A rovat kizárólagos támogatója

Csányi Vilmos írta több évtizede, hogy az emberiségnek meg kell tanulnia kontrollálni a bioszféra összes kémiai körfogását, anyagáramlását, ahhoz, hogy túléljen… Bár csaknem fél évszázada ismerjük a globális felmelegedés folyamatát, ennyi idő mégsem volt elég ahhoz, hogy komoly megoldásokat találjunk a bolygónkat fenyegető felmelegedés ellen. A megoldás azonban egyre sürgetőbb, ráadásul ez az a csata a környezetvédelemben amit mindenképp meg kell nyernünk, ha nem akarjuk elveszíteni a környezetvédelem háborúját, s ezzel kultúránkat, civilizációnkat.

Elméletem semmilyen új technológiát nem tartalmaz, csak a már létező ágazatokkal alkottam meg egy olyan folyamat sorozatot, mely talán a világunkat fenyegető legveszélyesebb környezetvédelmi probléma megoldásához vezethet el.

Hiszem, hogy bolygónkat csak robosztus megoldásokkal lehet megmenteni, melyekkel egyszerűen,  fölényesen kezelhetjük ezt a problémát, biztosítva  a bioszféra biztonságát hosszútávon.  Ötletem egy parányi egysejtű csoporton a fitoplanktonon alapszik, azaz a lebegő algán. Területre vonatkoztatva körülbelül két nagyságrenddel gyorsabban köthetik a széndioxidot, mint a szárazföldi vegetáció, biomasszájukat képesek akár megduplázni, de szélsőséges esetben megnégyszerezni 24 óra alatt. Sokáig az ellenük való küzdelem volt  az elsődleges feladat (vízvirágzás), néhány évtizede kezdtünk el komolyabban élelmiszerként, takarmányként, energiaforrásként tekinteni rájuk.

A legnagyobb  probléma az algafarmok esetében, hogy tiszta tenyészetekben gondolkodnak, viszont nem képesek megőrizni hosszú távon azt. Biztosítva, hogy az alga-reaktorokban csak egy faj szaporodjon, s ne fertőződjön el más algával, baktériummal, gombával. Mindennek oka, hogy a cél az energetikai felhasználásnál elsősorban a biodízel, melynek előállításának költségei még mindig túl magasak. Erre nézve a megoldást a cégek, kutatóintézetek a magas lipid tartalmú algák termelésében látják, melyek viszont lassan szaporodnak. Sok cég már genetikai módosítással próbál célt elérni.

Az alga azonban energetikai célból nemcsak biodízelként, hanem biogázként, bioszénként, de szárazanyag formájában is hasznosítható. Ebben az esetben sem tiszta tenyészetre, sem génmódosításra nincs szükség. Használhatjuk a környezetünkben élő alga közösségeket, kihasználhatjuk – a reaktor belsejében optimális körülményeket biztosítva – a természetes biomassza képző potenciáljukat. Bizonyított, hogy vertikális csőrendszerekben elérhetjük a több mint 10 g/literes szárazanyagtartalmat. Ebben az esetben ha az éves kibocsátásunk 40 milliárd tonna körül alakul, a föld felszínének körülbelül 0.00007 %-át elegendő volna algafarmokkal beborítani ahhoz, hogy kibocsátásunkat teljesen vissza tudjuk szívni. Az óceánokon is lehetne algafarmokat létrehozni, ezért nem csak a szárazulatokat vettem figyelembe. Fosszilis energiahordozók elégetésére többé nem volna szükség, mivel a légkörben felhalmozódott széndioxid feleslegből, annak algával történő visszaszívásával, majd a keletkezett biomassza elégetésével (körfogás) az emberiség elegendő energiához juthatna.  Az alga biomassza nagyon jó hatásfokkal felhasználható biogázüzemekben, szűrés, szárítás után pedig akár hőerőműveket is táplálhatunk vele.

A további felesleges széndioxidot is letárolhatjuk a megtermelt algabiomassza segítségével. Egyrészt előállíthatunk belőle HTC (hydrotermal carbonization) berendezés segítségével bioszenet, mely kiváló energiahordozó, letárolható, de a későbbiek során akár fel is használható lehetne energiahordozóként. Másrészt mivel az alga kiváló trágyaként is szolgálhat, feltölthetjük humusszal ismét földjeinket, rengeteg széndioxidot letárolva ilyen módon. Az algafarmokat akár a földekre szánt műtrágyával is lehetne táplálni, ez így szerves formában kerülhetne felhasználásra, s alkalmas volna  a humuszképzésre. Nemcsak a mezőgazdaságban de az erdőgazdálkodásban és a természetes területeken is alkalmazhatnánk ezt a módszert, persze ez utóbbi esetben csak ott ahol ezzel nem befolyásoljuk negatívan az eredeti ökoszisztémát. A tápanyagokkal feltöltött földeken aztán a széndioxidot a felnövekvő erdők és egyéb vegetációk gyorsabban kötnék, tárolnák le, mivel gyorsabban növekednének.

A szennyvíztisztítás során keletkező tápanyagdús víz ideális körülményeket teremthet a fitoplankton számára. A kommunális szennyvíz általában relatíve magas hőmérsékletű, így egész évben alkalmas volna algatermelésre, további fűtés nélkül is. Az algabiomasszát együtt lehetne felhasználni a szennyvíziszappal. A két biomassza keverékét biogáz, bioszén előállítására is fel lehetne használni, de trágyaként is alkalmazhatóak lennének. A szennyvíziszap és más hulladék biomasszák így megfelelő felhasználás mellett  részt vehetnének a globális felmelegedés elleni küzdelemben.

A szárított algabiomassza felhasználható volna hőerőműveinkben, melyek hulladékhőjével algafarmokat lehetne melegíteni, valamint a kibocsájtott széndioxidot az algarendszerbe visszavezetve növelhető volna annak termelékenysége. A hőerőműben keletkező hamut pedig ismét tápanyagként lehetne felhasználni az algareaktorokban.

Összességében tehát az algatermelés köré épített technológiai hálóval talán elejét vehetnénk a további klímaváltozásnak, úgy, hogy mindez relatíve alacsony költségből, kevés technológiai változtatással megvalósítható volna. Ennek azonban azelőtt kellene megvalósulnia, mielőtt olyan öngerjesztő folyamatok indulnának be (permafroszt felolvadása…), ami a probléma súlyosságát lényegesen tovább növeli, s így a megoldást megnehezíti.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek