrán szakemberek megjavították – közölte ma az Enerhoatom ukrán állami atomipari vállalat sajtószolgálata.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint a teljes kimerülés határán állnak a csernobili atomerőmű dolgozói, akik több feladatot már el sem látnak a fizikai és mentális fáradtság miatt. Az ENSZ szervezetének Twitter-bejegyzése szerint a 210 fős személyzet három hete „non-stop” dolgozik az erőműben.

Az atomenergia békés körülmények között is veszélyes. Az atomerőművek 70 éves történelme során eddig csak a balkáni háborúban volt példa arra, hogy kis túlzással centikre tőlük lövöldözzenek a harcoló felek. Ukrajnának négy üzemelő atomerőműve van, plusz Csernobil. Ez drámai kockázatokat jelent, hiszen sem a reaktorokat, sem a kiégett üzemanyagot, sem a radioaktív hulladékokat tároló létesítményeket…

Miután csütörtök este az Ukrajnát megszálló putyini hadsereg elfoglalta a csernobili atomerőművet, kiugró sugárzásértékeket mértek a környéken. Az ukrán hatóságok és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint azonban nincs ok a pánikra: bár a sugárzás egy kis területen valóban jelentősen megnőtt, csak a nehézgépjárművek verték fel a földutakon az 1986-os atomkatasztrófa után leülepedett nukleáris port.

Április 26-án – a csernobili atomkatasztrófa 35. évfordulóján – nyomatékosabban emlékezünk meg a 20. század egyik legnagyobb tragédiájának áldozatairól. Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is egyben.  Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem leginkább fehérorosz nemzeti tragédia. Miért is?

35 évvel a csernobili nukleáris katasztrófa után még mindig vannak néhányan, akik a zárt zónában élnek. Egyikük egy 85 éves ukrán férfi, Jevgenyij Markevics. Az övezetet azután hozták létre, hogy 1986. április 26-án tűz ütött ki az atomerőműben Csernobilban. Több ezer embert kitelepítettek, Jevgenyij Markevics is köztük volt.

Médiaviharként söpört végig a hír az atomenergia hazai diskurzusán 2014 januárjában, hogy a paksi atomerőmű két új blokkját a Roszatom fogja kivitelezni. Később az is kiderült, hogy az Orosz Föderáció 3000 milliárd forint értékű államközi hitelt bocsát rendelkezésre, mely a beruházás 80 százalékát hivatott fedezni.

„Az atomenergia nevetségesen drága. Elképesztően versenyképtelen az atomerőművek létesítése és bővítése – mondta Nobo Tanaka az Nemzetközi Energia Ügynökség volt elnöke.  Tíz évvel a fukusimai atomerőmű-baleset után az Energiaklub szakértői áttekintették országunk és az EU nukleáris helyzetét.