Júniusban és júliusban Paks alatt, a Fadd-Dombori holtágban észlelték az édesvízi medúzák nagyszámú megjelenését. A Kínából behurcolt faj a melegebb vizekben tud megtelepedni, ezért kedvező számára a klímaváltozással járó melegedés. Az átlátszó videóriportja.
Egy nagy fűzfa alatt állunk a Ráckevei-Duna partján kamerával, mikroszkóppal és egy petri-csészéveél felszerelkezve. Abonyi András ökológus a partról behajolva a vízben kotorászik, majd kis növénydarabokat mutat fel. „A kutatócsoportunk megfigyelése szerint a fűzfa gyökerén gyakrabban fordul elő az édesvízi medúza polip formája. Ezeket a gyökérdarabokat, illetve a rajta lévő bevonatot vizsgáljuk át mikroszkóppal” – magyarázza a kutató. Ezt azért teszik, hogy mesterséges körülmények között megfigyeléseket végezzenek az Európában idegen állatfajon, hogy többet tudjunk az életmódjáról és az élővilágra gyakorolt hatásáról.
Egy rönkpadnál kutatóállomást rögtönzünk, és mikroszkóp alatt megtekintjük az állatot. Laikus szemmel egyáltalán nem látszik medúzának. Ez azért van, mert mi az állatot még ún. polip formájában látjuk: ebben az életfázisban a csalánozó mindössze pár milliméter nagyságú, azaz szabad szemmel nem is látható.
Ebből alakul ki azután, számára kedvező viszonyok között, az a medúza forma, ami már emberi szemmel is észlelhető. Ilyenkor az állat kb. 2 -2,5 centiméter nagyságú, ebben a formában láthatta a nyaralóközönség Fadd-Domboriban is. Ez a medúza-alak a mi klímánkon ritkán látható, ugyanis viszonylag magas, minimum 25-26 °C-os vízhőmérséklet, és álló vagy nagyon lassan folyó víz szükséges a kialakulásához.
A Duna mentén eddig csak mellék- illetve holtágakban, kikötőkben, tározókban észlelték, tehát valamilyen emberi beavatkozás által érintett környezetben. Magyarországon a Ráckevei Duna-ágban és a teol.hu beszámolója szerint nemrég Paks alatt a Fadd-Dombori holtágban észlelték. Bécsben többször előfordultak az édesvízi medúzák az Alte Donau-ban, ami egy korábbi Duna-ágból kialakított tó, illetve a Neue Donau-ban is, ami egy mesterségesen kialakított dunai csatorna. (Árvízvédelmi célból hozták létre; normál esetben áll, csak árvíz esetén nyitják meg a gátakat.)
Abonyi András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóintézet ökológusa az Átlátszó érdeklődésére elmondta: a medúza azért igényli a lassú folyású vagy álló vizeket, mert a táplálékot úgy tudja felvenni, hogy először a vízfelszínre pumpálja magát, majd csápjait kinyitva lassan visszasüllyed. „Mivel egy kocsonyás, törékeny kis élőlény, mindezt egy gyorsan mozgó, turbulens közegben nem tudja megtenni. Tehát nem valószínű, hogy a Duna-főágban el fog terjedni” – magyarázta a kutató.
Az édesvízi medúza ragadozó, tehát állatokkal, pl. halivadékkal, tubifexszel, zooplanktonokkal táplálkozik. Abonyi András elmondása szerint egyelőre keveset tudunk arról, hogy pontosan milyen hatással van a medúza előfordulása a teljes táplálékláncra. Kutatócsoportjuk eredményei alapján azonban úgy tűnik, hogy például az algák elszaporodásában szerepet játszhat a medúza, mivel megeszi az algákat fogyasztó zooplanktonokat.
Vagyis a medúzák jelenlétével jobban algásodik a víz, ráadásul ezek között olyan algafajok is elszaporodhatnak, mint amilyen az idegrendszert és májat károsító toxin termelésére képes kék alga. Fontos azonban kiemelni, hogy az emberi egészségre ártalmatlan, meg lehet fogni, nem csíp, nem bánt – mondja Abonyi.
Az édesvízi medúza Kínából, a Jangce-vidékéről ered, innen került Európába a 18. században, elsősorban a botanikus kertekbe importált vízinövényekkel. Magyarországi észlelését elsőként 1960-ban publikálták, a Drávában Őrtilosnál találták meg a fajt. Vagyis már régebb óta velünk él, de csak most érzékelhető jobban, mert a vizek melegedése miatt egyre gyakrabban fordul elő a szabad szemmel is látható medúza alakban.
A melegedés mellett Abonyi András kitért a folyószabályozások negatív hatásaira is. A Duna az egyik legerősebben ember által befolyásolt folyó, a természetes csatolt ártereit és holtágait elvesztette. Minél ritkábban csatlakozik a főághoz egy mellékág, pl azért, mert a vízjárásba is belenyúltunk vagy egyre több a kisvizes vízjárás, annál kedvezőbbek a körülmények a medúzáknak – mondja a szakértő.
Vagyis a klímaváltozás és a környezetrombolás által egy olyan komplex változás zajlik, amelynek egyik indikátora az, hogy a medúza forma gyakrabban kialakul.
A folyók szabályozása azonban természetesen elsősorban nem a medúzák megjelenése miatt jelentős, hanem a szárazodás miatt. Abonyi András kiemelte, hogy az Alföld illetve a Duna-Tisza közének szárazodásáért szinte kizárólagosan, de legalábbis nagyon nagy mértékben a folyószabályozás a felelős. Az ökológus szerint ezen a téren mindenképp kongatni kell a vészharangot, és szakmai körökben egyetértés van abban, hogy jelenleg ez a legnagyobb probléma.
Szöveg: Átlátszó Fülöp Orsolya — Videó: Pápai Gergely