Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1972-ben hozta létre a világ kulturális és természeti örökségének listáját. Hazánk 1985-ben csatlakozott az egyezményhez. Azóta többször is felmerült az igény a Balaton-felvidék egy részének listára kerülésére. Most úgy tűnik, sínre került az ügy.
Két évtized alatt számos állami, önkormányzati és civil szervezet, valamint a fenti szervezetekben működő személy munkálkodott azon, hogy térségünk egyes részei világörökségi oltalmat kapjanak. Ösztönözte őket a talán ezzel együtt járó nagyobb odafigyelés, a fejlesztésekre, a megőrzésre jutó nagyobb támogatás, vagy éppen a jelentősebb turisztikai érdeklődés és a belőle várható nagyobb bevétel. Ha nem is ennyien voltak, de szép számmal akadtak ellenzők is. Közülük egyesek a fokozottabb érdeklődéssel együtt járó nagyobb igénybevétel miatt féltették a vidéket. Náluk is többen vannak azok, akik a nemzeti park példájára hivatkozva azt mondják, hogy az előnyeit csak ígérik, de az itt élők valójában majd csak az újabb korlátozásokat kapják.
A támogatókat most aktivitásra késztette, hogy január elsején életbe lépett a világörökségről szóló törvény. Ez adta az okot, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) decemberi ülésén napirendre tűzze az ügyet. Az új törvényről és a tennivalókról Sándor Péter, a Balaton Világörökségéért Alapítvány képviselője tájékoztatta a BFT tagjait. A környezetvédelmi szakértő szerint hazánk a mostani jogszabállyal tette meg azt, amit már 1985-ben, a szerződéshez való csatlakozáskor meg kellett volna tennie: beillesztette a jogrendünkbe a nemzetközi egyezmény alapvető elemeit.
RÉSZLETEK >>>
