Hirdetés

A kormánypárti többség leszavazta az LMP javaslatát a közművezeték-adó vízügyi ágazatban történő kivezetéséről: a Fidesz ezzel a szakma egyhangú igényét és konkrét javaslatát szavazta le. Határozott álláspontunk, hogy a vízügyi ágazat válságos helyzetének kezelése azonnali cselekvést igényel.

Vitán felül áll, hogy az egészséges és tiszta ivóvíz biztosítása, szolgáltatása, a víziközmű- szolgáltatás fenntartása az állam egyik legfontosabb feladata. Elfogadhatatlan, hogy a Kormány semmibe veszi az egyre aggasztóbb jeleket, nem figyel az ágazati szereplők, szakmai szervezetek vészjelzéseire, és csupán látszatintézkedésekre képes. Az ágazatért felelős miniszter pedig semmilyen érdemi választ nem adott eddig kérdéseimre.

Ha nem születnek azonnali és hatékony intézkedések a jól látható problémák kezelése érdekében, akkor rövidtávon katasztrófák sora történhet, és százezrek számára válhat elérhetetlenné a legfontosabb közszolgáltatás. A Fidesz a kormányzása kilencedik évében még odáig sem jutott el, hogy a probléma valódi méretével tisztában legyen. Tökéletes bizonyítéka ennek, hogy ma leszavazták a közművezeték-adó vízügyi ágazatban történő kivezetéséről szóló LMP-s törvényjavaslatot.

Az évek óta tartó halogatás és semmittevés miatt ma már kimondhatjuk, hogy a vízügyi ágazat súlyos válságáért, annak elmélyüléséért a kormányt és a kormánypártokat terheli a felelősség.- írta Keresztes László Lóránt az LMP társelnöke mai sajtóközleményében.


Beletörnek a csövek a kormány rezsiharcába

Összeomlás fenyegeti a vízszolgáltatást: a közműcégek a rezsicsökkentés miatt nem tudják olyan gyorsan cserélni a vezetékeket, mint amilyen tempóban öregszik a hálózat. A vízszolgáltatás biztonsága érdekében a következő húsz évben évente 2 ezer kilométer ivó- és szennyvízvezetéket kellene felújítani. Csakhogy a vízszolgáltató cégek bevétele 2011 óta arra elegendő, hogy évente 350 kilométer vezetéket cseréljenek újra. Ez abból a felmérésből derül ki, amit a kormányhoz közel álló Századvég Gazdaságkutató Zrt. még 2018-ban készített. A Századvég a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) kérésére mérte fel és összegezte a vízszolgáltatás helyzetét. A felmérés azt is feltárta, hogy a víziközmű cégek alkalmazottainak alacsony a bére, részben ezért 2027-re az ágazat elveszíti dolgozóinak negyedét, több mint ötezer embert.

A víziközmű cégeknek azért nem telik vonzó bérre és arra, hogy elvégezzék a hosszú távú, biztonságos működéshez szükséges felújításokat, mert ezek a többnyire önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozások önköltség alatti áron szolgáltatnak. A kormány 2012-ben befagyasztotta, majd egy évvel később – a rezsicsökkentés részeként – 10 százalékkal csökkentette a víz és a szennyvízdíjat. A díjak azóta sem emelkedtek, miközben a cégek kiadásai – az infláció és más terhek miatt – jelentősen emelkedtek. Ezért a 40 hazai vízszolgáltató többsége veszteségeset termel, s az állam például 2017-es működésüket 36,2 milliárd forinttal dotálta.
A Századvég tett arra javaslatot, hogy miképp tehetné a kormány gazdaságosabbá a víziközmű cégeket: egyrészt a szolgáltatás forgalmi adójának kulcsát 27-ről 18 százalékra csökkentené, másrészt eltörölné az úgynevezett közműadót, amit a működtetett vezetékek hossza alapján kell a társaságoknak megfizetniük. E két tétel összesen 23,1 milliárd forintot hozna a cégeknek.

Ám ez a pénz csak alamizsna lenne az érintetteknek, hisz ettől még az ágazat egésze továbbra se tudna belefogni az elöregedett vezetékek indokolt mértékű cseréjébe. A hazai ivóvíz- és szennyvízhálózat hossza 92 ezer kilométer, s arra, hogy évente a vezetékek nagyjából 2 százalékát újra cseréljék – 2018-as árakon – 103 milliárd forintot kellene fordítani.

Az ágazat műszaki és pénzügyi szakemberei tudják, miképp lehetne egyenesbe hozni a víziközmű cégek gazdálkodását: a vízdíj emelésével. Ám ezt névvel senki sem vállalja kimondani, ami érthető, hisz a cégeket tulajdonló önkormányzatok többségét a rezsicsökkentés mellett vakon elkötelezett kormánypárti vezetők irányítják. A hazai vízszolgáltató cégek éves árbevételének összege 250 milliárd forint, vagyis ahhoz, hogy ezek a vállalkozások képesek legyenek megújítani hálózatukat, 350 milliárd fölé kellene tornászniuk a bevételüket. Ez – állami segítség nélkül – akkor megvalósítható, ha a vízdíjat hozzávetőleg 40 százalékkal megemelik.

Megkerestük a vízszolgáltatás dolgában illetékes tárcát, az innovációs minisztériumot, hogy ők miképp látják az ágazat helyzetét. Több hét után elküldött írásos válaszuk ez volt: „A víziközművek fenntartható működtetésére irányuló és sok irányból érkező szakmai javaslatokat ismerjük, de a kormány minden szempontot szem előtt tartó és megalapozott stratégia mentén kíván megoldást találni. Semmilyen konkrét döntés még nem született, vízdíjemelés pedig nincs napirenden.  Az Innovációs és Technológiai Minisztérium innovatív fejlesztésekkel, támogatási lehetőségek biztosításával is segíti a közszolgáltatási feladatok ellátását.”

A rövid válaszból nem lehet kiolvasni, hogy a tárca valójában miképp akarja egyenesbe hozni az ágazatot.

A MaVíz főtitkára, Nagy Edit nem titkolja, hogy a Századvég tanulmánya óta a víziközmű cégek helyzete tovább romlott, ugyanis a fentebb említett 103 milliárd már nem elég az évi 2 ezer km csővezeték cseréjére. A tavalyi tanulmány a 2017-es adatokra épít, csakhogy az azóta eltelt közel másfél évben a kivitelezési költségek az inflációt jóval meghaladó mértékben, 10-15 százalékkal nőttek, vagyis a kívánatosnak tartott beruházások már évi 115-120 milliárdra rúgnak. Eközben a víziközmű cégek gazdaságossági mutatói tovább romlottak az elmúlt évben, így 2019-ben már a 350 kilométer vezeték-rekonstrukció is csak álom.

Idén az innovációs tárca kiírt a vezetékek fejlesztésére egy pályázatot, ami 1,5 milliárd forint támogatást ad majd a nyerteseknek. A jelentkezés határideje a közelmúltban lejárt, s mint Nagy Edittől megtudtuk többszörös volt a „túljegyzés”. Jelentkeztek volna többen is, ám a pályázat önerős, a beruházás költségének 30 százalékát a cégeknek kell állniuk, és erre a szolgáltatók és a gazdáik, az önkormányzatok sok esetben képtelenek. A pályázat által támogatott beruházások révén hozzávetőleg 30 kilométer vezeték újítható fel, s ez az évente szükséges csőrekonstrukció alig két és fél százaléka, vagyis alig több a semminél.

Amúgy a kormány és az innovációs tárca eddig sosem vonta kétségbe a víziközmű cégek panaszának és a Századvég tanulmányának megalapozottságát. Nem is lenne értelme, hisz a felmérésből például megtudhatjuk, hogy a hatvanas, hetvenes években lefektetett eternitcsövek tervezett élettartama 50 év, így ezek a vezetékek már aligha bírhatják sokáig. Az elmúlt tíz év rekonstrukciós üteme viszont arra elég, hogy a csöveket 3-400 év alatt újítsák fel. A vezetékek elöregedését az is bizonyítja, hogy 2012 és 2017 között folyamatosan nőtt, s végül megduplázódott a csőtörések száma az ivóvízhálózaton. 2012-ben kilométerenként 0,61 csőtörés történt, tavalyelőtt már 1,34 volt ez a mutató. A szennyvízhálózat viszonylag fiatalabb, így ott „csak” 41 százalékkal nőtt a törések száma öt év alatt.

A szakemberek szerint ennek ellenére még nincs okunk attól félni, hogy a közeljövőben valahol összeomlik a vízellátás, ám többen hozzátették, hogy ha továbbra is ilyen lassú ütemben folyik a vezetékcsere, akkor 8-10 év múlva ez sokhelyütt megtörténhet, s a vezetékes víz több napig tartó, ismétlődő hiánya – mindenütt, de főleg az emeletes házakkal zsúfolt városrészeken – nagyon komoly társadalmi feszültséget okozhat.

Az is aggasztó, hogy a kitermelt víz 25-30 százaléka a csövek állapota miatt megszökik a hálózatból. A fejlett világban a hálózati veszteség csak 5-12 százalék. De nemcsak az ágazat pazarló, hanem a fogyasztó is, hisz a viszonylag olcsó vízár nem készteti a lakosságot a takarékosságra. Az ágazat szakemberei az utóbbi miatt is indokoltnak vélik a vízdíjemelést. Ugyanakkor nem bíznak abban, hogy a kormány hajlandó erre a lépésre. Azzal a politikai vezetés elismerné, hogy a rezsicsökkentésnek ebben az ágazatban nem volt meg a gazdasági alapja, s ez a húzás csakis kampánycélokat szolgált. A kormány – vélhetően – azért sem lesz hajlandó a már említett 40 százalékos díjemelésre, mert akkor személyenként havonta 7-800 forinttal kellene többet fizetnünk a vízért, s ez a kiskeresetű emberek egy részét a politikai vezetés ellen hangolná.
További infók: Itt is jön a kivételezés és a lenyúlás?

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás