Nem eléggé köztudott, hogy az Európai Unióba Magyarország irigylésre méltó természeti értéket visz be. Mindez annak köszönhetõ, hogy már 50 éve létrejöttek Tájvédelmi Körzetek, majd a Nemzeti Parkok. A bükki éppen 25 éves. – kezdte köszöntõjét az ez alkalomból szervezett felsõtárkányi ünnepségen Haraszty László államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal elnöke. Negyed évszázada maroknyi csapat kezdte el itt a munkát, melyet mindvégig a helyi erdészek, tudományos intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek segítettek. Közöttük, de azon túl is voltak és lesznek is konfliktusok, azonban ezek azért vannak, hogy megoldjuk õket. Az érintetlen területekre például hatalmas nyomást gyakorol napjainkban a gazdaság. Nemcsak a hazai, de az uniós érdekeltségek megjelenése miatt is számos kihívás elõtt állnak a természetvédelmi igazgatóságok. Ráadásul napjainkban a Natura 2000 Hálózat kiterjesztésével hazánkban a védett területek aránya duplájára nõ. Éppen ezért nemcsak gratulált, hanem az újonnan elvégzendõ munkákhoz is sok erõt és kitartást kívánt a nemzeti park munkatársainak, segítõinek az államtitkár.
A megnyitót követõ tudományos összejövetelen a Bükk-hegységben folyó kutatásokról, eredményekrõl hallhattunk elõadásokat. Miután a hegység 85 százalékban erdõvel borított, Járási Lõrinc, erdésztörténész a természetszerû gazdálkodás történetét feldolgozva, a nemkívánatos események befolyásoló hatásairól szólt elsõsorban. Az elmúlt évszázadokban csak alacsonyabb védettséget élveztek a bükki erdõk, azonban a jelenlegi helyzetben sem lehet feledni azt, hogy a természetszerû felújításhoz türelem, sok türelem, nagyon sok türelem, kell, ez kell, hogy vezérelje a bükki erdõgazdálkodást.
Sokan nem tudják, hogy a Bükkben található hazánk legnagyobb karsztplatója, a Bükk-fennsík. A mészkõ mellett változatos kõzetrétegekben, változatos megjelenésû barlangok alakultak ki. Ezen kutatásokat Székely Kinga, a Természetvédelmi Hivatal Barlangtani osztály volt vezetõje foglalta össze. A hegységben ismert közel ezer barlangból 49 fokozottan védett hidrológiai, régészeti, morfológiai, vagy éppen biológiai értékei miatt. Az István-lápai az ország legmélyebb természetes ürege, s a mésztufában kialakult Anna-, illetve a Szent István barlangok az idegenforgalom számára megnyitotta barlangok listájában fontos szerepet töltenek be. A barlangokat hobbiból kutató barlangászok nagyban hozzájárultak a Bükk-lábi települések lakóinak ellátását szolgáló források karsztvízrendszerének megismeréséhez, s nélkülük napjainkban sem lenne lehetséges a barlangok felmérése, nyilvántartásba vétele, mûszaki védelme.
A hegység növénytársulásairól folyó flóra- és vegetáció-megfigyeléseit Vojtkó András tekintette át a hallgatóság számára. Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetõen mára 18 növényfajt ismerünk, melyek az országban csak a Bükkben élnek, s meghatározták a Bükk hegység növényföldrajzi elkülönüléseit is. A növénytársulásokat leginkább fenyegetõ vadkárok hatásainak vizsgálatára, a célszerû kezelési mód meghatározása érdekében programot indítottak. 1991-tõl 10 mintaterületen, 10 növénytársulásban három évente folytatnak vizsgálatokat, melyek igazolták a kezdeti feltételezéseket, s ez alapján korlátozzák például a nemkívánatos, Közép-Európában nem honos, betelepített muflon, s az õshonos más patások létszámát. Ugyancsak tíz éve monitoring vizsgálatot végeznek a nemzeti park munkatársai a növényvilág változásainak figyelemmel kísérése érdekében. Kétszáz mintanégyzetben, 34 növénytársulást vizsgálnak öt éves periódusokban. Sulyok József diavetítéses elõadása többek között ezen kutatások tárgyaként elõforduló változatos, s jellemzõ növényvilágot mutatta be.
Gyulai Péter, a hegység hihetetlen gazdag gerinctelen faunájára hívta fel a figyelmet. Ennek oka a változatos geoföldrajzi helyzet. A Déli Bükk a mediterránt idézi, a szurdokvölgyek, töbrök az északi fajok élõhelyei, s a bükki kövek, várak, ismét más rovarok, lepkék élõhelyei. A kutató több évtizedes vizsgálatai azt látszanak igazolni, hogy a globális felmelegedés hatására a Bükk hegységbõl számos északi faj kiszorul, s el is tûnhet, hiszen a hasonló élõhelyek legközelebbike (például a Balkán-hegység), az óriási degradált, emberi behatásoktól felszabdalt területek miatt már nem érhetõ el ezen fajok számára. Megszûnt a kapcsolattartás feltétele. Azonban számos olyan kedvezõtlen hatást is említett, melyek közvetlenül veszélyeztetnek fajokat. Így például a Garadna-völgyben a villanyvezeték miatti rendszeres gallyazás, fakivágás (régi óhaj földkábel lehelyezése), a turista- és dózerutakon közlekedõ ralimotorosok, a mountainbikosok letérése a kijelölt utakról, a Hór völgyében az autóforgalom esetleges engedélyezése közvetlenül hozzá járulhat egyes veszélyeztetett fajok eltûnéséhez, melynek sürgõsen megálljt kellene parancsolni a védelem érdekében.
Az elõadások sorozata a vágóstúdióból néhány órája kikerült filmmel zárult, melyet Szitta Tamás és Ács Róbert, a nemzeti park munkatársai készítettek. Képekkel támasztották alá a nap folyamán elhangzottakat, méltó zárásaként a 25 éves ünnepségnek, melyet másnap terepi túrák és kirándulások követtek.
2002.szeptember 20
