A klíma nem választható – interjú Szalai Gabriellával

– Miként értékeli az energiatudatosság szempontjából az EU-választások eredményét?
– A klímaváltozás nem képviselőcsoportok kérdése, mindannyiunkat egyformán érint. A válaszokat közösen kell keresni, amit mindenkinek mielőbb tudatosítania kell.

– Mennyire osztja azt a véleményt, hogy az Orbán-kormány klímapolitikája legalábbis ellentmondásos?
– A klímavédelemben nincs választásunk. Tíz évünk van, hogy visszafordítsunk olyan folyamatokat, amik már a mi életünket elviselhetetlenné teszik. Fontos a politikai vélemény – hogy mondjuk ne az USA, hanem inkább az Európai Bizottság álláspontját osszuk -, de legalább ilyen komoly felelősség nehezedik a vállalati döntéshozókra és az egyénre. Tudom, hogy a takarékosság nem olyan „szexi”, mint mondjuk a napelem, de bizonyított, hogy sokkal olcsóbb előbb a fogyasztást csökkenteni, és ehhez eleve kisebb termelő-rendszereket tervezni, mint egy nagyobbat kitisztítani megújulókkal.

– Számos ellenérv ismert. E kötelezettségek mástól vonhatnak el beruházási forrásokat, csökkentve a versenyképességet. A fejlődő hazai gazdasággal szemben méltányos a türelem. Nálunk az EU-átlagnál alacsonyabb az egy főre eső fogyasztás. Az energiahatékonysági beruházások önmagukban nem térülnek meg. A klímakérdés nem a migránsozáshoz hasonló, mondvacsinált pánikkeltés?
– A Kárpát-medence rendkívül érintett a klímaváltozás hatásaiban. Drasztikusan nő a 30 fok feletti középhőmérsékletű napok száma, a csapadék mennyisége csökken és kiszámíthatatlanabbá válik, hatalmas károkat okozva. Az ön által sorolt érvek rövid távon akár igazolhatók is, de a kárelhárítás sokkal drágább lesz a mostani költségeknél, egy politikusnak pedig hosszabb időre kell előretekintenie. Már csak azért sincs választásunk, mert ha nem költünk a klímavédelemre, lemaradunk. Magyarország az EU-átlagnál 87 százalékkal több energiát használ fel egységnyi GDP előállítására. A fejlődő államok pont az átállás elősegítésére kapnak uniós támogatást. Kérdés, ezt hatékonyan költik-e el. Szűken az energiahatékonysági beruházások megtérülése kapcsán igazat kell adjak önnek. Sőt, miközben a vállalati befektetések néhány év alatt behozhatják árukat, a lakosságnál a helyzet egyre rosszabb. Míg öt éve még 10-12 évet számoltunk, addig az építőanyagok és a bérek ugrásszerű emelkedése nyomán ez ma már inkább 20 év. Az ilyen beruházások össztársadalmi szinten mégis jelentős hasznot hoznak, legyen szó például gazdaságfejlesztésről, munkahelyteremtésről, környezetvédelemről, egészségről, ellátásbiztonságról. Itt sincs választásunk, hisz tartanunk kell magunkat uniós vállalásainkhoz. Az EU-ban tényleg magas a fogyasztás, például a háztartások gépellátása miatt.

– Energiahatékonysági intézkedések mellett elérhetjük-e a nyugati életszínvonalat?
– Mindenképp könnyítik az átmenetet az új gép- vagy építészeti szabványok. Nálunk azért változatlanul komoly kihívás az energiaszegénység, ami nem hatékonysági kérdés, hisz a leglerobbantabb épületeket már nem éri meg felújítani.

– Mi a véleménye a most indult konvektorcsere-támogatásról?
– Minden energiahatékonyságot segítő kormányzati kezdeményezést üdvözlünk, de a kétmilliárdos keret önmagában jelképes. Szerencsésebb lenne a konvektorokat hatékonyabb, zárt fűtési rendszerekre – például cirkóra – cserélni. Szükséges a széttagolt programok, például a kamatmentes hitel és a vissza nem térítendők összehangolása. Nagyon jó iránynak tartom viszont, amit az illetékes államtitkár, Weingartner Balázs legutóbb megpendített, hogy minél átfogóbb egy felújítás, annál nagyobb támogatást nyerhet, ugyanakkor a kisebb átalakítást tervezőket sem zárják ki.

– Mennyit kellene az államnak minderre költeni?
– Az utoljára négy éve frissített Nemzeti Épületenergetikai Stratégia a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusban évi százezer lakás felújításához 1700 milliárdot tartott szükségesnek, még a nagy építőanyag- és fizetésemelkedés előtt. Akkor évi legalább százmilliárdos támogatást sürgetett a szakma. Most nincs friss adatom, de a lakosság egy része több beruházást engedhet meg magának. Nagyon sok múlik a szabályozókon: az 5 százalékos újlakás-áfa 2016-os bevezetésével nem járt együtt a közel nulla fogyasztási szabvány, ami miatt energetikailag korszerűtlen házak épültek. Bár a falusi csok fele felújításra költhető, a szabály még nem ösztönöz az energiatudatosságra. A szemléletformálás kiemelkedő szerepet kap.

– Az energiafelújítási támogatás húsz éve nagyjából a kutya vacsorája, néhány százmilliós-milliárdos programok indulnak, miközben közvetlenül e célra is évi tízmilliárdokat költhetnének.
– Kétségkívül sürgető egy stratégiai döntés. De az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál szerintem már értik a problémát. Míg korábban álláspontunkat kérés nélkül küldtük, addig most igénylik véleményünket. Igaz, rendkívül rövid, az általunk képviselt vállalatok számára gyakran kezelhetetlen határidőket szabva. Gondolataink nyilatkozataikban olykor-olykor vissza is köszönnek. Kérdés, erről mennyire győzhető meg a kormány. A környező országok tapasztalatai a kiszámíthatóság fontosságát mutatják. A rendszer anyagi alapját jelentő szén-dioxid-kvóták örvendetesen drágulnak.

– Hogy teljesítenek a lakosságon kívüli területek?
– A cégek körében a társaságiadó-kedvezmény kezd beérni és az uniós támogatások is egyre felhasználóbarátabbak.

– Miként teljesíti a kormány – kötelezettségszegési eljárás árnyékában – energiahatékonysági vállalásait?
– Az utolsó adatom 2016-os: eszerint a hét éves program első két évét is csak 80 százalékban teljesítettük. Jelenleg a 2030-as célokról egyeztet a kormány az Európai Bizottsággal, ami komoly kihívás, hisz például a 2020-as vállalásoktól eltérően ebbe már a közlekedés is beleszámít.

– Teljesen elképzelhetetlen, hogy az általunk 2030-ra vállalt 8-10 százalék helyett elérjük az uniós átlag 32,5 százalékos megtakarítást?
– Ehhez alapjaiban kellene átszabni a magyar gazdaság szerkezetét. Számítások szerint a GDP-nk alapján 16 százalékos vállalás lenne a méltányos. Az unió 2050-es, nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási terve egyelőre ködbe vész.

– Összeomlana a világ, ha az Orbán-kormány ezt a vállalását is elszabotálná?
– Igen, az jelentősen kihatna az életkörülményeinkre. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget aggasztja a hazai levegő szennyezettsége, amiért – különösen a szálló por tekintetében – a korszerűtlen fűtés okolható. Hosszú távon a rezsi is nőhet, aminek csak épületenergetikai korszerűsítéssel vehetjük elejét.

– Milyen hatást gyakorolhat a 2021-től érvényes, közel nulla energiafogyasztási épületszabvány?
– Ez egy másik, most épp módosítás alatt álló uniós irányelv, ami kétségkívül alapjaiban változtathat az életünkön. Az alacsony fogyasztású épületek alig igényelnek fűtést, sőt az energiaellátás részeivé válnak. Még a jövő, de az okos berendezések akkor kapcsolnak majd be, ha olcsó az energia.– Az ön által említett energiaszegénység tükrében ez nálunk mennyire reális jövőkép?
– Ebben sincs választásunk, a folyamat zajlik. Itt talán lassabb lehet az átmenet.– Ha már elektromosság, Paks 2 jó?
– Az energiahatékonyság szempontjából ezt a kérdést nem vizsgáltam.

– És a rezsicsökkentés?
– A politikai szándékot értem, de szakmailag rossz az üzenete. Ösztönzi a fogyasztást, miközben a takarékosság célravezetőbb. Forrást von el a rendszerek karbantartásától, cseréjétől, ami, ha a nemzetközi energiaárak megugranak, adófizetői pénzeket igényelhet, mint például ma a vízellátásban. Ráadásul a fosszilis energia állami támogatását is meg kell szüntetni. 2030-tól a gáz- és vegyes tüzelésű berendezések fokozatos kiváltása várható. Pótlásukra a megújulóalapuló berendezések mellett a távhő előtt is nagy jövőt látok.

– A MEHI egy Soros-pénzelte migránscsempész ngo?
– (nevet) Nem. Bennünket kizárólag hazai szakvállalatok támogatnak. Ami manapság komoly kihívás és így – nonprofitként – egyre szerényebbek az anyagi kereteink. Segítőink úttörők, akik esetenként a konkurenciaharcot is félreteszik egy-egy távlati ügyért. Ám erre még sok cég nem nyitott. Állami támogatást nem igénylünk, bár konkrét projektekben az ő megrendeléseiket is várjuk. A MEHI az elmúlt évek során komoly szakmai tényezővé vált.– Miért távozik a cégtől?
– Szükséges a megújulás. Amit lehetett, beletettem a szervezet munkájába. Azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Szakmai tevékenységemet a Daikinnál folytatom, amely cég szintén felvállalja a klímatudatossággal járó felelősséget.