etológia

Egyedülálló munka folyik a bő 100 éves erdő közepén, több mint 40 éve vizsgálják itt az odúlakó madarakat: vérre menő harc az ingatlanokért, megcsalás, féltékenység, szerelem és divathullámok a pilisi Málnás-hegyen örvös légykapókkal, kopasz ifjoncokkal, denevérekkel és sok tudománnyal. Az évtizedek óta futó projektben számtalan témát vizsgálnak, a négy évtizedes adatsorokból rendkívül értékes adatok nyerhetők.

Az emberek egymás agyára tudnak menni, ha kötekednek vagy incselkednek egymással, esetleg piszkálják a másikat. A vicces marháskodástól az idegesítő agresszivitásig terjedő viselkedési forma ősidőktől velünk van, olyannyira, hogy 13 millió éves szokás, ami összeköti az ősembert a legközelebbi rokonaival, a főemlősökkel.

Már az ókorban is igyekeztek sziklára építeni a várakat, hogy nehéz legyen bevenni őket, és Dobó István dolgát is segítette a többszörös túlerőben lévő törökökkel szemben, hogy az utóbbiaknak fölfelé kellett támadniuk. Így vannak ezzel a csimpánzok is.

A parti madarak utódgondozása rendkívül változatos, a széki liléknél például sokszor a tojó dezertál (vagyis hagyja el a fészekalját), hogy újabb családot alapítson. Az e viselkedést meghatározó viselkedésökológiai és evolúcióbiológiai tényezőket tárja fel a magyar és brit kutatók által írt, az Evolution című folyóiratban megjelent tanulmány.

A klímaváltozás miatt évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban költenek a madarak – derül ki az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem közös kutatásából, amelyben az ökológusok csaknem 700 madárfaj költési adatait elemezték.

A homo sapiens evolúciós sikere nem azon múlott, hogy erősebb vagy okosabb volt, mint más fajok, hanem, hogy képessé vált közösségben gondolkodni és cselekedni. Nem külön-külön lettünk a teremtés koronái, hanem törzsközösségekben, nemzetségekben és országokban.

A globális felmelegedés a madarak fészkelési szokásait is megváltoztatta: egy új tanulmány szerint számos madárfaj csaknem egy hónappal korábban rakja le tojásait, mint száz éve.

Védett is meg nem is a gerle méretű, földigilisztákat fogyasztó, szuper látású, és olyan kiválóan rejtőzködő „vadászkedvenc”, hogy még a vadászkutyák sem mindig tudják kiszagolni őket. 15 erdei szalonkát műholdas jeladóval kutatják a MATE szakemberei. A meglepő eredményekről Dr. Schally Gergely mesélt podcastunkban.

A költési időszak közeledtével máris számítani lehet ablakokat, autókat „támadó” – valójában a saját tükörképükkel harcoló madarakra, de a probléma könnyen kezelhető.

Az Osnabrücki Egyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet tudósainak elsőként sikerült a vadonban megfigyelni, hogy csimpánzok támadtak gorillákra.