Az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása együtt okozták a téli aszályt. Ez rendkívüli jelenség: emberemlékezet óta nem láttunk márciusban ilyen alacsony vízállást se a Dunán, se a Tiszán. A most érkező csapadék enyhülést ugyan hoz, de az alábbi adatok szerint tetemes mennyiségű vízre lenne szükség a vegetációs időszakban, hogy ne ismétlődjön meg a 2022-es nyári aszály.
Március 10-én délután a Duna felszíni vízállása Budapestnél 94 cm alá csökkent, ezzel hivatalosan is beköszöntöttek az ínséges idők. Ilyen szintnél bukkan elő ugyanis a Szabadság hídtól 60-70 méterre északra fekvő a természetes eredetű homokkő sziklaszirt, népnyelven az Ínség-szikla. Nem lenne ez hatalmas újdonság, a kicsi zátony az aszály időszakok rendszeres vendége – nyáron. Az viszont extrém, hogy tavasszal, olvadás és vegetációs időszak kezdetén feltűnjön.
Az elmúlt hetekben a Dráva, a Bódva, a Sajó és a Maros magyarországi vízszintje is súrolta a negatív rekordot. Riportutunkon a nagykörűi Tiszánál szintén rendkívül alacsony, mínusz 200 cm-es vízállást tapasztaltunk, ahonnan már csak 80 centire van az LKV-szint, vagyis a valaha mért legalacsonyabb vízállás. (Itt a 0 cm viszonyszám, a valamikori nulla szintet mutatja.) Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez tavasszal, amikor pont ellentétes tendenciákat szokás feljegyezni, kivételes jelenség.
Nyitókép: kiszáradt Duna Újpesti öbölnél 2025 március fottás Déri Tibor FB
