A rovat kizárólagos támogatója

Hosszan tartó, súlyos betegség után 87 éves korában elhunyt Dosztányi Imre aranytollas újságíró, a TermészetBúvár kiadója, főszerkesztője.

A „hírek világából” lépett át a nyomtatott sajtó területére. Az MTI belpolitikai szerkesztőjének beosztását cserélte fel a Magyar Ifjúság belpolitikai rovatvezetői székére. A 70-es évek elején szakmailag, emberileg egyaránt érett és összetartó kollektívát kovácsolt a keze alá került részben pályakezdő fiatalokból. Megtanította – és megkövetelte – minden munkatársától a pontos tájékozódást, a hír tiszteletét, a „hallgattassék meg a másik fél is” követelménye szerint gyakorolt korrekt újságírást.

Később a Tájékoztatási Hivatalban töltött be vezető tisztséget, majd a rendszerváltás idején elvállalta a TermészetBúvár szerkesztését. Kiadóként napi harcot vívott a középiskolai diákok természettudományos ismeretterjesztésében nélkülözhetetlen havilap életben tartásáért. Sokszor ezer, tízezer forintos támogatásokért kilincselt, nyomdákkal alkudozott, de a gondjaira bízott magazin magas tartalmi és minőségi színvonalából még akkor sem volt hajlandó engedményt tenni, amikor a lap kollektívájának – az egy-két belső munkatársnak és a körülöttük dolgozó külső szakembereknek – egyetlen fillér tiszteletdíjat sem tudtak fizetni.
Maximalista és a szakma megszállottja volt. Amíg a gyilkos kór és ereje engedte, szinte az utolsó napig dolgozott.

A TermészetBúvár Szerkesztőségének megemlékezése:

Búcsú aranytollas főszerkesztőnktől

Mély szomorúsággal tájékoztatjuk barátainkat, a környezet- és természetvédelem iránt érdeklődőket, hogy Dosztányi Imre, a TermészetBúvár magazin főszerkesztője június 29-én, életének 88. évében váratlanul elhalálozott. Személyében a közhasznú TermészetBÚVÁR Alapítvány és a Szerkesztőség fáradhatatlan életben tartóját, a kiváló lapszerkesztőt vesztettük el. Pótolhatatlan veszteség érte nem csupán a szerkesztőséget, hanem azt az életművet és rendszert is, amelyet TermészetBúvárnak neveznek.

Újságírói pályájából 38 éven át volt előbb a lapelőd, a BÚVÁR, majd a TermészetBúvár magazin főszerkesztője egészen a haláláig. Az 1989-ben megszüntetett BÚVÁR, a kezdeményezésére néhány hónap múlva új névvel – a lapelőd értékeit megőrizve – korszerűsített tartalommal és formában kelt életre. A TermészetBÚVÁR kiadását az Alapítvány vállalta magára. Irányításával a lap a környezet- és természetvédelem, a hiteles és igényes ismeretterjesztés, a környezeti nevelés, a tehetséggondozás meghatározó orgánumává vált.

A rendszerváltás után az ismeretterjesztő lapkiadásban Magyarországon merőben új úton kellett elindulnunk. Az újság kikerülve az állami mecenatúra védőhálója alól 1990-től napjainkig kizárólag pályázati forrásokra, az szja 1 százalékára, az előfizetők, olvasóink, barátaink vásárlásaira hagyatkozva jelenhetett meg. Felbecsülhetetlen támogatást nyújtottak lapunk szerzői, fotósai, akik a honoráriumokat a megjelentetés finanszírozására ajánlották fel.

A lapkiadás növekvő terheinek mérséklésére kezdeményezte az Alapítvány könyvkiadói programját, vállalva a kötetek szerkesztési feladatait. Javaslatára kiépült a lap országos önkéntes terjesztői hálózata, elősegítve kiadványaink széles körhöz való eljuttatását. A főszerkesztő kiemelten fontos feladatnak tekintette a környezeti nevelést, a tehetséggondozást, ezért olyan cikkek jelentek meg a lapban, amelyek már a lapindulástól három nemzetközi és két országos környezet- és természetismereti tanulmányi verseny kötelező vagy ajánlott felkészülési anyagai lettek.

A főszerkesztő munkásságát több rangos elismerés is fémjelzi: Akadémiai Újságírói Díj, Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt, Pro Natura Díj, MÚOSZ Aranytoll Díj, Hevesi Endre Életmű-díj.

Az életmű megőrzése nagy felelősséget ró ránk is.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek