A rovat kizárólagos támogatója

A kormánynak eszébe jutott a szigetközi vízpótlás. Most tették bele az idei költségvetésbe az erre vonatkozó összegeket.

Folytatni kell a Duna és a Mosoni-Duna környezeti monitoringját (folyamatos ellenőrzését) egy 22 évvel ezelőtti magyar-szlovák megállapodás alapján – áll a kormány tegnap közzétett határozatában. Még mindig ez a megállapodás helyettesíti ugyanis azt a szerződést, amely a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosról hozott 1995-ös ítéletének végrehajtásáról szólna, de amelyet azóta sem sikerült megkötni.

A Földművelésügyi és a Belügyminisztérium 2017-es költségvetésébe végül most, az év végén illesztenek bele egy-egy új sort a "monitoring támogatása", illetve a "vízpótló rendszer üzemeltetése" címmel.

A rendkívüli intézkedésre, mint írják, „a szigetközi monitoring hiányzó elemeinek újraindításához, működésének biztosításához, az eddigi eredmények átfogó értékeléséhez, a jelenlegi monitoring racionalizálásához, valamint az eddigi dokumentumok és adatbázisok végleges elhelyezéséhez” van szükség.

A HVG szerint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek még idén 120 millió forintot kell adnia e célokra a földművelésügyi tárca, és 44 milliót a belügyi számára, az előbbit nagyobb részt januári kifizetéssel. A jövő évtől pedig évi 120 millió jár ugyanezen a címen a BM-nek, bár a júniusban elfogadott 2018-as költségvetésben ez még nem szerepelt, csak az FM kapott 55 milliót.

Úgy látszik, most kapott a kormány tájékoztatást arról, hogy valami nincs rendben, a határozat ugyanis felszólítja Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert, hogy „a Herman Ottó Intézet közreműködésével gondoskodjon a szigetközi monitoring hiányzó elemeinek újraindításáról, az eddigi eredmények átfogó értékelésének elvégeztetéséről, az eddigi dokumentumok és adatbázisok olyan végleges elhelyezéséről, mely felhasználhatóvá teszi azokat a meglévő környezetvédelmi és természetvédelmi információs rendszere számára, továbbá biztosítja, hogy az elmúlt két évtized során végzett vizsgálatok a jövőben is felhasználhatók és kutathatók legyenek”.


A Duna eltérítése

A Duna eltérítése

25 éve terelték a bősi erőműre a Dunát. 25 év majdnem egy emberöltő, ezalatt a víznek csak az ötöde folyt a folyam medrében a szigetközi szakaszon. Négyötöde Szlovákiába, a folyammal párhuzamos oldalcsatornába került, hogy a bősi erőműben termelje a villamos energiát.

A múlt század második felének jelszava a "Legyőzzük a természetet!" volt. A Szovjetunióban hatalmas gátakat emeltek a folyókra, bár a végső nagy tervet, a szibériai folyók megfordítását már nem tudták megvalósítani. Közbejött a glasznoszty. A csatlós országok, így Magyarország és Csehszlovákia is követték a nagy testvér példáját. Negyven éve, 1977-ben államközi szerződést kötöttek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósítására. A terv Pozsonytól Budapestig átrajzolta a térképet.

Hajósy Adrienne geofizikus-mérnök 2017. október 26-i írása

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek