A földgolyó egyetlen „made by iPad” alkotmányának szerzője, Szájer József a saját bizonyítványmagyarázó blogján a világ legzöldebbjének nevezi a magyar alaptörvényt, amiről a nemrég hivatalba lépett zöldombudsman is a szakmai elismerés hangján szólt.
A földgolyó egyetlen „made by iPad” alkotmányának szerzője, Szájer József a saját bizonyítványmagyarázó blogján a világ legzöldebbjének nevezi a magyar alaptörvényt, amiről a nemrég hivatalba lépett zöldombudsman is a szakmai elismerés hangján szólt. A gyümölcs megízlelése után határozottan kijelenthetjük: az állítás annyira érvényes, mintha azt mondta volna, hogy „ez a narancs a legzöldebb a világon”. Mert egyfelől igaz, hogy a hivatkozott törvény – ha a megfelelő paragrafusok felől szemléljük – kívülről zöldnek látszik, másfelől viszont bizonyos, hogy ez a külső tulajdonság az élvezeti (használati) értékét egyáltalán nem javítja.
„Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit” – olvasható rögtön a preambulumban, majd beljebb lapozva: „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
Elvi alapvetésnek ennyi talán elegendő is lenne, ám a gyakorlatban minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Márpedig amióta a világ legzöldebb alkotmányát a narancsfrakció elfogadta, a parlament és a kormány összehangolt munkájával – többek között – beosztott hivatalnokká fokozták le a jövő nemzedékekért és a környezetért felelős önálló ombudsmant, a hivatalát pedig leépítették, még ha ő maga most lelkes is. Írásba adták, hogy ha a nyugati nagybefektetők érdekei úgy kívánják, akár természetvédelmi területre is szabad autógyárat építeni. A környezeti nevelést törölték a kormányzati feladatok közül (a hozzá tartozó intézményi és anyagi garanciákkal együtt).
Több lépésben tovább puhították a kiemelt beruházásokról szóló törvény előírásait, megvonva a zöldhatóságok legfontosabb engedélyező és ellenőrző jogköreit (abszurd, de valóságos példa: ha a Paksra tervezett új atomerőművi blokkok létesítését a kormány kiemelt beruházássá nyilvánítja, a környezetvédelmi engedélyezést gyorsabban le lehet majd zavarni, mint egy társasház építési engedélyének a megszerzését – nem is beszélve mondjuk egy mezei szélerőműéről, ahol ugyanaz a papírmunka akár három-négy évig is eltarthat).
Magukat a hatóságokat a pártközpontból kézi vezérelt pénzgyűjtő és pecsétosztó hivatalokká alakították át.
Vagy – hogy egy igazán észbontó esetet is megemlítsünk – indoklás nélkül megszüntették a kamionok vasúti szállításának kedvezményét (és ezzel együtt a Ro-La üzletágban száz munkahelyet is), a sztrádákra terelve az országon eddig füst nélkül, vonaton átutazó teherszállítmányokat.
Ha a fentiek mind megtörténhettek a legzöldebb alkotmány hatálya alatt anélkül, hogy a nagyszerű alaptörvény az Alkotmánybíróság közbeavatkozását vagy a köztársasági elnök vétóját kikényszerítette volna, akkor a Szájer-blogon is megénekelt „zöldség” pontosan annyit ér, mint a narancsé: abban is, ebben is kódolva van a keserű csalódás.
