A kifogott halak nagyjából 10 százaléka kerül vissza selejtként az óceánba, ami „óriási pazarlást” jelent még akkor is, ha ez a mennyiség már jóval kisebb, mint az 1980-as évek végén volt – írják a szakemberek a Fish & Fisheries című folyóiratban közölt tanulmányukban.
A kanadai Brit Kolumbiai Egyetem és a Nyugat-Ausztráliai Egyetem Sea Around Us (Körülöttünk a tenger) című tanulmánya szerint az elmúlt tíz évben évente kifogott nagyjából 100 millió tonna halból körülbelül 10 millió tonnát dobtak vissza azonnal a nyílt vízbe. A kiselejtezett halak általában sérültek, betegek, döglöttek, túlságosan kicsik, vagy épp nem a megcélzott fajba tartoznak.
A tíz évre visszatekintő mostani tanulmány 2005 óta az első ilyen típusú globális vizsgálat, és 300 szakértő bevonásával készült. A szakemberek elismerik, hogy mostanra valamelyest javult a helyzet, 1989-ben rekordnak számító 19 millió tonna hal, vagyis a kifogott 130 millió tonna nagyjából 15 százaléka került vissza selejtként az óceánba. De a 10 százalékos ráta még mindig nagyon magas.
A kutatók úgy vélik, hogy a csökkenés összefüggésben lehet az országok egy részében bevezetett szigorításokkal, valamint a halászfelszerelések javulásával. Továbbá a haltenyészetek által felvásárolt halhús árának emelkedése is arra sarkallja a halászokat, hogy megtartsák a korábban értéktelennek tekintett példányokat.
A kiselejtezett halak számának csökkenése ugyanakkor a halak hiányára is utalhat.
„Arra gyanakszunk, hogy a csökkenés oka az lehet, hogy a túlhalászat miatt mára egyszerűen megcsappantak a rendszeresen kiselejtezett halak populációi” – mondta Dirk Zeller, a tanulmány vezető szerzője. Kevés hal éli túl a visszakerülést az óceánba, habár a cápák, a ráják és a rákfélék ellenállóbbak. A kutatók szerint korábban az Atlanti-óceánba, jelenleg a Csendes-óceánba kerül vissza a legtöbb kiselejtezett hal.
