16 éve, 2000. február 2-án, szerda este Szőke Sándor, a Felső-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója arról tájékoztatta a hírügynökségeket, hogy a nagybányai Aurul vállalat tározójából kizúduló 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz elérte a Tiszát. Ezzel véget ért a három napos reménykedés.
A román-ausztrál Aurul vegyesvállalat ülepítőtavának a fala még 2000. január 30-án, helyi idő szerint 2 órakor szakadt át, és egy 20-25 méteres résen keresztül a Lápos folyóba ömlött a halálos mérgező anyag (180-szorosan haladta meg a megengedett mértéket a ciánvegyületek koncentrációja).
A méreg a Láposból a Szamosba ömlött, onnan pedig 3 nap utazást követően a 40 kilométer hosszú ciánfolt elérte a Tisza magyarországi szakaszát. Így tehát három nap telt el reménykedéssel, idegtépő várakozással és felkészüléssel, azonban a szennyezés óriási ökológiai katasztrófát okozott, még annak ellenére is, hogy a Tisza-tavat sikerült megmenteni – a 2000. áprilisi becslések szerint 1241 tonna hal pusztult el a szennyezés két hetes lefolyása alatt.
Az alfahir emlékeztet arra, hogy szerencsére a Tisza viszonylag gyorsan regenerálódott, azonban az üledék nehézfém tartalma még mindig magas. Tizenhat év után is fontos tanulságokkal szolgál a mindenkori magyar kormányok számára ez az ökológiai katasztrófa. Egyrészt azért, mert Magyarországnak nem sikerült a 29,3 milliárd forintos kárigényét érvényesíteni (és erre már nem is lesz módja, ugyanis a Fővárosi Bíróság alperes hiányában az eljárást megszüntette), másrészt örök mementóval szolgált az emberi hanyagságra az Aurul védekezése is: a gátszakadást a szokatlanul nagy havazás okozta. Felidézve a mentőtervvel nem rendelkező bányavállalat érvelését a tíz halálos áldozatot követelő vörösiszap-per felmentő ítéletét követően, szívbemarkoló – de sajnos aktuális is.
Miért nincsenek továbbra sem felelősei a kolontári katasztrófának?
A Greenpeace szomorúan veszi tudomásul, hogy továbbra sincsenek felelősei a 2010-ben történt kolontári vörösiszap-katasztrófának. A környezetvédő szervezet szerint egyértelmű, hogy emberi mulasztások vezettek a számos halálos áldozattal járó katasztrófához: mind a tározót üzemeltető MAL Zrt., mind a vállalat tevékenységét engedélyező és ellenőrző hatóságok számos esetben nyilvánvalóan hibáztak, vagy nem engedélyeztek és ellenőriztek megfelelően.
Kapcsolódó anyagok:
Tegyük rendbe vizeinket! Február 2, a vizesélőhelyek világnapja
