A rovat kizárólagos támogatója

Ötvenöt százalékkal nőhet a világ vízigénye 2050-ig az OECD adatai alapján – mondta Helen Mountford, a szervezet Környezetvédelmi Igazgatóságának igazgatóhelyettese a Budapesti Víz Világtalálkozón. Legyen alapjog a vízhez való hozzáférés – magyar kezdeményezés a Víz Világtalálkozón

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a következő évtizedekben nemcsak a víz iránti kereslet nő, hanem a fellelhető források is csökkennek. Olyan gyorsan bővülnek majd a városok, hogy nehéz lesz megoldani a lakóövezetek vízellátását, a vízminőség romlani fog, a felszín alatti vizek mennyisége csökken, és egyre nagyobb gond lesz a szennyezettség is.
A fenti problémákat tovább súlyosbítja a globális felmelegedés. 2050-re a világ lakosságának 40 százaléka vízhiánytól súlyosan sújtott régióban él majd. Helen Mountford szerint a leginkább érintett területek azok lesznek, ahol már most is gondokkal küzdenek, főleg Afrikában és Közép-Ázsiában.

A vízhiány mellett a víztöbblet is veszélyeket hordoz. A tengerszint emelkedésétől függetlenül a mostani 6 milliárd dollárról 2050-re 1000 milliárd dollárra növekedhet az áradások okozta károk összege. Helen Mountford szerint az egyes országoknak fel kell mérniük, hogy a vízhiány, a vízminőség, a túlzott vízmennyiség és a vízrendszerek fenntarthatóságának veszélyeztetése közül melyik mekkora veszélyt jelent, és mivel kell a leghamarabb foglalkozni. Az OECD 34 tagországából 19-ben már elfogadtak valamilyen nemzeti vízstratégiát, és ez jó kiindulópont. Az igazgatóhelyettes szerint a különböző országok több fontos lépést is tehetnek. El kell érni, hogy a szennyezés többe kerüljön, mint a környezetkímélő technológiák alkalmazása, ennek módja például a környezetszennyezésért járó büntetések megemelése. Szükséges az is, hogy megfelelő árat kérjenek el a víz használatáért. Az OECD adatai szerint azokban a háztartásokban, ahol fizetni kell a vízért, átlagosan 20 százalékkal csökkent a vízfogyasztás.

Fontos feladat továbbá a beruházás a zöld infrastruktúrába, a káros – például a mezőgazdasági túltermelést ösztönző – támogatások megszüntetése, a szabályozások szigorítása és az innováció támogatása a zöld iparágban.
Mountford kiemelte, hogy a következő két évtizedben fontos lesz a vízfelhasználási infrastruktúra fejlesztése és karbantartása is. Az OECD-országokban ennek költsége a GDP 0,35-1,2 százalékát igényli majd, de a fejlődő országokban is legalább 54 milliárd dollárt kell elkölteni csak a karbantartásra, és további 17 milliárd dollárt, ha ezek az országok teljesíteni akarják az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait. Helen Mountford  több példát is említett OECD-tagállamok érdekes kezdeményezéseire. Franciaországban a károsanyag-kibocsátást kezdték el adókkal büntetni, Új-Zélandon a mezőgazdasági termelésben használt műtrágyázás rendszerét szabályozzák, míg Dániában a lakossági vízfogyasztás árának növelésével mára olyan hatékonyságot kényszerítettek ki, hogy a dán háztartások vízfogyasztása jóval alatta van az OECD-átlagnak. (MTI)
 


Legyen alapjog a vízhez való hozzáférés – magyar kezdeményezés a Víz Világtalálkozón

Az élethez való, mindenek felett álló joghoz kapcsolódva alapvető jogként jusson mindenkinek elérhető és megfizethető ivóvíz, a vízbázisok mai hasznosítása során pedig garantálják, hogy az ne veszélyeztesse a következő nemzedékek ivóvízellátását – foglalta össze a magyar kezdeményezést a jövő nemzedékek érdekeinek védelmével megbízott helyettes ombudsman, Szabó Marcel azt is javasolta, hogy a világ nemzeti emberi jogi intézményei az ENSZ partnereként, együttműködve, közösen lépjenek fel a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletében, a többi között az egészséges ivóvízhez való jogért is.

A Budapesti Víz Világtalálkozó társrendezvényének előzményeként Szabó Marcel, a magyar “zöldombudsman” és a svájci WaterLex nemzetközi vízjogi társadalmi szervezet kezdeményezésére ez év szeptemberében Genfben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa rendes ülésének egyik kísérőrendezvényén nemzetközi tanácskozás foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy alapvető jogként, az élethez való joghoz kapcsolódva ismerjék el az ivóvízhez való egyenlő hozzáférést. A Víz Világtalálkozó előkészítésének részeként a svájci városban megfogalmazták azt a célkitűzést is, hogy a világszervezetben 2015 után legyen az egyik központi téma az ivóvíz-ellátás helyzete és jövője. Szabó Marcel a Világtalálkozó kísérő rendezvényén is elmondta: a tiszta ivóvízhez való jog súlyosan sérül a növekvő vízhiány, a globális vízkereskedelem következtében keletkező egyenlőtlenségek és a gazdag országok erőfölénnyel való visszaélésének következtében.

Az ombudsmani hivatal ezeket a kérdéseket partnereivel – küldetésének megfelelően – az emberi jogok követelményei és érvényesülése szempontjából vizsgálta. Egy 2010-es ENSZ határozat szerint a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, aminek védelmére alkalmasak lehetnek a nemzeti emberi jogi szervezetek, többnyire az ombudsmani hivatalok. A csütörtöki kísérőrendezvényen ennek szellemében hangzott el az a javaslat, hogy az alapvető emberi jogok védelmét szolgálni hivatott nemzeti emberi jogi intézmények hívják fel a társadalom és a döntéshozók figyelmét kétféle, egymással összefüggő egyenlőség követelményére: az egyik az úgynevezett intragenerációs, azaz a ma élők egyenlősége, ami alapján, alapvető jogként a legszegényebbeknek is hozzá kell jutniuk a létfenntartáshoz szükséges, megfizethető ivóvízhez, a másik az intergenerációs, azaz a jövőben élő nemzedékek sorsához kötődő felelősség – a mai gazdálkodásunkkal garantálnunk kell a következő nemzedékek vízhez jutását.

A Víz Világtalálkozó kísérő rendezvényén Szabó Marcel azt is sürgette – ahogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala képviseletében már 2013 júliusában, a World Future Council és az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának genfi konferenciáján, majd a szeptemberi genfi ENSZ rendezvényen is kezdeményezte – hogy az ENSZ hivatalos partnereiként tevékenykedő nemzeti emberi jogi intézmények együttműködve vállalják fel a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletét. A magyar javaslat szerint ezzel a tevékenységgel kiegészíthetnék és egyfajta nemzeti végrehajtási feladattal ruházhatnák fel a közeljövőben létrejövő Jövő Nemzedékek Érdekeiért Felelős ENSZ Főbiztos munkáját. A kezdeményezés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ENSZ főtitkára a „Nemzedékek közötti szolidaritás és a jövő generációk szükségletei” című 2013-as jelentésében a magyar ombudsmani hivatalt a jövő nemzedékek érdekeit védő hat legfontosabb nemzeti emberi jogi intézmény között nevezte meg – olvasható a hivatal közleményében.

Kapcsolódó anyagok:

Legyen alapjog a vízhez való hozzáférés

Betegítjük óceánjainkat

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás