A rovat kizárólagos támogatója

A Kiskunsági Nemzeti Park most zárult közel ötéves projektjének köszönhetően több mint 12 000 hektár védett és NATURA 2000 terület nyerte vissza természeteshez közeli állapotát, béka-átjárók és 15 denevér-hotel épült meg.

Az előkészítő munka 2008. februárjában kezdődött, melynek eredményeként 2010. március 11-én Támogatási Szerződést köthetett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. Az Igazgatóság összesen 534 millió Ft vissza nem térítendő támogatást fordított eddigi legösszetettebb projektjének megvalósítására. A KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0014 számú, „Élőhely-rekonstrukciós tevékenységek megvalósítása a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” elnevezésű projekt során több mint 12 000 hektár védett és NATURA 2000 terület nyerte vissza természeteshez közeli állapotát, béka-átjárók és 15 denevér-hotel épült meg.

A beruházásnak 6 fő eleme volt:

1.A soltszentimrei szikes puszta élőhely-rekonstrukciója.
A beruházás az 50-es években létrehozott, gazdaságilag és természetvédelmileg egyaránt elhibázott rizstelep árkainak, töltéseinek a felszámolására irányult. A beavatkozás során összesen 17 kilométer hosszban számoltuk fel a 0,3-0,7 m mélységű és 6,0-18,0 m közötti szélességű árkokat és töltéseket. Ezzel helyreállt a szikes puszta természetes állapota és vízviszonya is, aminek köszönhetően a túzok, a pusztai gyalogcincér vagy éppen egy hazai orchidea-faj, az agárkosbor állománynövekedése, terjeszkedése várható. A jövőben ezen a területen megőrizhető a Kiskunságra jellemző szikes pusztai élőhely és életmód.

2. A mórahalmi Csipak-semlyék vízviszonyainak rendezése.
A semlyék egy vizenyős, időszakosan vízborította mélyedés, rét, szikesedő nedves terület. Ebből az élőhely-típusból még a múlt század elején is összefüggő élőhely láncolatok léteztek, ám mára, a Kiskunság szárazodása miatt már csak nyomokban maradtak fenn. Mórahalmon ezért az volt a cél, hogy a belvízi levezető árkok feltöltése és a Madarásztói csatorna vízvisszatartása révén megtartsuk a vizet a területen, továbbá a funkciójukat vesztett, tájidegen, volt öntözőgödrök és a felszíni vízmozgásokat akadályozó depóniák felszámolása után ez a víz a területen belül is természetes módon áramolhasson és maradjon meg, minél hosszabban. Mára javult a terület vízellátottsága, ismét kialakulhat az időszakos vízborítás így megőrizhető a terület egyedi növény és állatvilága.

3. Szegély- és nyíltvízi élőhelyek kialakítása a Kolon-tavon.
A Kolon-tó egykor változatos élőhely volt, ahol a zárt nádasok mellett nyílt vízfelületek, belső kis foltok biztosították a gazdag halállomány és madárvilág fennmaradását. A feltöltődés és szárazulás miatt zárt nádasok alakultak ki, amik csökkentették a tó növény- és állatvilágának sokszínűségét. Ezért mintegy 2,3 km-en 6,0 m és 200 m-en 3,0 m szélességben, átlagos 1 m mélységben alakítottunk ki „csatornát” és nyílt vízfelületi vizes élőhely-rendszert. A beavatkozási felület 4 ha, a közvetlen hatásterülete azonban már megközelítőleg 145 ha. Ennek köszönhetően számos faj számára alakul ki újra költőhely, így megerősödhet a nagykócsag, kanalas gém vagy éppen a kis vizicsibe és fülemülesitke állománya.

4. A Tisza-ártéri Barci-rét élőhely-rekonstrukciója és inváziós növények irtása a Bócsai ősborókás érdekében.
A Tisza mentén fekvő Mártélyon a hazánkba behurcolt, és azóta itt agresszíven terjedő ártéri inváziós fajok, mint a gyalogakác és a zöld juhar mára olyan mértékben egyeduralkodóvá váltak, hogy kiszorították a természetes növényfajokat, így az azokon és azokból élő hazai állatfajokat is. Az ártéren ezért a projekt során, 3 éven át ismétlődően elvégeztük ezen, „természetvédelmi fertőzést” okozó növények irtását. A beruházás eredményeként a területen újra kialakul és visszaáll a Tisza-mentén egykor jellemző puhafás ligeterdő és a fás-legelős tájképe. Az inváziós fajok visszavonulása után az eredetihez hasonló növénytársulások és védett fajok ismételt megjelenése várható. Az élőhely emellett a KNPI, de a szomszédos gazdálkodók gulyái számára is legeltethetővé és kaszáltathatóvá válhat, így ismét megélhetést biztosíthat több család számára.
Hasonló tevékenység keretében a Bócsán kialakult, országosan ismert ősborókás fennmaradását veszélyeztető akác és selyemkóró visszaszorítása valósult meg. A területen így megmaradt az esélye a borókás egyedülálló természeti értékei fennmaradásának.

5 Denevér-élőhelyek kialakítása a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén
Az Igazgatóság területén 15 db mesterséges denevér élőhelyet, úgynevezett „hotelt” alakítottunk ki. A denevér élőhelyek 8-10 méter magas, vandál- és időjárás biztos, belső kialakításában a hegyesorrú denevér, tavi denevér, törpe denevér és a pisze denevér fajok speciális telelési, szaporodási igényeit figyelembe vevő, lábon álló „faházak”, melyek a ma már visszaszorult idős ártéri erdők és idős gyümölcsösök hiányát pótolják ki. Az első megtelepedéseket követően a denevérkolóniák egyedszáma az eddigi tapasztalatok szerint évről-évre rohamosan nőni fog. Megfelelő nyugalom esetén az ötödik évre egy-egy közösség egyedszáma elérheti akár az ezres nagyságrendet is.

6 Békamentő rendszer kialakítása az 52-es főútvonal mentén.
A nagy forgalmú 52-es főút által Fülöpszállás külterületén kettészelt vizes élőhelyek között vándorló kétéltűek védelme érdekében 1490 m hosszban állandó terelő elemek, és 3 darab út alatti kétéltű-átjáró létesítése valósult meg. A rendszer kialakításával megakadályozhatóvá vált a kétéltűek vonulásakor jelentkező tömeges pusztulás, mellyel biztosítható az ökológiai egyensúly fennmaradása, valamint a biztonságos közlekedési viszonyok megteremtése. A fejlesztést követően már nem tudnak az úton átkelni, hanem átjárókba terelve, biztonsággal haladhatnak saját útjukon –hosszútávon is biztosítva a fajaik fennmaradásának esélyét.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek