30 évre titkosítaná a vízhálózatra, létesítményre és berendezésre vonatkozó, a tárca részére készített javaslatokban foglalt adatokat az Energiaügyi Minisztérium egy, a múlt héten társadalmi egyeztetésre bocsátott törvénymódosítással. Az államosítást is felgyorsíthatják a mostani törvényjavaslattal.
A törvény jövő januárban lépne hatályba, addig áthidaló rendelkezés gyanánt, a veszélyhezetre hivatkozva egy kormányrendelettel biztosíthatnák az adatok titkosítását.
Az adatok egy kártérítési per alapját is képezhetik, amit a közműtársaságok az Orbán-kormány illetékes minisztériuma ellen indíthatnának, írja a Népszava.
Első hallásra meglepőnek tűnik a kabinet dupla igyekezete a víziközmű-szolgáltatásra vonatkozó adatok elrejtésére, de a sietségre jó oka van.
A Fővárosi Törvényszék ugyanis első fokon már kimondta, hogy a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalnak (MEKH) ki kell adnia a vízdíjra vonatkozó számításokat és javaslatokat.
„Az ítélet szerint ezek a dokumentumok nem számítanak döntés előkészítő anyagnak, így nyilvánosságra kell hozni az abban foglaltakat. Így végre megtudhatjuk, hogy a víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszter részére milyen díjmegállapítással, változással kapcsolatos javaslatokat tett a hivatal” – magyarázza Tüttő Kata városüzemeltetését felelős főpolgármester-helyettes, aki először levélben, majd közérdekű adatigényléssel próbált hozzájutni ezekhez az adatokhoz, de egyik esetben sem járt sikerrel. Így végül beperelte a hivatalt. Ebben az eljárásban született ítélet, amely ellen várhatóan fellebbez a MEKH és mire a másodfok is lefut, a törvény is megszülethet. De ha mégsem lenne elég gyors a törvényhozás, akkor a fent említett kormányrendelettel biztosítanák az adatok homályban tartását.
A végső számla sok tízmilliárd lehet, amit az államnak kellene fizetnie. Csupán a főváros nem lakossági vízdíj befagyasztásából származó vesztesége idén 10 milliárd forint lehet. A Fővárosi Vízműveknek – a tulajdonos fővárosi önkormányzattal egyeztetetten – feltett szándéka, hogy még az idén elsőként indítson pert ebben az ügyben. Az energiaügyekben illetékes miniszternek ugyanis jogszabályi kötelezettsége lett volna ezen számítások alapján módosítani a vízdíjon, ami lehetővé tette volna a szolgáltatók részére a hatékony gazdálkodást.
A kormány ugyanis nem csupán a lakosság által fizetett árat tartotta mesterségesen alacsonyan, hanem a közületi, tehát az állami intézményeknek és a profittermelő cégeknek, így például az akkugyáraknak, erőműveknek és autómosóknak is fillérekért kell szolgáltatni a vizet. A tíz éve változatlan hatósági ár miatt a szolgáltatók bevételei már nem fedezik a hálózatok működtetésének és karbantartásának költségét sem. A vezetékek avulása pedig egyre látványosabban mutatkozik meg a sorozatos csőtörésekben, illetve az országszerte meglévő – esetenként 40-45 százalékos – hálózati vízveszteségben.
A törvénymódosítás másik célja a víziközmű társaságok államosításának felgyorsítása lehet. A víziközmű-rendszerek átadásáról eddig egyhangú döntéssel határozhattak az érintett önkormányzatok, ám a jogszabálymódosítás után elegendő lesz a tulajdoni hányad szerinti egyszerű többség is. Így a több település által birtokolt cégek esetében a nagyobb részt birtokló önkormányzatok egyszerűen kizárhatják a döntésből a kisebbeket. Az sem lehet akadály, hogy a törvényben előírt vagyonértékelés nem készült el, a MEKH ennek hiányában is kiadhatja az új állami tulajdonos fenntartónak a működési engedélyt.
Települések sokaságát állította nehéz döntés elé a fent vázolt víziközmű-csapda. A víz- és csatornahálózat jobbára önkormányzati tulajdonban van, ám a hatósági ár miatt a településeknek egyre nagyobb összeggel kellene támogatni a helyi vízszolgáltatót.
A cégek ugyanis szinte kivétel nélkül komoly veszteséggel működnek, több a csőd közelben tántorog, így több helyen a biztonságos ivóvíz-ellátás is veszélybe került. A települések közül egyre többen mondanának le a víziközmű cégükről. A gyakorta sok tulajdonban lévő cégeknél azonban eddig elég volt egyetlen ellenálló önkormányzat és meghiúsult a terv. A kormány most eszközt adott a nagyok kezébe az átálláshoz.
A fővárosi önkormányzat azonban tavaly úgy döntött: szolgáltatási garanciák nélkül nem mond le a cirka 390-400 milliárd forintot érő Fővárosi Vízművekről, amelynek kisebbségi részvénycsomagját és menedzsment jogait 15,1 milliárdért vásárolta vissza az akkor még Tarlós István vezette kabinet 2012-ben. Nem is kaptak azóta egyetlen fillér állami támogatást sem, holott a kormány idén 20 milliárd forintot különített el a bajba jutott szolgáltatók megsegítésére.
Nyitókép: depositphotos
