A rovat kizárólagos támogatója

A SZIE Budai Campusán rendezett konferencia írott anyaga

Történeti visszapillantás

Az ókori birodalmak virágzó kertkultúrájának pusztulását követően, a középkori Európa szűk falak közé zárt kolostorkertjei után, a reneszánsz a kertek számára is újjászületést eredményezett. Európa egyetemein az orvostudományokkal, a gyógyítással ismerkedő diákok segítségére, sorra létesítik az újkor első botanikus kertjeit, gyógyfüves kertjeit: Pisa(1543), Padua (1545), Firenze (1545), Bologna (1547), Zürich (1560), Leiden (1577), Leipzig (1579), Jéna (1586), Montpellier (1598). E kertek tudománytörténeti jelentősége óriási, hiszen ezek jelentették akkoriban, de még jóval később is az egyetemek orvosi karán a természettudományok csíráját.

A következő századokban, a nagy földrajzi felfedezések, expedíciók nyomán a kertek növényanyaga jelentősen bővült, már elsősorban a születő botanika tudományát szolgálták, s Linné korában a növényrendszertan, a taxonómia művelésének fő központjaivá váltak.
A 18-19. sz. európai nagyhatalmai gyarmatbirodalmaik területén, a trópusokon is létrehozták az első botanikus kerteket (Calcutta 1787, Mauritius 1735, Rio de Janeiro 1808, Bogor 1817, Szingapúr 1822). Ezek szerepe a tudományos helyett, sokkal inkább gazdasági jelentőségű volt. Fő céljuk a különböző, kereskedelmi cikk-értékű trópusi haszonnövények nemesítése, termesztéstechnológiájának kidolgozása, s legfőképpen a konkurens kereskedelmi társaságok (brit ill. holland) monopolhelyzetének megtörése.

A 19. és a 20. század első fele az un. polgári vagy városi botanikus kertek fejlődésének időszaka. A taxonómia mellett fontos szerepet kapott a kert kialakításában az esztétika, a kerttervezés (Frankfurt:Palmengarten 1869, St.Louis Missouri Botanical Garden 1859).
A 20. sz. első fele átmeneti hanyatlást jelentett a botanikus kertek számára. A szerteágazó botanika, ill. biológia újabb ágai felé irányult a kutatók figyelme, s ami a legsúlyosabb következményekkel járt, két világháború söpört végig a kontinenseken.

Fordulópont a botanikus kertek életében

A botanikus kertek számára új fejezet kezdődött a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUNC) megalakulásával (1948). 1954-ben létrejött a Botanikus Kertek Nemzetközi Szövetsége, IABG (1954), amely már a 70-es években kiemelten fontos feladatának tekintette a ritka és kihalóban lévő növényfajok védelmét. A világszerte egyre fokozódó méreteket öltő fajpusztulás megakadályozására a két legjelentősebb természetvédelmi világszervezet, az IUCN és a WWF (World Wide Fund for Nature) részletes növénymegóvási programot dolgozott ki (Plant Conservation Strategy). Ennek a konzervációs stratégiának a botanikus kertekre váró feladatait határozta meg a Kanári-szigeteken (Las Palmas, 1985) rendezett nemzetközi botanikus kerti kongresszus (Bramwell et al. 1987).
A változó világ követelményeinek megfelelően, új megfogalmazásban a “botanikus kertek hosszú távon megőrzött, pontosan nyilvántartott növények gazdag gyűjteményei (fák, cserjék, lágyszárúak, üvegházi és szabadföldi növények stb.), melyek az oktatás, a kutatás, a környezetvédelmi nevelés és a széles körű ismeretterjesztés, valamint a természetvédelem szolgálatában állnak” (Heywood 1989).

1987-ben a Világ botanikus kertjeinek számbavételére, új feladatainak meghatározására, konzervációs tevékenységének koordinálására új szervezet jött létre: a Botanic Gardens Conservation International (BGCI). A Rio-i Környezetvédelmi Világkonferencián (1992) megszületett biodiverzitási egyezmény (Convention of Biological Diversity) követelményeinek figyelembevételével, 2000-ben, a Botanikus kertek Világkongresszusán (Asheville, USA) kerültek megfogalmazásra a következő idők szerteágazó feladatai (International Agenda for Botanic Gardens in Conservation).

Bővülő feladatok a jövőben

Az elkövetkező évtizedekben, az élővilág sokféleségének már-már katasztrofálissá váló csökkenésének idején a botanikus kertek nemzetközi elvárásoknak megfelelő feladatai az alábbiakban foglalható össze (Wyse Jackson et Sutherland 2000, Barthlott et al. 2000):
1. A tudományos kutatás és az oktatás alapjául szolgáló, a biológiai sokféleséget reprezentáló, megfelelően dokumentált, élő növénygyűjtemények hosszú távú fenntartása, fejlesztése. A legújabb, 2001. évi adatok szerint (Wyse Jackson 2001) a Föld 153 országában összesen 2178 botanikus kertet tartanak nyilván. Ezek megoszlása azonban rendkívül egyenlőtlen. A kertek kétharmada az északi féltekén található. Európában közel annyi (708), mint a többi északi kontinensen (É-Amerika, Oroszország, K- és DK-Ázsia) együttvéve (745). A legnagyobb fajdiverzitású és ugyanakkor a legerősebben veszélyeztetett területek közé tartozó trópusi Ázsia területén összesen 183 botanikus kertet tartanak nyilván, kevesebbet, mint amennyit két európai országban (Németország 107 és Franciaország 105).

Ezek a kertek a Föld eddig leírt 270 000 magasabb rendű növényfaja közül, azok közel 1/3-át (80 000 faj) mutatják be élő gyűjteményeikben. A kertek fajgazdagságát figyelembe véve nagy aránytalanság mutatkozik az északi félteke, ill. különösen az európai botanikus kertek javára. A több mint 2000 botanikus kertből összesen 6,2 millió növényadat feldolgozására került sor. Európa kertjeiben látható a “világgyűjtemény” 50 % – a, az északi félteke többi botanikus kertjével együtt pedig az összes botanikus kerti gyűjtemény 80 % – a. A közismerten nagy biodiverzitású trópusi területek botanikus kertjei a fennmaradó 20 %-on osztoznak.
A botanikus kertek földrajzi megoszlásának aránytalanságához hasonlóan, lényegesen eltérő a különböző növénycsoportok reprezentáltsága is. A kerti gyűjtemények korábban elsősorban a különlegességekre, a látványos növények bemutatására törekedtek. A természetben előforduló teljes fajkészletükhöz viszonyítva a legnagyobb arányban bemutatott növénycsoportok a rovarfogó növények (100 %), a mérsékeltövi fák (90 %), a szukkulensek 70 %), a vízinövények (60 %) és az epifitonok (50 %). A rendszertani egységek közül a kaktuszok (90 %) és a broméliák (70 %) állnak az élen, de figyelmet érdemel a legfajgazdagabb család, a mintegy 22 000 fajt számláló orchideák 25 %-os jelenléte is.

A kertek alapítási ideje szerinti elemzés választ is sugall arra vonatkozóan, hogy van-e létjogosultságuk ma, a modern világban, a komputerizált 21. században ezekre az intézményekre. Az igenlő válaszhoz az adatok meggyőzőek. A botanikus kertek 50 % – az utóbbi 50 évben alakult. Közülük 100, 1990 után. Különösen jó példa Brazília, ahol a ma működő botanikus kertek közül csupán kettőnek az alapítása nyúlik az 1900 előtti időkre, 14 pedig az utóbbi 10 év során létesült.

2. A botanikus kertek kiemelkedően fontos feladata a biodiverzitás megőrzésének, a veszélyeztetett növényfajok védelmének elősegítése, mesterséges populációk fenntartása, elszaporítása, a visszatelepítés lehetőségeinek kidolgozása. (pl. a Welwitschia mirabilis “termesztése” a Berlin-Dahlen-i Botanikus Kertben vagy a Bonn-i Botanikus Kertben a Húsvét-szigetek eredeti termőhelyéről kihalt fájának (Sophora toromiro) elszaporítása és visszatelepítése. A veszélyeztetett fajok ex situ (botanikus kerti) szaporítása, állományainak fenntartása azonban elsősorban a tudományos kutatást, ismeretterjesztést szolgálja. A fajok eredményes megőrzése érdekében a botanikus kertek fokozott szerepet vállalnak az in situ konzervációs kutatásokban.

3. A botanikus kertekhez kapcsolódó tudományos kutatások főbb területei: florisztika, rendszertan és taxonómia, konzervációbiológia, magbiológia, invázív fajok biológiája, kertészeti kutatások: akklimatizációs vizsgálatok, nemesítés.

4. Oktatás és ismeretterjesztés. A botanikus kertek nyitva állnak az oktatás minden szintjén a botanikai ismeretek elsajátítására, a környezetvédelmi nevelés számára. Szervezett tanfolyamok, programok szolgálják a széleskörű ismeretterjesztést, valamint a speciális kertészképzést, a botanikus kerti szakmunkások nevelését.

A Föld botanikus kertjeinek összes alapterülete alig 100 ezer ha. Ezen kerül bemutatásra, megőrzésre a jelenleg ismert, magasabbrendű flóra 1/3 része. Nyilvánvaló, hogy a kertek önmagukban a fajmegőrzést biológiai értelemben csak kivételes esetekben teljesíthetik. Annál nagyobb a jelentőségük a figyelemfelkeltés, a környezetvédelmi, az élővilág sokféleségének megőrzésére irányuló nevelés terén. Legfőképp, ha figyelembe vesszük a statisztikai adatokat, melyek szerint a kertek látogatottsága 140 millió fő (14-szer Magyarország teljes lakossága!) évente.

5. A botanikus kertek feladata kultúr-, tudomány- és kerttörténeti értékeinek (mint kulturális örökség), egyéb gyűjteményeinek (könyvtár, termés-, maggyűjtemény stb.) a bemutatása, megismertetése, fenntartása. 1997 óta a Világörökség része a Páduai Botanikus Kert, mint az első kertek közül az egyetlen, amely azóta is ugyanott, megszakítás nélkül folyamatosan működik. Régi fái közül a “Goethe pálmájá”-t (Chamaerops humilis) 1585-ben, egy keleti platánt (Platanus orientalis) 1600-ban ültették..
A világ herbáriumainak össze lapszáma megközelíti a 150 milliót. A legjelentősebbek közülük: Párizsi Term.Tud.Múzeum 8 , Royal BotanicGarden, Kew 7, New York Botanikus Kert 5,6 , Szentpétervár, Komarov Botanikai Intézet és Botanikus Kert, 5 Missouri Botanikus Kert, St.Louis 3,5 millió lapból álló herbáriuma, s még vagy 20, melynek gyűjteménye meghaladja az 1 millió lapot.

A botanikus kerti könyvtárak közül kiemelkedő jelentőségű az edinbourgh-i Royal Botanic Garden: 75 000 , Coimbra 125 000, London, Kew Botanic Garden 120 000 kötettel.

6. A botanikus kertek sokrétű feladataik sikeres elvégzéséhez fokozott szükség van a széleskörű hazai és nemzetközi együttműködésre. 1994-ben közel 30 intézmény részvételével alakult meg a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége, mely 2001 tavaszától tagja a BGCI nemzetközi botanikus kerti szövetségnek.

7. Végül, de nem utolsó sorban, elengedhetetlen feladat: a fenntartáshoz szükséges források felkutatása. Talán meglepőnek tűnik, de ez világszerte a botanikus kertek egyik kulcskérdése. Hazai botanikus kertjeink, arborétumaink további sorsa érdekében elsősorban az anyagi források fölött rendelkezők növényvilággal, az élő növénygyűjtemények biológiai és kultúrtörténeti értékkent való megőrzésének fontosságával kapcsolatos szemléletmódjában kell, hogy változásokat reméljünk.

Irodalom:

Barthlott, W. et al. (Ed.) 2000: Botanic Gardens and Biodiversity. – Bonn-Bad Godesberg 2000.. 68 p.
Bramwell, D.O. et al. (ed.) 1987: Botanic Gardens and the World Conservation Strategy – Proceeding of an Internat. Conf. 1985 at Las Palmas de Gran Canaria. Academic Press Ontario, Florida 367 p.
Cheney J. et al. (ed.) 2000: Action plan for Botanic gardens in the European Union. – Scripta Botanica Belgica 19. 68 p.
Heywood, V.H. (ed.) 1989: The Botanic gardens Conservation Strategy.- IUCN, WWF 60 p.
Wyse Jackson, P. et al (ed.) 2001: An international rewiew of the ex situ plant collections of the botanic gardens of the world. – BGCI-News 3/6 p. 22-33.
Wyse Jackson, P.S., Sutherland, L.A. 2000: International Agenda for Botanic Gardens in Conservation. – BGCI, UK. 56 p.

Isépy István egyet. docens
ELTE Botanikus Kert 1083 Budapest, Illés u.25.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás