A rovat kizárólagos támogatója

Az ENSZ adatai alapján a csomagolóipar mellett a ruhaipar adja a világon a második legtöbb műanyaghulladékot, évi 92 millió tonnát, ami annyi, mintha másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsit borítanánk a világra. Évi 39 ezer tonna, a világ minden tájáró odahordott használt ruhát raknak le a világ legszárazabb területén, az Atacama sivatagban.

Szeretnénk azt hinni, hogy a sárga kukákba gyűjtött műanyaghulladékunkat újrahasznosítják. De a nyugati világ plasztikszemetének jelentős része Ázsiában, és újabban Kelet-Európában köt ki, erre szakosodott bűnbandák közvetítésével.

A nemzetközi szervezett bűnözést vizsgáló, független svájci szervezet (Global Initiative Against Transnational Organized Crime – GITOC) megdöbbentő jelentésben figyelmeztetett a globális szemétmaffia felemelkedésére. Mióta 2017-ben Kína bejelentette, hogy nem hajlandó tovább a világ szemétlerakójaként működni, nem lehet többé konténerszám ide szállítani a nyugat szemetét, egyre nagyobb teret nyernek, és egyre dörzsöltebben is működnek a nyugati szeméttel üzérkedő bűnözői csoportok. Az Interpol nyomozati anyagait is felhasználó jelentés brókerek, közvetítők és az újrahasznosító cégek globális hálózatáról ír, ami az Egyesült Államoktól Európáig felvásárolja a műanyaszemetet, hogy végül a szegényebb dél-ázsiai, afrikai és kelet-európai országokra zúdítsa.

„Az illegális szemétkereskedelem már most komoly probléma, és befolyása világszerte növekszik, hiszen a műanyag-felhasználásunk is folyamatosan nő” – mondta a kutatást vezető Virginia Comolli a Los Angeles Times-nak. Jelenleg évi 381 millió tonna műanyagszemét keletkezik a világon, ami az előrejelzések szerint 2034-re megduplázódhat.

A világ 180 országa támogatta 2019-ben az ENSZ-egyezményt, ami korlátozza, hogy a szegényebb országokba szállítsák a nehezen lebomló műanyag szemetet (az Európai Unió még ennél is tovább ment, idén januártól már csak az úgynevezett tiszta műanyaghulladék exportját engedélyezi az OECD országokba), ám az Egyesült Államok nem volt az aláírók között. Méretéhez és a termelt szemetéhez képest viszont kevés újrahasznosító üzemmel rendelkezik, de ennél jóval olcsóbb és egyszerűbb a begyűjtött hulladékot „partnercégekre” bízni, utána már nem is kell nyomon követni, mi történik vele. A jelentés szerint Kalifornia állam az egyik főbűnös, innen indul a fejlődő országokba az amerikai export egyharmada, közte a Thaiföldre, Malajziába vagy Indonéziába utaztatott, ott már egész falvakat elborító műanyaghulladék. A Los Angeles kikötőjébe érkező konténereket kipakolás után megtöltik az amerikaiak szemetével, így küldik vissza olcsón Ázsiába.

illegális angol hulladék Romániában

A szemétmaffia működése nehezen nyomon követhető, mivel fedőcégek mögé bújnak, más áruk közé rejtik és hamisan címkézik fel a műanyaghulladékot, lefizetik a vámosokat, és gyakran kacifántos, több ország több kikötőjén át haladó hajózási útvonalakat használnak a figyelem elterelésére. Így még ha fenn is akad a vámon egy-egy szállítmány, szinte lehetetlen a feladás helyszínére visszaküldeni.

„Ez egy klasszikus macska-egér játék vámosok és csempészek között. Ha szigorodnak az ellenőrzések, a bűnbandák új kiskapukat keresnek, olyan országokon át, ahol kisebb ellenállásba ütköznek” – írja a jelentés. Nem nevezik meg az általuk gyanúsnak tartott cégeket, hiszen a hatóságoknak sem állt rendelkezésükre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellenük.

Egy példát azonban kiemeltek: az egyik legnagyobb brit hulladékkezelő, a Biffa Waste Services hazájában már kapott egy 350 ezer fontos (148 millió forintos) bírságot, mert újrahasznosításra szánt papír helyett kommunális hulladékot találtak a Kínába induló konténereikben. Ázsia mellett Törökországba is komoly hulladékexport irányul, elsősorban Európából, a nemzetközi bűnözőcsoportok jelenléte miatt, és mert ott megengedőbb a szabályozás, mivel anyagi érdekük fűződik a külföldi szemét befogadásához. Lengyelország, Bulgária és Románia is egyre inkább célországokká válnak, utóbbiba a jelentés szerint a politikai kapcsolatokkal rendelkező, nagy építőipari cégek importálják fiókvállalataikon keresztül az illegális műanyaghulladékot.

Az ENSZ adatai alapján a csomagolóipar mellett a ruhaipar adja a világon a második legtetemesebb műanyaghulladékot, évi 92 millió tonnát, ami annyi, mintha másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsit borítanánk a világra. A francia AFP hírügynökség a napokban számolt be arról, hogy évi 59 ezer tonna Kínában és Bangladesben gyártott, el nem adott ruhanemű köt ki a chilei Santiagóban. Ennek egy részét tovább csempészik más Latin-Amerikai országokba, de évi 39 ezer tonnát kidobnak az Atacama-sivatagba, ahol most halmokban áll a biológiailag nem lebomló, a PET-palackhoz hasonlóan poliésztert tartalmazó ruhanemű- írta a Népszava.

Atacama sivatag textilhulladék kép: AFP

 

Ruhahegyek keverednek a homokdűnék közé az Atacama sivatagban

A használt ruhák szeméthegyek és katasztrofális környezetszennyezés formájában végzik a fejlődő országokban. Az AFP riportját idéző France24 arról számol be, hogy is kerülnek hatalmas ruhahegyek a világ legszárazabb sivataga, az Atacama dűnéi közé, és mi lesz velük.

A beszámoló szerint Chile hagyományosan nagy elosztóközpontja a fast fashion üzletekben el nem adott vagy már elhasznált ruhadaraboknak. Évente 59 ezer tonna textiláru érkezik Iquique kikötőjébe, ahonnan ugyan egy részét kereskedők és csempészek továbbviszik, de a nagyját, legalább évi 39 ezer tonna ruhát az Atacama sivatagba hordják.

A zöld HVG szerint  világ minden részéről odahordott ruhák zöme szintetikus anyagból készült, biológiailag nem bomlik le, és akár 200 évbe is beletelhet, mire darabjaira hullik. Ráadásul akár a földre dobják, akár elássák, a holmik szennyezik a környezetüket. Emellett előállításuk is rengeteg energiát és vizet igényel, egy farmerhez például 7500 liternyi vizet használnak fel. Az iparág eközben hatalmas mértékben növekszik: 2000 és 2014 között megduplázódott a termelés, immár a globális vízszennyezés 20 százalékáért felel.

textilhulladék feldolgozás kép: AFP

Helyben már vannak kísérletek az újrahasznosításra: egyrészt szegény emberek túrják a halmokat, használható darabokat keresve, de akad olyan chilei vállalkozás is, amely hőszigetelő paneleket készít az eldobott ruhákból.  Chilében, amely Dél-Amerika leggazdagabb országa, nagyon nagy hatása van a fast fashion láncok reklámjainak, sokan áltatják magukat azzal, hogy az újabbnál újabb és divatosnál divatosabb ruhákkal boldogabbá válhatnak, de közben csak hozzájárulnak a szennyezéshez. Ez a hozzáállás ugyanakkor lassan változik, és sokan kérdőjelezik meg ezt a fajta túlfogyasztást – mondta az AFP tudósítójának egy a kidobott ruhákból víz felhasználása nélkül fonalat készítő vállalkozó.

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek