Ellátható Európa biztonságosan gázzal, és ha igen, hogyan és milyen áron? Hogyan áll az európai-orosz gáz-játszma, mit veszíthet, mit nyerhet Európa az újabb gázvezetékekkel? Mennyire lehet függetlenedni az orosz importtól? A Bankfigyelő Hálózat és partnerei szakmai anyagai alapján 5 pontban foglalta össze az MTVSZ az eddig alig említett érdekes szempontokat. Mennyire vannak az oroszok a spájzban?
ELSŐ SZEMPONT: Az Európán belüli földgáz-kitermelés túl van a csúcsán, egyre csökken.
A két fő mező, a holland groningeni 1975-ben, az Északi-tengeri 2000-ben tetőzött. Európában csökkent a gázfogyasztás, aminek több rész-oka van: a csökkenő európai termelés, a gazdasági válság után stagnáló gazdaságok, az energiahatékonyabb, kevesebb gázt használó háztartások+ipar és a teret nyerő olcsóbb német és dán szél- és napenergia. Sőt a (palagázuk miatt) relatíve olcsó amerikai szénnel szemben is sokszor veszített mostanában a gáz, több gázerőművet leállítottak Európában. Mindezek miatt várhatóan nem nő számottevően az európai gázfogyasztás a következő években. Mivel azonban az európai gázfogyasztás lassabban csökkent, mint az Európán belüli gáztermelés, a gázimport növekedett és ez várható a jövőben is.
A földgáz szerepe Európában. Production: termelés, Consumption: fogyasztás, LNG trade: LNG kereskedelem, Exajoule per year: 100 000 000 000 000 000 (18 nulla!) Joule évente, Import dependency: importfüggés.
MÁSODIK SZEMPONT: Az európai palagáz-forradalom elmarad.
Egyszerűen nincs elég palagáz Európában ahhoz, hogy időben kompenzálja a kieső hagyományos készleteket és legalább nagy részben kiváltsa a gázimportot. Az USA-belinél bonyolultabb európai geológia, a nagyobb népsűrűség, az ipar adottságai okozta lassabb beindíthatóság miatt Európában sokkal többe kerülne a palagáz kitermelése, mint a mai vagy közeljövőbeni piaci gázár, és nem tudna elég gyorsan felfutni a kitermelése, hogy számottevő pótló/kiváltó/átmeneti tényező lehessen még 2025 előtt.
Filippo Baldacci: Gazda Dobryniow-ban (palagáz-kutató fúrótorony előtt). Az Energia 2050 fotópályázat (2013) nemzetközi nyertes képe.
HARMADIK SZEMPONT: A földgáz nem lesz olcsó energiaforrás.
2001 és 2012 között a gázár megháromszorozódott és ez a trend várhatóan folytatódik. A gáz kereskedelmét évtizedekig a hosszútávú szerződések és ármegállapodások uralták, ami érthető: nagy gázcégek, nagy vásárlói csoportok, kiterjedt gázvezetékek. Az energiapiacok liberalizálása a spot piac térnyerését hozta: a napi ár határozza meg a gázárt, és teret enged a pénzügyi pl. fedezeti spekulációknak. És magával hozza az Európán belüli infrastruktúra pl. LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálok, gáztározók stb. kiépítését. Azonban elemzők szerint Európának nem érdemes bízni az LNG-importban: a cseppfolyósítás és szállítás (- 162 C-on) igen drágává teszi, az import LNG spot ára a vezetékes orosz gáz árának már ma is a duplája. Ráadásul főként ingatag politikájú és helyzetű országokból érkezik LNG az EU-ba (pl. Katar, Nigéria, Algéria, Egyiptom). Az USA-ból Európába (vagy Ukrajnába) érkező olcsó LNG-import vágyálom, nem működne: az USA 10%-ban még mindig nettó gázimportőr, LNG-ként még az ’olcsó USA palagáz’ ára sem versenyképes az orosz vezetékes gázzal, ráadásul az USA abban érdekelt, hogy a gázát a nagyobb és éhesebb ázsiai piacon értékesítse, ahol a gázárak 30%-kal magasabbak, mint Európában.
Ha pedig gázvezetékeket és gáztározókat épít az EU, ami szintén irtózatosan drága (70 milliárd euró új gáz-infrastruktúrát tervez az EU), az növeli a gázellátás rugalmasságát, de a fogyasztók számára a gázárat nem viszi le – ld. az ázsiai árakat. Az új gázinfrastruktúra egyelőre több problémát vet fel az energiabiztonság terén, mint megoldást, mint az a következőkben látszik.
NEGYEDIK SZEMPONT: Az oroszokat nehéz megkerülni a gázvezetékek diverzifikálásával, alternatívaként hasonlóan önkényuralmi országok szállítanának gázt.
Erről számos cikk született már, ezért csak az érdekesebb geopolitikai-pénzügyi dilemmákra fókuszálunk, melyek alapján szakértők az EU és Oroszország közötti gáz-sakkjátszmát emlegetnek: „Ki kontrollálja az EU-ba menő gázt”.
— Az EU által szorgalmazott Déli Folyosó gázvezeték avagy South Corridor (terv: 2015-2019). /Tagja: Adria-gázvezeték, Jón–Adria-gázvezeték, Transzadriai gázvezeték (TAP), Transzanatóliai gázvezeték (TANAP), a dél-kaukázusi gázvezeték kiterjesztése (SCPx) és a transz-kaszpi gázvezeték (TCP) a Kaszpi-tenger alatt./ A Kaszpi-térséget kötné össze Európával, hogy Azebajdzsánból (Shah Deniz II) és Türkmenisztánból származó földgázt az oroszok kikerülésével Európába juttassa. A kutakból kinyert földgázt 4500 km-en keresztül pumpálnák végig Azerbajdzsánon, Grúzián, Törökországon, Görögországon, Albánián, Olaszországon, Montenegrón és Horvátországon át.
— Az oroszok (ill. a Gazprom orosz állami gázcég) ezzel szemben 3 új gázvezetéket szorgalmaznak, hogy a főleg Ny-Szibériából származó orosz gázt az Ukrajnán és Fehéroroszországon átmenő régi vezetékek helyett közvetlenül Európába juttassák. Ezek az Északi Áramlat (Nord/North Stream) Szentpétervár és Németország között, a Kék Áramlat (Blue Stream) a Fekete-tengeren át Törökországba és a Déli Áramlat (South Stream) Bulgáriába és a Balkánra.
A Déli Áramlat gázvezeték az EU-tervezte TAP vezeték vetélytársa. A DÁ szakaszaira a bolgár, osztrák, magyar és most a szerb kormányzat már aláírt, az átadási terv 2015. A szerbeknél a napokban nyerte el a beruházási tendert a Gazprom helyi leánycége. A bolgárok és szerbek már el is kezdték az építést, de az EU lépései miatt mindketten leálltak. Az EU ugyanis eljárást indított a Gazprom cég Déli Áramlat feletti lehetséges monopóliuma ellen: mivel az EU energiacsomagjával, a gázpiac liberalizációjával szembemegy, hogy egy gázszolgáltató egyben a gázvezeték tulajdonosa is legyen. A projekt elfogadási eljárását az EU felfüggesztette, jelenleg is folynak az egyeztetések.
A PCI, azaz közérdekű projektek. Forrás: http://ec.europa.eu/energy/infrastructure/pci/pci_en.htm
Az összes fentebb említett gázvezeték több problémát, dilemmát vet fel. Az újabb 3 orosz gázvezeték értelemszerűen nem csökkentené, hanem növelné az EU tagállamok orosz importfüggőségét, tovább erősíti a Gazprom hegemóniáját. Az EU tervezte Déli Folyosó gázvezeték-hálózat is tekintélyelvű, demokratikus jogokat rendszeresen megsértő, magas korrupciójú államokból szállítana gázt Európába, így a beruházás e rezsimeket támogatná. A Déli Folyosó finanszírozása is kétarcú. Egyfelől az orosz, azeri és türkmén hatalmi elit profitálna belőle, hiszen az orosz Lukoil olajtársaságnak részesedése van az azeri gázmezőben, és az azeri, türkmén rendszerben a beruházó cégek és a hatalmi elit összefonódása nem kétséges. Másfelől az EU maga is több milliárd euró közpénzt, közvetlen EU-támogatást öntene a Déli Folyosóba, mivel a beruházás nagy része ún. PCI azaz EU közérdekű projektnek nyilvánított. (Ezek térképen itt.) A gázvezeték-építési tapasztalatok alapján a beruházási kockázatok nagy részét végül nem a beruházó magáncégek, hanem az állami szektor fogja viselni. Továbbá a költségeket várhatóan olyan közpénzeket is tartalmazó forrásokból fogják fedezni, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), projektkötvények ill. az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Beruházási Bank (EIB) alapjai. És akkor még nem is beszéltünk a társadalmi, környezeti kockázatokról, káros hatásokról.
Az EU-Oroszország ’gáz-sakkjátszma’ érdekes pénzügyi tényezője, hogy minden évben az ’EU bankja’ az EIB 1,8 milliárd eurót, az EBRD pedig ugyanennyit dollárban Oroszországnak ad gazdaság- és demokrácia-fejlesztésre. Ezeket most mint ütőfigurákat próbálja használni az EU: ‘Ha te elzárod a gázcsapot, én elzárom a pénzcsapot’. Összességében elmondható, hogy a javasolt új, Európán belüli gáz-infrastruktúrák kiépítése nem egyenlő a biztonságosabb gázellátással vagy a nagyobb energiabiztonsággal.
ÖTÖDIK SZEMPONT: A gáz mint átmeneti energiaforrás.
A gázt átmeneti energiaforrásnak tekintik az EU-ban, mivel alacsonyabb az üvegházgáz-kibocsátása, mint a szénnek vagy az olajnak. Jelenleg azonban nincs az EU-nak az utóbbi, legszennyezőbb fosszilis energiaforrások kivezetésére szolgáló stratégiája, de a kibocsátások csökkentésére és az éghajlat védelmére van. Lássuk, hogyan passzol ezekhez az átmenet-stratégiákhoz a gáz! Ha Európa teljesíteni akarja a vállalását, hogy a kritikus 2 C alatt tartja a globális felmelegedést, akkor a szakértők számításai szerint 2050-ig 150 BCM (milliárd köbméter) gázt égethet el – szemben a mai 450 BCM fogyasztással. Vagyis 2/3-ára kellene csökkenteni a gázfelhasználást. Pedig ma az ’energiabiztonságra törekvő’ Európa 200-320 BCM-mel számol.
Ez mit jelent a gázvezeték-tervek szempontjából? 2011-ben 311 BCM gáz érkezett Európába a vezetékeken, és a vezetékek még nem is teljes kapacitással üzemeltek. Ehhez jönnek még az Északi Áramlat és az LNG terminálok befejezett/épülő infrastruktúrái. Összességében 825 BCM gázkapacitás 2020-ra, ami jelentős túlkapacitást jelent, ráadásul 50 évre bezár, még akkor is, ha Oroszország teljesen elzárja a fehérorosz és ukrán gázcsapot (180 BCM). Ha a gáz átmeneti szerepét nézzük, vegyük bele, hogy a vezetéken szállítás – pláne ha szivárog is – és a cseppfolyósítás energia-befektetést igényel. Azaz a vezetékben szállított gáz kibocsátása 2-3-szorosa is lehet a helyi gáz kibocsátásának. A gáznak kiegyensúlyozó szerepe lehet a fluktuáló megújuló energiatermelés mellé kezdetben, de ugyanakkor – a gáztámogatások miatt egyenlőtlenül – versenyez is velük az energiapiacon és a közpénzes befektetések terén.
Y tengely: gázfelhasználás, kék: végfogyasztás, szürke: gázimport oroszoktól, csíkos: fel nem használt gáz azaz gázmegtakarítás akkor, ha az Európai parlament által is támogatott költséghatékony, 40%-os energiafogyasztás-csökkentési célszámát megvalósítanák.
Tehát a közeljövőben kemény dilemmákat kell megoldania az EU-nak. A javasolt új, Európán belüli gáz-infrastruktúrák kiépítése sem oldja meg az energiabiztonságot. Európának végig kell gondolnia, hogy átmeneti vagy valódi energiabiztonságot akar-e és ezért mit áldoz be. Ha valódit, akkor el kell kezdenie az energiahatékony, megújulóenergia-alapú gazdaság felé az energia-átmenetet, amiről az előző bejegyzésünkben részletesebben írtunk.
