A rovat kizárólagos támogatója

Napra pontosan 20 évvel ezelőtt történt, hogy egy akkor másodéves geológus hallgató, Ősi Attila barátjával, Torma Andrással hosszas információ gyűjtés után eljutott egy akkor még aktív bányába a Bakonyban, hogy megvizsgáljanak egy ígéretesnek tűnő kőzetréteget, ahol pár órányi gyűjtés során előkerültek az első magyarországi dinoszaurusz leletek is. A többi, pedig, ahogy szokás mondani már történelem.

De hogy is történt pontosan?

Bár a történelmi Magyarország területéről, pontosabban az Erdélyben található Hátszegi-medencéből, már az 19. század vége óta ismert számos, rendkívül gazdag, késő-kréta korú szárazföldi gerinces ősmaradvány lelőhely, a mai Magyarország területéről mezozoikumi (földtörténeti középidőben élt) szárazföldi gerincesek maradványai sokáig ismeretlenek voltak. Ennek a fő oka az, hogy az ebben az időben képződő üledékek főként tengeri körülmények között rakódtak le. Ezekben a rétegekben a tengeri gerinces élőlények maradványai sem túl gyakoriak, és többnyire szórványosan fordulnak elő.

Az első mezozoikumi, szárazföldi állatoktól származó leletek hazánkból a mecseki kőszénbányák területén kerültek elő 1966-ban. Ezek lábnyom fosszíliák voltak, amik a tavalyi év ősmaradványának is megválasztott Komlosaurus carbonis nevű dinoszauruszhoz tartoztak. Az 1980-as években számos újabb ehhez a lábnyomtípushoz tartozó maradvány került elő, viszont testfosszíliái (megkövesedett csontok és fogak) sajnos a mai napig nem kerültek elő.
Az első mezozoikumból származó szárazföldi gerinces testfosszíliákra egészen 2000 tavaszáig várni kellett. Amikor is a fent említett lelkes fiatalok, Ősi Attila és Torma András, azzal a kérdéssel vezérelve, hogy miért nem találtak addig még Magyarországon dinoszaurusz maradványokat, a figyelmüket az úgynevezett Csehbányai Formáció, többnyire szürkés színű folyóvízi üledékes rétegsorára nem irányították. Ez a kőzettípus eredetileg néhány erdőben található folton kívül nem igazán volt megtalálható a felszínen, egyetlen területet leszámítva. Ez a hely az egykori Iharkút község területén nyílt külszíni bauxitbánya volt. Mivel a mélyben lévő bauxit hozzáféréséhez a felette lévő kőzetrétegeket el kellett bontani, a bányatevékenységek során a Csehbányai Formáció is hozzáférhetővé vált és nagyjából 50-60 méteres vastagságban tárták fel.
Ezzel az információval a birtokukban látogatott el a két barát 2000 április 29.-én a területre, amelyen akkor még folyt a kitermelés. Az elsődleges cél először is a bánya északi részén található kőzetek tanulmányozása volt, majd a legígéretesebb rétegekből szerettek volna kőzetmintát gyűjteni, későbbi vizsgálatokhoz. Pár órányi munka után, a felszíntől 7 méteres mélységben, egy sárgás színű homokkőből váratlanul előkerültek az első csontok, amely újabb lendületet adott a kutatáshoz. Egy évvel később már a bánya keleti oldalán egy még produktívabb réteget fedeztek fel, ahol azóta is minden év nyarán egy kis kutatócsapattal folynak az ásatások.

Jelentősége:

Szinte minden ősmaradvány lelőhely egyedülállónak számít a maga nemében. Míg vannak, amelyek sok tulajdonságban megegyeznek másokkal, addig léteznek olyanok, amelyek több egyedi jellemzőkkel is bírnak. A következőkben az iharkúti lelőhely azon tulajdonságait szeretném kiemelni, amelyek eltérővé, teszik más ásatási területektől.
Az iharkúti lelőhely jelenti az első szisztematikusan gyűjthető mezozoikumi gerinces lelőhelyet hazánkban.

A legjelentősebb tulajdonsága a kora, amivel kivételes helyet tölt be az európai késő-kréta időszakbéli gerinces lelőhelyek között, ugyanis santoni korú (85,8-83,5 millió éves). Néhány idősebb cenomán korú (99,6-93,5 millió év közti kor) lelőhelyet leszámítva csak fiatalabb campani és maastrichti korú lelőhelyek (ami 83,5-66 millió év közti időintervallum) ismertek az európai késő-krétából. Ezzel az iharkúti lelőhely összeköttetést jelent az idősebb és fiatalabb fosszilis faunák között. Az itt talált élőlények maradványai egybecsengenek más európai késő-kréta kori maradványokkal, de különbségeket és újdonságokat is mutat, ami egyrészt a kivételes korából, másrészt pedig az itt élt állatok hosszú ideig tartó elszigeteltségéből fakad.

Az iharkúti lelőhelyről előkerültek növények spóra, pollen, mag, termés levél és törzs fosszíliái, borostyánok, koprolitok, illetve csigák, kagylók, csontos halak, békák, farkos kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, moszaszauruszok, repülő őshüllők, madarak és persze dinoszauruszok maradványai is, amelyek közül számos faj endemikusnak számít, vagyis csak ezen az élőhelyen fordultak elő.

Legfontosabb csoportok:

Hungarobatracus szukacsi: Ez a jól úszó, és ugró béka egy szárazföldi ősöktől származó, és másodlagosan vízhez alkalmazkodó forma volt. Az eddig ismert legidősebb valódi békafaj (Neobatrachia) lelet az európai kontinensről.

A feltételezhetően szalamandraszerű Albanerpetontidae kétéltűek közé sorolható leletek jelentősége, hogy korábban az alsó-krétától a campaniig nem volt ismert ilyen lelet típus Európából. Továbbá a leletek között vannak olyanok, amelyek méreteiből arra lehet következtetni, hogy az eddig más területekről ismert legnagyobb ilyen fajnál is méretesebbre nőhettek.

Iharkutosuchus makadii: Az Iharkútról előkerült krokodilok közül az egyik legjobban ismert. Maximális testhossza egy méter körüli volt. Egyik különlegessége a lapos, apró kúpokat viselő őrlőfogai, amelyek jelentősen eltérnek a ma élő ragadozó krokodilok kúpos fogaitól. Ezzel a fogazattal, illetve a különleges állkapocsízületének köszönhetően a legtöbb hüllőtől eltérően képes volt a táplálékát alaposan megrágni. Ez a képesség korábban nem volt ismert a krokodilok körében.

Hungarosaurus tormai: Ez az első magyarországi dinoszaurusz. Bár a területen megtalált első dinoszaurusz lelet a Mochlodon vorosi foga volt, a Hungarosaurus volt az első leírt dinoszaurusz. Ez a négy lábon járó növényevő a páncélos dinoszauruszok (Ankylosauria) közül is a Nodosauridae családba tartozik. Testhossza a 4-4,5 métert érhette el. Testét a nyakától a farka végéig több száz, különböző páncélelemek borították. Egyik különlegessége, hogy a legtöbb négy lábon járó dinoszaurusztól eltérően a mellső végtagjai ugyanolyan hosszúak voltak, mint a hátsók. Ráadásul az állat csontvázára jellemző az Ankylosauriák között szokatlan könnyedebb felépítés, amik arra utalnak, hogy a legtöbb páncélos dinoszaurusztól eltérően a Hungarosaurus valószínűleg egy gyorsmozgású állat lehetett. Az iharkúti területről előkerültek egy másik páncélos dinoszaurusz fajba tartozó leletek is. Ezek a leletek az európaszerte előforduló Struthiosaurus nembe tartoznak, és nagyjából fele akkorára nőhettek meg, mint a Hungarosaurus. Ezzel az iharkúti lelőhely az első Európában, ahol két különböző páncélos dinoszaurusz faj maradványait is sikerült beazonosítani.

Bakonydraco galaczi: Az első magyarországi dinoszauruszról már írtunk, így meg kell említenünk a sokak által csak „repülő dinoszauruszoknak” gondolt, de valójában egy különálló, nem dinosuauruszcsoport első hazai képviselőjét is. Ez a csoport a repülő őshüllőké, vagyis a pteroszauruszoké. Az iharkúti területről viszonylag gyakorinak számítanak a leletei. Egy repülő őshüllő genus gyakori jelenlétére már más lelőhelyekről is akad példa, de világviszonylatban is ritkák. Továbbá a szűkebb csoportjából, amelybe a Bakonydraco is tartozik (Azhdarchidae család) az iharkúti leletanyag a leggazdagabb. Egy másik jelentős felfedezés is köthető ehhez a fajhoz. 2003-ban előkerült egy teljes, jó megtartású alsó állkapocs, amely az említett Azhdarchidae családon belül az egyik legjobb megtartású az egész világon.

Pannoniasaurus inexpectatus: Ha már szóba kerültek a „repülő dínók” ejtsünk szót a közvélemény által „vízi dinoszauruszoknak” tartott állatokról is, amik valójában szintén nem tartoznak a dinoszauruszok csoportjába. A moszaszauruszok a vízi életmódhoz alkalmazkodott hüllők egyik csoportja és valójában a pikkelyes hüllők (Squamata) közé tartoznak, így a mai gyíkokkal és kígyókkal állnak közeli rokonságban. Ennek a ragadozónak a kifejlett egyedei körülbelül 6 méteres testhosszt érhettek el. Ezzel közepes méretű moszaszaurusz fajnak számítanak, valamint több, a csoportján belül ősi tulajdonságnak számító karaktert is magukon viseltek. A Pannoniasaurus igazi különlegessége, hogy ez az első olyan ismert faj, amely biztosan az édesvízi életmódhoz alkalmazkodott, és bizonyítottan az egész életciklusát ezekben a vizekben töltötte.

Legalább két madárfajt sikerült már beazonosítani az iharkúti lelőhelyről, melyek közül az egyik ölyv méretű volt és az ide sorolható csüdcsont alapján a kréta időszak végén kihalt Enantiornithes madarak új fajaként Bauxitornis mindszentyae néven írták le. Az itt talált madárleletek a Kárpát-medence legrégebbi madár leletei, illetve több madarakhoz köthető maradvány ismert innen, mint a többi európai késő-kréta kontinentális lelőhelyről.

Ajkaceratops kozmai: Ennek a kisméretű, alig egy méteres testhosszt elérő növényevő dinoszaurusznak a ritka maradványai az első egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a korábban csak Ázsiából és Észak-Amerikából ismert jelentős csoport, a Ceratopsiák (galléros vagy más néven tülkös dinoszauruszok) Európa késő-kréta szigetvilágát is benépesítették.

Az európai késő-krétából gyűjtött leletek alapján feltételeztek egy kb. 22 millió éves, úgynevezett „Sauropoda hiátust”. Ez azt jelenti, hogy az európai lelőhelyek közül a középső cenomani időszaktól a késő campani időszakig (tehát körül belül 96 millió évvel ezelőttől 74 millió évvel ezelőttig) nem kerültek elő a Sauropoda dinoszauruszok csoportjába tartozó nagytestű, hosszúnyakú növényevőktől maradványok. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy ebben az időszakban kihaltak az akkori európai szigetvilágból, majd csak később hódították meg újra a területet. Ez az elmélet kezdett megdőlni, hiszen Olaszország és Horvátország egyes területein előkerültek ilyen állatokhoz köthető lábnyomok ebből az időszakból. Viszont ezek a lábnyomok önmagukban nem lehettek döntő bizonyítékok, mert akár egy vándorlási eseményhez is tartozhattak, így az az egyetlen, ősi tulajdonságokat magán viselő Sauropoda fog, amely az iharkúti lelőhelyről került elő nagy jelentőséggel bír. Amellett, hogy ez az első testfosszília a sauropoda hiátusból ezektől az állatoktól, az említett lábnyomokkal együtt segít megérteni ennek az egykor jelentős csoportnak az európai viszonyait is.

Foxemys trabanti: Ennek a 60-70 cm páncélátmérővel bíró vízi teknősnek a leggyakoribbak a maradványai a gerincesek közül a lelőhelyen. Legközelebbi rokonai a bothremydida teknősök, amik mára már kihaltak, de távolabbi rokonai a mai napig fennmaradtak Dél-Amerika északi részén és Madagaszkáron. Ez a faj kissé eltér az eddig felsorolt fajok közül, hiszen különleges vagy kivételes tulajdonságai nemigazán említhetők, viszont talán ez az egyetlen olyan faj a világon, amely egy keletnémet kisautóról kapta a tudományos nevét.

Az iharkúti ásatási terület azon kevesek közé tartozik, ahol a nagyközönségnek is lehetősége nyílik arra, hogy megtekinthesse az itt folyó munkálatokat a nyíltnapok alkalmával. Ha minden jól megy, akkor ez az esemény az idei ásatás során is megrendezésre kerül. Ha a vírushelyzet miatt ez elmaradna, akkor jövőre lesz lehetőségük a látogatóknak a lelőhelyre eljönni.

A területen kutatásokat végző kutatócsoport eredményeiről a tudományos publikációk mellett eddig két ismeretterjesztő könyvben is olvashatunk bővebben. Ezek a könyvek Ősi Attila (2012) Dinoszauruszok Magyarországon, és Dr. Ősi Attila, Makádi László, Botfalvai Gábor, Bodor Emese Réka (2015) A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa címmel jelentek meg.

Ha ön is érdeklődik a téma iránt, vagy a nyílt napokkal kapcsolatban szeretne többet megtudni, akkor további információkért látogasson el a Magyar Dinosuaurusz Alapítvány weboldalára, vagy keresse fel a magyar dinoszaurusz-kutató expedíció facebook oldalát.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás