A rovat kizárólagos támogatója

A Szigetcsúcsnak vagy egyszerűen csak spiccnek nevezett dunai strandot és kirándulóhelyet 300 millióból igazítják hozzá a turizmus igényeihez Kisorosziban – de ennek nem örül mindenki. A fejlesztés belepiszkálna a mai napig érintetlen erdős-ligetes tájba is, és ismeretlen nagyságú terhelést szabadítana rá az egyedülálló környezetre.

„Az is lehet, hogy mindenkinek nemesek a szándékai, és ez a fejlesztés a világ legjobb ügye, de akkor miért kell így titkolózni? A falu nem tud semmit – pontosan mi fog megvalósulni, hol és mikor? Azt viszont tudjuk, hogy aki ellenvéleményt fogalmaz meg vagy kérdez, az a polgármester szemében mindjárt ellenség” – fakad ki egy kisoroszi lakos, amikor a falut érintő turisztikai beruházásról kérdezem.  Ugyan még egy kapavágás sem történt, de június végén az önkormányzat – egy keddi nap reggelére összehívott – nyílt testületi ülésen áldását adta a projektre, lévén „a Szigetcsúcs főszezonban több mint 1200 látogató egy időben történő jelenlétét is ki kell, hogy szolgálja”. A projekt megvalósíthatósági tanulmánya szerint lesznek itt új strandélmények, vízimentő- és büfébódék, parkolók és útburkolás, koronaformáló favágás, valószínűleg még elektromos kisvonat is. A motorcsónak-kikötő ötletét egyelőre eltették későbbre.

A fejlődés úthengere

A Szentendrei-sziget felső, északnyugati csúcsában, a fővárostól bő 40 kilométerre fekvő falut méltán nevezik az útikönyvek a „Dunakanyar ékkövének”: a főág és a Szentendrei-Duna 5-5 kilométer hosszan fogja közre a közigazgatásilag Pest megyéhez tartozó területet. A spiccről csodálatos kilátás nyílik a Dunakanyarra. Egyedi fekvése, hangulatos ófaluja, rendezett utcái és a közeli Cseres-tó miatt is régóta kedvelt helye a kirándulóknak, de a legfőbb értéke a Szigetcsúcson lévő, bő 20 hektáros nyárfás-füzes, galériaerdős terület, ahol alacsonyabb vízállás esetén terjedelmes kavicspadok nyílnak meg. A Natura 2000-es besorolású, s a Duna–Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó – vagyis hivatalosan nem természetvédelmi – terület ideális fürdőzőhely.

A csendes, erdős vízparti, a homokos-kavicsos részeknél az Alföldre jellemző gyeptársulásokkal pettyezett táj a helytörténeti összefoglalók szerint közel száz éve vonzza a turistákat, táborozókat, kajakosokat, kenusokat – a területen a közeli Rácz-kert büfében megváltott jegy után gyakorlatilag vadkempinges körülmények között lehet sátrazni, akár tíz méterre a vízparttól.

És akkor jön a tömegturizmus. Részletek a Magyar Narancson >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás