népességnövekedés

A civilizáció esélyei attól függenek, hogy sikerül-e a gazdasági növekedést és a népességrobbanást lefékezni – állítja Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus. A Föld eltartóképességét már az 1970-es években meghaladtuk, napjainkban 1,8 bolygónyi kapacitást használunk fel. Az egyik legégetőbb feladatunk az, hogy az agrárgazdaság minél hamarább reagáljon a megváltozott éghajlati körülményekre.

Annak ellenére, hogy vannak eltérések a datálásban, a szerzők nagy része egyetért abban, hogy a késő ókorban elromlott a klíma. Helmut Jäger szerint már az i. sz. 250 körül jelentkeztek a hidegebb telek, nedvesebb éghajlat kíséretében, és ez északon kb. i. sz. 750-ig, akontinensen pedig a 9. századig tartott. A lehűlés a kora középkori pesszimumban…

Európa lakossága feltartóztathatatlanul növekedett és korábban soha nem tapasztalt nagyságrendet ért el. A települések létrejöttének sem politikai, sem kulturális okok nem tudtak határt szabni: a fejlett középkor az erdőirtások és a félreeső területeken, határmezsgyéken, középhegységekben, a magas Alpok völgyeiben és a fjordok mentén végbemenő falualapítások kora volt.

A ma még a világ legnépesebb, és legdinamikusabb gazdasági fejlődést produkáló országa Kína, mely többek között vízhiánnyal és demográfiai kihívással néz szembe.

Afrika robban, és ez ugyan új divathullámokat – lásd afrobeat – és öntudatot, büszkeséget is hoz, nem látni, hogy lesz képes a kontinens megbirkózni a népességnövekedéssel, honnan lesz munkája fiatalok százmillióinak. Többek szerint ez a legnagyobb globális kihívás, rögtön a klímaváltozás után.

A népességnövekedés miatti aggodalmak helyett a világnak több figyelmet kéne fordítania a nők reprodukciós jogaira, illetve a testük feletti szabad rendelkezésre – áll az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerdán közzétett, a világ népességéről szóló éves jelentésében.

A Kínában 1980-ban bevezetett és 36 évig érvényben tartott „egy gyermek politika” több szempontból is komoly figyelmeztetés azoknak a politikusoknak és demográfusoknak, akik mesterségesen és durva eszközökkel próbálják megváltoztatni a népesedési trendeket.

8 milliárdan élünk a bolygón. Egészen pontosan persze nem tudhatjuk, most valószínűleg vagy egy kicsivel többen, vagy egy kicsivel kevesebben a 8 milliárdnál, de annyi nagyon valószínű, hogy 2022. november 15-én érjük el a 8 milliárdot. Az előző milliárdforduló 2011-ben volt, a hatmilliárdot pedig 1999-ben értük el.

A világgazdaság fellendülése megnyugtatta a médiát, a befektetőket és a döntéshozókat. De vajon biztosítható-e hosszú távon az emberiség jövője, ha újra visszatérünk a tegnapi gazdasági növekedéshez? Azok közül, akik elutasítják ezt a modellt, néhányan a nemnövekedés mellett érvelnek. Javaslatokat tesznek a környezeti, társadalmi és demokratikus kihívások új megközelítésére globális szinten.

„Ha egy űrből érkező pártatlan élőlény megvizsgálná az utóbbi tízezer évben véghezvitt tetteinket, fajunknak valószínűleg nem a sapiens nevet adná. Sokkal inkább illenek ránk a fejlődés alacsony szintjén álló, a primitív és a csekély intelligenciájú jelzők” – vázolja föl a kötet történelem- és emberszemléletét a Széchenyi István Egyetemen oktató Horváth Balázs.