A világ állatkertjeinek és akváriumainak egyre fontosabb szerep jut a Föld természeti értékeinek megőrzésében. Ideiglenes menedéket, a vadonnál esetleg biztosabb szaporodási lehetőséget adnak a természetes élőhelyükön veszélyeztetett állatoknak. Csak Európában legalább 200 olyan állatfaj él, amelynek fennmaradása az állatkertektől is függ.
Részvétel a nemzetközi szaporító-fajmegmentő programokban
2001-ben a FÁNK 23 EEP-s (Európai Fajmegőrző Programban résztvevő) és 12 ESB-s (Európai törzskönyvvel rendelkező) fajt tartott. Az EEP-s fajok közül 3, míg az utóbbiak közül 2 fajt sikerült szaporítanunk.
A mandrill európai törzskönyvét továbbra is a Fővárosi Állat- és Növénykert vezeti.
Részvétel a hazai és nemzetközi természetvédelmi munkában
A FÁNK közel egy évtizede közreműködik a vidra hazai védelmében. 2002. áprilisáig anyagi és szakmai támogatást nyújtottunk a petesmalmi vidratelepnek, együttműködtünk a Somogy Természetvédelmi Szervezettel és az Alapítvány a Vidrákért nevű civil szervezettel. 2001 során 4 mentett vidra került fel a Hungária körúti Mentőhelyre, amelyeknek anyatejpótló tápszerre is szükségük volt. Az állatok visszatelepítésére remélhetőleg 2002-ben kerül majd sor.
Rendszeresen átteleltetünk, majd élőhelyükre visszaengedünk a vonulási időszakot elégtelen kondícióban megélő fehér és fekete gólyákat, sérült nappali ragadozómadarakat. 2001-ben a Hortobágyi Nemzeti Parkból érkeztek fehér gólyák átteleltetésre. A Nemzeti Park területén működő ragadozómadár repatriáló telep fenntartását az Állatkert nemcsak szakértelmével, de anyagiakkal is támogatja.
Erőfeszítéseket teszünk a rákosi vipera átfogó hazai védelméne érdekében. Létrehoztunk egy esetleges jövőbeni zárt téri szaporítóprogramot segítő telepet a Vivárium emeletén Összehívtunk egy nemzetközi herpetológusokból és a fogságban való szaporításban jártas szakértőkből álló fórumot, illetve kiadtunk egy, a rákosi vipera helyzetével foglalkozó szakkönyvet, neves hazai herpetológus szakemberek közreműködésével.
Továbbra is részt veszünk egyes mentett állatként bekerült denevérfajok (elsősorban korai denevér) átteleltetésében és tavaszi visszatelepítésében. A idén 5 denevér faj 147 egyedét engedtük ismét szabadon, a behozott 176 egyedből.
A madármentőhelyre 64 faj 338 egyedét hozták be, ebből 51 védett faj volt 267 egyeddel. Állatorvosi kezelés és gondozás után 175 egyedet lehetett szabadon engedni, 46 védett fajból.
Az Állatkert munkatársai részt vesznek a horvátországi Cres szigetén zajló fakókeselyű-védelmi programban. Eddig közel 30 állatkerti dolgozó utazott Horvátországba, hogy önkéntesként részt vegyen az élőhelyrendezésben, madármegfigyelő pont építésében. A munkát a FÁNK nagyérétkű optikai felszereléssel is segíti.
Vidramentő program
Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) ma kontinensünkön egyike a legveszélyeztetettebb emlős ragadozóknak. Ennek elsősorban a különböző vizes élőhelyek (erek, patakok, folyók, tavak stb.) tönkretétele, átalakítása és elszennyeződése az oka, de nem elhanyagolható a balesetekben elpusztult (pl. varsába fulladt, autó által elütött) és orvvadászok által meggyilkolt vidra sem. Hazánkban 1974-től fokozottan védett, feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma Európa egyik legegységesebb vidrapopulációjával büszkélkedhetünk.
Az állatkert arra törekszik, hogy minél hatékonyabban részt vegyen abban a természetvédelmi munkában, ami a hazánkban élő veszélyeztetett állatfajok megóvására irányul. A vidra védelmében a következő programokban működünk közre:
– Vállaljuk a betegen, árván talált vidrák befogadását, állatorvosi- és szakszerű állatápolói ellátását.
– Megoldottuk a vidra zárttéri szaporítását, és lehetőséget biztosítunk a faj szaporodásbiológiájának kutatásához.
– Részt veszünk a hazai vidraállomány- és élőhelyeik feltérképezésében, alkalmasint a halastavaknál keletkező vidrakár-problémák orvoslásában.
– Kapcsolatot építettünk ki nemzeti parkokkal és vidravédelemmel foglakozó természetvédelmi egyesületekkel.
– Az ismeretterjesztés területén speciális helyzetünkből adódó lehetőségeinket használjuk fel ahhoz, hogy megismertessük az emberekkel a vidrát.
Intézményünkben három helyszínen oldjuk meg a vidrák befogadását és szakszerű tartását:
1. A természetvédelmi mentőhelyen – ami karantén-állomásként is működik 1998-tól.
2. Az ún. vidraszaporítóban – ez négy kifutóból álló épületegyüttes, 1995-ben adtuk át.
3. A vidraházban, ami a legrégebbi vidratartó helyünk, 1986-ban épült, 1997-ben teljesen felújítottuk – két kifutót és a hozzájuk épült négy belső helyiséget foglalja magában.
Szaporítás
Az európai vidra elterjedési területének nagy részén kipusztult, vagy csak egymástól elszigetelt szórvány-populációi maradtak fent. A hetvenes évek közepén Nyugat-Európa állatkertjei egy összehangolt természetvédelmi program keretében összefogtak a vidra megmentése érdekében.
Az európai vidra fogságban nehezen szaporítható, és jó ideig ritkaságnak számított, ha valamelyik állatkertben vidrakölykök születtek. Innsbruckban, Münchenben, Zürichben, Párizsban, hogy csak néhány állatkertet nevezzünk meg, a nyolcvanas évek elejétől kezdve évről évre jobb eredményeket értek el. Ebben az időszakban – támogatva, illetve kiegészítve az állatkerti vidratartást és szaporítást – vidrarezervátumokat is létrehoztak: Pl.: Németországban (Hankessbüttelben), Ausztriában (Grounauban), Angliában (Suffolkban), Csehországban (Trebonban), Belgiumban (Planckendoelben).
A Fővárosi Állatkertben azon felül, hogy magunkra vállaltuk a vidra-mentőállomás szerepét, célul tűztük ki azt is, hogy részt vegyünk e faj zárttéri szaporítási munkáiban. Sokáig eredménytelen maradt ebbéli igyekezetünk, míg végül 1993-ban megtört a jég, megszülettek az első vidrakölykök (egy nőstény és egy hím). Napjainkig már több szaporulattal is büszkélkedhetünk.
Vidraállomány-felmérés
Az állatkert a mentésen és a szaporításon felül nagyon fontosnak tartja, hogy a szabadon élő állományról, az élőhelyek állapotáról minél részletesebb adatok álljanak a természetvédelem rendelkezésére.
Éppen ezért a kilencvenes évek végén bekapcsolódott az „Alapítvány a Vidrákért” szervezet által koordinált magyarországi vidraállomány-felmérésbe. Segíti ezt a munkát munkatársaival (természetvédelemben jártas állatápolóival, állatorvosaival), gépjárműveivel és a rendelkezésére álló egyéb lehetőségek biztosításával (sajtótájékoztató, szakmai fórumok megrendezésével).
A 2000. január végén bekövetkezett tiszai ciánszennyezés után az állatkert az elsők között nyújtott segítséget a vidravédelmi kutatások zökkenőmentes folytatásához, miközben olyan kapcsolatokat alakított ki halászati gazdaságokkal, horgász egyesületekkel, vadásztársaságokkal, ezek szakmai- és érdekvédelmi szervezeteivel, egyetemekkel, természetvédelmi egyesületekkel, önkormányzatokkal, melyek elősegítik a hatékony munkát a jövőben.
Együttműködések
1996-ban a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, 2000-ben a Kiskunsági és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, 1998-ban a Somogy Természetvédelmi Szervezettel és az Alapítvány a Vidrákért szervezettel, 2000-ben a Kiskunsági és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal kötött együttműködési szerződést.
Ezekben a felek megállapodnak abban, hogy kölcsönösen támogatják egymás munkáját, közösen vesznek részt állatfajok és élőhelyeik megóvását célzó védelmi programokban.
A nemzeti parkok munkatársai értesítik az állatkertet, ha területükön sebzett, árván maradt vidrát találnak, támogatják az egészségesen felcseperedettek visszatelepítését. A felek rendezvényeiken fórumot biztosítanak arra, hogy munkájuk minél szélesebb körben ismertté váljon.
Az állatkert támogatta a Somogy Természetvédelmi Szervezet Lábod-Petesmalomban megépített Vidraparkjának létrehozását; felépítéséhez és az állatok szakszerű ellátásához szakemberei tanácsot adtak, az állatkertben élő vidrák kihelyezésével hozzájárult ahhoz, hogy a vidraparkba látogatók megismerhessék e fajt természetes élőhelyén, állatorvosai folyamatosan ellátják az esetlegesen felmerülő állategészségügyi problémákat, mindemellett az állatkert hozzájárul az oda kihelyezett állatkerti vidrák tartási költségeihez.
Az „Alapítvány a Vidrákért” szervezet terepmunkáit a FÁNK oly módon támogatja, hogy gépjárműveit, elsősorban az országos állományfelméréshez, valamint a felmerülő vidrakár-felmérésekhez az alapítvány szakemberei igénybe vehetik. Az állatkert 1999-ben két alkalommal, 2001-ben pedig 6 alkalommal biztosította az alapítvány számára az utazási feltételeket ilyetén kiszállások esetén.
Az állatkert szakemberei részt vesznek a Szegedi Vadaspark területén létesülő vidramenhely létrehozásában is, ami előreláthatóan 2000 tavaszán fogadja az első vidrákat.
További információt kaphat a vidrák védelméről az alábbiakban:
A Fővárosi Állatkertben elért sikerekről 1998-ban megjelent egy összefoglaló tanulmány „Szabadnak szülessenek – szabadon élhessenek” címen (írója Gera Pál), amiben az 1986 és 1998 közötti időszak alatt elért eredményeket foglalja össze a szerző (a vidramentések és a vidranevelés tapasztalatait, a megfigyelt szaporodásbiológiai és utódnevelési érdekességeket).
Kertünkben a vidrával, vidravédelemmel foglalkozó szakdolgozatok is született:
Gera Pál: A vidra (Lutra lutra L.) zárttéri viselkedése és szaporítása – Állattani Közlemények 80, 1994; 65-70.
Czeczon Éva: Az eurázsiai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) zárttéri tartása és szaporítása a Budapesti Állatkertben. – ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, 1998.
Povics Noémi: A vidra magyarországi előfordulása, ökológiája és védelme – Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, 2000.
