A rovat kizárólagos támogatója

Bár a magyar kutatók által vezetett nemzetközi csapat vizsgálatai elsősorban nem erre irányultak, hanem arra, hogy megtalálják azokat a több mint száz évvel ezelőtt elveszett dinoszaurusz lelőhelyeket, amelyek még Kadić Ottokár fedezett fel Erdélyben. Az ásatás során nem várt mennyiségű és mérető, gerincesektől származó leletek kerültek begyűjtésre.

Továbbá az is, hogy ezeknek a lelőhelyek geológiai tulajdonságait tanulmányozzák, illetve az előkerülő csontokon geokémiai vizsgálatokat végezzenek. A tanulmány eredményei a múlt héten jelentek meg a Cretaceous Research nevű tudományos folyóiratban.

A kutatás a Hátszegi-medence legnyugatibb csücskében, a Valióra nevű település környékén zajlott. Ezen a területen találhatók a Hátszegi-medence legidősebb szárazföldi kőzetrétegei, amely a Kréta időszak legvégén, a maastrichti emelet elején rakódtak le, nagyjából 70 millió évvel ezelőtt. Ezért nagyon fontosak ezek a rétegek annak a megismerésében, hogy hogyan is változott az akkori környezet, és az itt élt állatcsoportok összetétele az idők során.

Az ásatás során nem várt mennyiségű és mérető, gerincesektől származó leletek kerültek begyűjtésre. Ezek között szerepelnek olyan csoportok maradványai is, amelyek korábban nem voltak ismertek erről a területről. Az egyik legfontosabbnak számítanak a korai emlősöktől származók, amik az úgynevezett multituberculata csoportba tartoznak. Ezeknek a rágcsálószerű, fákon élt állatoknak a megtalált két lelete mindössze pár milliméteres, és együtt elférnek egy eppendorf csőben. Az egyik maradvány egy hegyes, bal oldali alsó metszőfog, a másik pedig egy jobb oldali felkarcsont (humerus) könyök felőli (disztális) ízesülése. A két lelet, különböző lelőhelyről származik, így egyértelműen más egyedekhez tartoztak. A metszőfog egyébként valamivel idősebb rétegekből származik, mint a végtagcsont, ami egy ideig versenyben volt a Kárpát-medence, és ezzel együtt Közép Európa legidősebb emlőslelete címéért is (hiszen az ilyen emlősök maradványai főként Nyugat európaiak, ahol már a késő jura időszaki rétegekben is előfordulnak). Viszont végül kiderült, hogy az Erdélyi-medencéből már kerültek elő néhány millió évvel idősebb emlőskövületek is.

Az ilyen apró maradványok leggyakrabban a begyűjtött kőzetminta átmosása (úgynevezett iszapolása) után a mikroszkóp alatti átválogatás során szoktak előkerülni, de ez esetben a nagyméretű csontokhoz hasonlóan még a terepen lettek begyűjtve.

Egy másik a területre új csoportot is sikerült kimutatniuk a kutatóknak, mégpedig a kisméretű, raptorszerű ragadozó dinoszauruszokét. Ez a lelet is egy pár centiméteres végtagcsont töredék, mégpedig egy lábszár (tibiotarsus) lábfej közeli (disztális) vége. A lelet nagyon hasonlít egy másik erdélyi dinoszaurusz végtagcsontjához, a Balaur bondoc-éhoz, amelyről egy korábbi, az erdélyi dinoszauruszokkal foglalkozó írásunkban részletesebben írtunk. Az új lelet viszont jelentősen kisebb, és a jellege alapján valószínűsíthető, hogy egy még nem kifejlett állattól származhat.

A megtalált maradványok nem érték teljesen váratlanul a kutatókat, hiszen a Hátszegi-medence keletebbre található, és egyben fiatalabb lelőhelyein folyó munkálatok hasonló állatoktól származó fosszíliákat is tártak már fel.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás