A rovat kizárólagos támogatója

„Nagyot fordult itt a világ, mióta utoljára erre jártam. Nagyot lódult.” – írta Széchenyi Zsigmond Afrikáról 1933-ban, alig öt évvel első afrikai útja után. Vajon mit mondana most a természetet szenvedélyesen szerető és írásaiban oly’ lenyűgözően, magával ragadóan megjelenítő író, akit a II. világháború által kettészakított életében olyannyira megtépázott a sors vihara, hogy szinte mindent elvett tőle, csak az emlékeit hagyta meg?

Ötven évvel ezelőtt, 1967. április 24-én hunyta le végleg szemét, 22 évvel a nagy világégés után, de ezalatt a bő két évtized alatt sem tört meg életkedve, nem vesztette el azt a reményét, hogy szenvedélye és szenvedélyének átadása mások számára is hasznos lehet.

Az 50 év alatt, mióta Széchenyi meghalt, nemcsak Afrika, hanem  az egész világ hatalmasat változott. Két évvel Széchenyi halála után, 1969-ben leszállt az első ember a Holdra, vajon Széchenyi erre hogyan reagált volna? És akkor az azóta egyre gyorsabb ütemű technikai fejlődésről, a számítógépek elterjedéséről, a digitalizáció térhódításáról nem is beszéltünk. Lehet, hogy Széchenyi Zsigmond mindezek előtt már értetlenül állna, de az biztos, hogy könyvei, szemléletmódja egy cseppet sem vesztettek népszerűségükből, sőt, írásait újabb és újabb kiadásokban jelennek meg, mert a nagyközönség rajong értük.

Széchenyi Zsigmond Nagyváradon született 1898-ban. Ükapja Széchényi Ferenc (1754–1820), a nemzeti könyvtár (a mai Országos Széchényi Könyvtár) és egyben a Nemzeti Múzeum alapítója (1802), akinek felesége, Festetics Julianna (1753–1824) a nemzetnek ajándékozott ásvány- és növénypéldányaival a nemzeti természettudományi gyűjteménynek, a későbbi Természetiek Tárának, a Természettudományi Múzeum elődjének az alapjait is lerakta.

Széchenyi Zsigmond gyermekkorát a család sárpentelei birtokán töltötte, ahol apja, Széchényi Viktor (1871-1945) Fejér megyei főispán és országgyűlési képviselő élt és gazdálkodott. Székesfehérvári és budapesti középfokú iskolái után tanulmányait külföldön folytatta: először Münchenben, Stuttgartban, majd Oxfordban és Cambridge-ben lett diák. Angliában, Tringben találkozott Walter Rotschilddel (1868–1937), aki a család tringi birtokán zoológiai múzeumot hozott létre. Széchenyi Zsigmond az itt látott, több tízezernyi madár- és emlőspreparátum láttán határozta el végleg, hogy beteljesíti gyerekkori álmát: elejti a világ összes vadászható vadfaját, és ezekből magángyűjteményt hoz létre.
A történet fotókkal illusztrált folytatása >>>
 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás