A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: Átlátszó

Egy budapesti édesapa bevizsgáltatta a csapvizük ólomtartalmát a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) ingyenes programjában. A csapnyitáskor 64 mik­ro­gramm/liter értéket mértek, ami a megengedett határérték több mint hatszorosa. Mi ilyenkor a teendő? A hivatalos szervek még nem tudnak megoldást nyújtani a problémára.

Az édesapa Budapest belvárosában, egy V. kerületi társasházban él a családjával. Sosem gondolta volna, hogy valaha félteni fogja a négyéves ikerfiait attól, hogy csapvizet igyanak. Az, hogy a vízvezetékek ólomból vannak, fél évvel ezelőtt derült ki számára: a felső szomszédjánál szerelték azokat, és a szomszéd bevizsgáltatta a csapvizet, az eredményekből pedig kiderült, hogy vizük erősen szennyezett a toxikus nehézfémmel.

Ez azért baj, mert az ivóvízbe kerülő ólomnak káros egészségügyi hatásai vannak. A magas ólomtartalom elsősorban a várandósok és a három év alatti kisgyermekek esetén okozhat egészségügyi problémákat, főként a magzatok és a kisgyermekek szellemi fejlődésére jelenthet veszélyt.

A férfi, miután tudomást szerzett arról, hogy ólomcsövek futnak a lakásában, jelentkezett a Nemzeti Népegészségügyi Központ (az ÁNTSZ utódja) programjába, ahol ingyenesen bevizsgáltathatta a csapvizük ólomtartalmát. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) „nyitott laboratórium” programját az Európai Unió pénzeli. Az ólomtartalom vizsgálatára 500 millió forint áll rendelkezésre, 2018 óta az NNK évente 1000 mintát tud bevizsgálni, a program 2020. március végéig tart. Tavaly májusig a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2700 csapvízmintát vizsgált meg programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat. Készült egy térkép is, ami az épületek kora alapján a csapvíz ólomtartalmának kockázatát mutatja. Az édesapa is leadta a csapvízmintát az NNK-nál, három hónap múlva pedig megérkezett az eredmény, ami igencsak ledöbbentette.

A csapnyitáskor 64 mikrogramm/liter értéket mértek, egy perc folyatás után pedig 21 mikrogramm/litert. A csapnyitáskor mért eredmény több mint hatszorosa a megengedett 10 mikrogramm/liter határértéknek.

A gyerekek sokkal érzékenyebbek az ivóvízben előforduló ólomra, ezért az apa megvizsgáltatta a fiai vérét is. Az ANTSZ ingyenes mérést biztosít, de ez végül mégis egy költségtérítéses magánlaborban fejeződött be, mert az ANTSZ laborgépe beláthatatlan ideig üzemképtelenné vált.

A vizsgálat a gyerekek vérében 3 mikrogramm/deciliteres ólomszintet mutatott ki. A szülők azt nem tudták, hogy ez az eredmény magasnak számít-e. A toxikológián dolgozó gyermekorvos arról tájékoztatta őket, hogy a víz ólomtartalmát csak nemrég kezdték vizsgálni itthon, így az egészségre gyakorolt hatásáról majd csak 5-10 év múlva tudnak beszámolni. A szakirodalom 5 mikrogramm/deciliter megengedhető értékhatárt nevez meg, amit más toxikológus orvos is megerősített, és tájékoztatta a szülőket, hogy a gyerekek vérében lévő körülbelül 3 mikrogramm/deciliter érték miatt nem kell aggódni és nincs egyéb teendő.

Közben az édesapa az ismerőseinek is javasolta, hogy vizsgáltassák be a csapvizüket, és volt, akinél a határérték kilencszeresét mérték. “Most, hogy megvan az eredmény, mindenki csodálkozik, és keresi, hogy mit lehet tenni?”  mondta az apa az Átlátszónak. Az NNK csupán arról tájékoztatta, hogy a víz nem iható, ezért ne fogyasszák, és ne használják főzéshez sem. A palackos vízen kívül más alternatívával azonban nem tudtak szolgálni, hiszen a vízszűrők hatékonyságát még vizsgálják, addig pedig nem nyilatkozhatnak ezekről az opciókról, amíg nem rendelkeznek pontos eredményekkel.

“Korábban el sem tudtam volna képzelni, de jelenleg PET palackos vizet iszunk, és abból is főzünk. Nagy segítség lenne a lakosságot minél hamarabb tájékoztatni arról, hogy a lehetséges háztartási szűrőberendezések működnek, vagy sem.” – véli az édesapa.

“A függőségi viszonyban működő óvodák nem mernek lépni”

Az apa szerette volna megtudni, hogy az óvodában szintén ólommal szennyezett-e a csapvíz, amit a gyerekei isznak. A belvárosi intézmény egy régi bérházban található. Az állami óvodában dolgozók tudomása szerint az elmúlt 30 évben biztosan nem volt ilyen mérés, és a szülők sem jogosultak megvizsgáltatni a vizet – miközben a nemzetközi ajánlások egyértelműen megfogalmazzák, hogy gyerekek által látogatott intézményekben nincs elfogadható határérték. Az elmúlt néhány hétben már palackos vizet visznek a gyerekei az óvodába, egészen addig, amíg nem derül ki, hogy pontosan milyen minőségű ott a csapvíz.

Az óvodavezető azt javasolta az édesapának, hogy írjon egy levelet az önkormányzatnak.

“Nekem úgy tűnik, hogy ebben fontos a civilek közbenjárása, mert a függőségi viszonyban működő óvodák nem mernek lépni. Remélem, hogy a gyerekeimnek nincs komolyabb egészségkárosodása az ólomtól, szerencsére nincsenek érzékelhető tüneteik. Objektív adatok lennének megnyugtatók, és hiányolom, hogy nincs korrekt tájékoztatás a veszélyről és a lehetséges megoldásokról sem. Mindenki a homokba dugja a fejét, mondván, hogy évtizedek óta ezt a vizet isszuk. Nekem hónapokba telt a többszörösen szennyezett laboreredmények átvételétől, mire kiderítettem, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nehezen és körülményesen jutottunk sokszor egymásnak ellentmondó információkhoz. A mai napig nem egyértelmű, hogy mekkora problémával állunk szemben.” – mondta az édesapa lapunknak.

Sok kisgyerekes család nem tud még a problémáról

“A szakemberek már több mint egy évtizede tisztában vannak azzal a problémával, hogy a régi épületek vízvezetékeiből ólomszennyezés juthat az ivóvízbe, mely jelentős egészségügyi kockázatot jelent” – mondja Azari Katalin vegyészmérnök.

A vízmű szakemberei is tudták, hiszen 15 évvel ezelőtt elkezdték kicserélni például a fővárosban az ólomból készült gerinc- és bekötővezetékeket. Az ólomszennyezés esetében a vízszolgáltatók felelőssége azonban csak a vízóráig tart, az épületen belüli vízhálózat cseréje már a tulajdonosok feladata. A hivatalos statisztikákban megjelenő kiváló vízminőség az ólom szempontjából azért nem mérvadó, mert az ólom beoldódása számtalan paraméter függvénye, így az akár egy épületen belül is változhat lakásról-lakásra. Többek között ezért indult az NNK-nál az ólomszennyezés kockázatának felmérésére ingyenes lakossági vizsgálat.

A probléma ennek a térítésmentes monitorozásnak köszönhetően került a lakosság látókörébe, miután az NNK 2017-ben európai uniós támogatást nyert rá: félmilliárd forintból az ingyenes lakossági vizsgálatokon kívüli megoldási lehetőségeket is vizsgálnak.

“Azonban még mindig vannak szülők és várandós nők, akik olyan helyen laknak, ahol ólomszennyezett a víz, és nem tudnak a problémáról. Miközben a hatóság 2017-ben félmilliárd forintot kapott többek között azért, hogy a veszélyeztetettek valós segítséget is kapjanak, több mint két év után a védőnők még mindig nem hívják fel a várandósok figyelmét a problémára. Még mindig vannak olyan csecsemők, akiket ólomszennyezett vízből készült tápszerrel etetnek” – mondja Azari Katalin.

Az ólommal szennyezett csapvíz nem csak budapesti probléma, Szegeden mértek 700 mikrogramm/literes értéket is. Az Alföldön pl. a lágy víz miatt nem alakul ki vízkő, amely gátolná a beoldódást, és a víz alacsonyabb pH-ja is az ólomszennyezést növelő tényező.

Hónapokat csúszik a víztisztítók vizsgálatának eredménye

Végleges megoldást az ólomból készült csövek és szerelvények teljes körű cseréje jelentene, ami viszont hatalmas kiadás például egy társasház esetében. Addig is biztonságos megoldást jelent a tanúsított, ólom eltávolítására bevizsgált víztisztító kisberendezések használata. Az ólom eltávolítása többféle vízkezelési technológiával is lehetséges, az egyes lehetőségek előnyeinek és hátrányainak mérlegelése szakmai kompetenciát igényel. Így nem ajánlható univerzálisan egy-egy kisberendezés anélkül, hogy annak biztonságos alkalmazási feltételeiről az NNK ne győződne meg.

Az EU által támogatott program keretében az NNK éppen ezért víztisztítókat is vizsgál(t), melynek eredménye lesz azon készülékek listája, amik alkalmasak lehetnek (tanúsítottak) ólom eltávolításra. A programnak ez a része hónapokat csúszik az eredeti tervhez képest. Van már NNK vizsgálati eredménnyel is rendelkező víztisztító, de azt az NNK még nem ajánlja – valamikor nyár végére ígérik az összefoglaló jegyzőkönyveket. Az érintett szülők több mint két évvel a program kezdete óta még mindig csak a problémával szembesülhetnek, nem pedig a lehetséges, biztonságos megoldással. A kérdéseinket elküldtük az NNK-nak, de nem reagáltak megkeresésünkre.

Országosan még 100 km bekötővezetéket kell cserélni

A Magyar Víziközmű Szövetségnél (MaVíz) is rákérdeztünk, hogy állnak országosan az ólomtartalmú bekötővezetékek cseréjével. A szövetség tájékoztatása szerint az országban közel 93.700 km hosszúságú vezetékhálózat található, melyből a bekötővezetékek hossza körülbelül 24.000 km. A bekötővezetékekből az ólom anyagú csővezeték hossza körülbelül 100 km, ami a hálózatnak csupán 0,4%-a. A MaVíz azt is hozzátette, hogy az 1970-es évek előtt épített társasházak belső hálózatában van jelen nagy számban az ólomvezeték. Ez a közszolgáltatáson kívül esik, ugyanis a belső hálózat cseréje a tulajdonosok felelőssége és feladata.

A Fővárosi Vízművek válaszából kiderül, hogy az ólomból készült bekötővezetékek szisztematikus felszámolása keretében a társaság 1997-2018 között megközelítőleg 30 ezer ólombekötést váltott ki új, korszerű csövekkel, és 3,5 milliárd forintot meghaladó ráfordítással.

“Ennek köszönhetően a jelenleg üzemeltetett 233 000 bekötővezetékből nyilvántartásunk szerint ma már csak 3 300 darabra tehető a részben vagy egészben ólomanyagú vezetékek száma, ami a bekötések 1,4%-a.” – írta a társaság.  Tájékoztatásuk szerint teljes egészében felszámolták azokat a fővárosi gyermekintézményeket ellátó közcsőhálózaton található bekötéseket, amelyek nyilvántartásuk szerint ólmot tartalmaztak.

Jelenleg a még meglévő ólom bekötővezetékek cseréjét csak saját beruházási forrásból tudják fokozatosan megvalósítani. “Várjuk a Budapest területére kiterjedő KEOP pályázatunk megvalósulását, amelynek része az ólomcsere-program is, 1,5 milliárd Ft értékben. Ezt a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat használhatja fel a programban ólombekötések cseréjére.”

A Fővárosi Vízművek tehát még mindig arra az uniós forrásra vár, ami a budapesti ivóvízhálózat rendszerének hálózati fejlesztését finanszírozza, melynek része az ólom bekötővezetékek cseréje is. A teljes projekt támogatási összege eredetileg 27,7 milliárd forint volt, amit időközben megvágtak 13,73 milliárd forintra. A statisztikák szerint a támogatás valóban nem került még kifizetésre, a projekt megvalósítását a tervek szerint 2020 végéig kell befejezniük.

Zsilák Szilvia Átlátszó.

Nyitókép: ólomból készült csőszerelvény. Fotó: Frank Yvette

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek