fapellet

A Civil EU Elnökség keretében szervezett két konferenciánk után – EU Víz ellenálló képesség és Erdők az EU-ban – és az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének 16. részes felek találkozója előtt (CBD COP16, Cali, Kolumbia, október 21 – november 1) úgy gondoltam érdemes áttekinteni, két olyan ügyet, amelyek komoly veszélyt jelentenek természeti környezetünk számára az EU-ban.

Fával fűtünk, biomasszával működő erőművekben termelünk áramot – a jelenlegi európai szabályozás szerint ez megfelel a klímavédelmi céloknak. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC állásfoglalása szerint azonban tévútról van szó: különösen a fapellet égetésével egységnyi elektromos áram előállítása több szén-dioxid kibocsátásával jár, mintha az erőmű szénnel működne.

A legfontosabb fatermékek (a hengeresfa, fűrészáru és falemez) globális termelése és kereskedelme az eddigi legnagyobb szintre bővült 1947 óta, mióta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) nyomon követi az erdészeti statisztikákat.

A gazdasági növekedés, az új kelet-európai feldolgozó-kapacitások és a bioenergia iránti kereslet állnak a globális trend hátterében.

„Küzdj a klímaváltozás ellen, használj fát” – az Európai Faipari Szövetség hangzatos szlogenje első olvasatra meglehetősen ellentmondásosnak tűnik, holott korántsem az. Ráadásul nagyon jól tükrözi a környezetvédelem területén tapasztalható trendeket: a fa ugyanis rendre maga mögé utasítja a Napot és a szelet, mint megújuló energiaforrásokat.

Megfelelő finanszírozás hiányában sokak számára a hosszútávon megtérülő energetikai beruházások vállalhatatlan terhet jelentenek. Valós alternatívát az ésszerű árú vagy a rendkívül gyorsan megtérülő beruházások kínálhatnak, ezek közül az egyéni fűtésű családi házban lakók számára az egyik leginkább vonzó kompromisszum a fapellet használata.