A honi mezőgazdaságra jellemző, hogy időről időre felfedezi ugyanazt. Ehhez persze mindig el kell felejtenünk, és ördögük van: ugyanazt. Évtizedek óta hódít már a világon a legeltetett állatok termékminőségének dicsérete. Még csak biominősítés sem kell hozzá. Én is szívesebben veszek olyan ír vajat, amin azt olvasom, hogy legeltetett állatok tejében készült. Szép sárga és ízben gazdag, könnyebben kenhető, mint a sápadt és hűtőben kőkeményre dermedő istállóbéli társai.
Egy cikk margójára: Évtizedes problémára adhat megoldást az Agrárkamara: ez sok gazdának kedvezhet
Az Átkosban a rétek és legelők különösebb megbecsülésnek nem örvendtek. Extenzív – mondták foghegyről kiköpve a szót. Akkoriban a ’Zöld Forradalom’ bűvöletében éltük, amikor minden téeszelnök szeme előtt a ’rekordtermés’ lebegett (a grafikonokat a minden jóval felszerelt Mancika készítette), amire pártunk és kormányunk is büszke lehetett (Nyikita Szergejevics Hruscsov is a pacskerjával kalapálta ezért az ENSZ tulajdonát, illetve hibridkukoricával riogatta az ártatlanokat), s amire kiutal majd minimum egy szalagokkal felturbózott vándorzászlót, s ahol az augusztus 20-ai ünnepen elhangozhatnak végre a ’damenwahl’ (hölgyválasz) és a ’rezgőcsárdás’ vezényszavak. Hol vannak már ezek? – mondhatják. És igazuk is van, fogyatkozik az a korosztály, amelyik ilyesmire emlékezhet. Mára digitalizált rapperek érkeznek a ’kulturba’ és tablet-ről nyomatják – emlékeztet az állandóan az X-faktorba készülő Margit, akit kitessékelek a dolgozószobámból. Mindig a fejem fölött belenéz abban, amit írok és az a halálom.
Szóval egyetemi éveim alatt már a nagy dózisú műtrágyázás pozíciói meginogtak. Hónapos retek és sárgarépa mezők csattantak szét értetlenül Telihold idején. Spenótot babáknak adni sem volt tanácsos. Bocz Ernő sem glóriázta már magát ezért a katedrán. Nos már akkor a hetvenes évek elején feltámadt valahogyan a rét- és legelőgazdálkodás. Tanszék-vezetője (Vinczeffy Imre), aki nagyvonalúan elnézte a vizsgán való puskázást is, ajánlott engem végzéskor a hódmezővásárhelyi főiskolára, de ott a személyzetis kertelés nélkül lebeszélt (azt mondta ez itt mucsai – döbbenten hallgattam) és így (micsoda szerencse!) még aznap a növényvédelmi állomás biológiai laboratóriumában végeztem. A láncdohányos (két kilós lisztes-zacskóban vásárolták neki a spanglit), folyamatosan homlokát ráncoló igazgató is jobb benyomást gyakorolt rám.
„Az Agrárkamaránál megalakult a Legelő-, és Rétgazdálkodási Munkacsoport (rövid nevén: Gyepgazdálkodási Munkacsoport), 2021. február 3-án. Az alakuló ülésen Zászlós Tibor, a NAK [Nemzeti Agrárgazdasági Kamara] mezőgazdaságért felelős országos alelnöke úgy fogalmazott, hogy a gyepgazdálkodás a húsmarha- és juhtartásban nélkülözhetetlen, komoly jelentőségű, ennek megfelelően a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell kapnia.”
– A honi mezőgazdaságra jellemző, hogy időről időre felfedezi ugyanazt. Ehhez persze mindig el kell felejtenünk, és ördögük van: ugyanazt. Évtizedek óta hódít már a világon a legeltetett állatok termékminőségének dicsérete. Még csak biominősítés sem kell hozzá. Én is szívesebben veszek olyan ír vajat, amin azt olvasom, hogy legeltetett állatok tejében készült. Szép sárga és ízben gazdag, könnyebben kenhető, mint a sápadt és hűtőben kőkeményre dermedő istállóbéli társai. Persze legeltetésre megfelelő állatfajta kell, amely nem esik kétségbe, ha süt a nap vagy esik az eső, szóval szokta a gyűrődést. Ezek húsa is más minőség, s a piac lassan ezt felismerve elkülöníti már a fajtánkénti árat.
Vessünk egy pillantást a mostani újra felfedezőre, Zászlós Tiborra, aki derék rabgazdasági (Baracska) pártvezetőből mesékbe illően vált nyugdíjas büntetés-végrehajtási dandártábornagyból recirkulált mezőgazdasági példamondó emberré. Ma a Mezőfalvai Mg. Zrt. vezérigazgatója; ami Helmut Gsuk birtokainak egyike (lásd GSD-csoport). Neki köszönheti az ország a GMO-mentes tej, tojás és hús megemelt árait, miközben – írd és mond – a nyájas fogyasztó semmit sem kap cserébe.
Afféle mágia ez, amihez a tudatlanság és parasztvakítás vezetett el. Pontosabban ezek az állatok nem esznek GM-szóját, ami egyébként sem mutatható ki műszeres analitikával a tejből, tojásból és húsból. Zászlós a GMO-mentes Magyarországért Egyesület (GmME) elnöke, mit sem tudva arról, hogy gyógyszereink tekintélyes hányada már rekombináns minősítésű, és most a Covid-19 vakcinák többsége is a géntechnológia módszerével készült. Szerinte hazánk GMO-mentes, szerintem viszont ebben a nézetben Kamuland. Vele, aki a NAK mezőgazdaságért felelős országos alelnöke (Milyen szakmai teljesítményre alapozták vajon ezt?) a 2018-as NAK elnökségi ülésén (Nagy István mezőgazdasági géntechnológia felé való nyitása, majd a Curia állásfoglalása követő hátraarca után) találkoztam.
Az alelnök úr Sági László pro-GMO (Balázs Ervin állt mögötte) előadását honorálta feltűnően hangos tapssal, amihez alig volt ott csatlakozó. Az ülés előtt körbeszaladt a korán érkező pórnépi táboron és nekem is kezet nyújtott, amire bemutatkoztam. Már tíz méterre volt, amikor visszaordított nekem: tudom; ismerem. Már hogy ismerne, aligha hiszem, hiszen én sem őt. A felszín felismerése még nem nevezhető ismeretanyagnak. Gondolom ezt hiába magyaráznám neki. Viszont volt ennek a furcsaságnak írásbeli előzménye.
A GMO-Kerekasztal elnökeként rendszeresen meghívtak akkortájt az országgyűlési bizottságok, hogy mondjam el a véleményem. Roszík Péter a Biokontroll Hungária Kft. ügyvezetője azzal keresett meg egyszer, hogy ő kocsival levinne Zászlós Tiborhoz, ahol szívélyesen vár. Akkoriban szervezte a GmME dolgait, amit én többed magammal burkolt áremelésnek tartottam és semmi többnek, mi több, ahol egyetlen a mezőgazdasági géntechnológiához konyító szakembert nem láttam. Roszík úr egyébként el volt bűvölve, mert a ’cégének’ statisztikáját Zászlós úr növelte abban az évben leginkább, mivel ellenőrzése alá vitt igen komoly kiterjedésű rét- és legelőterületeket. Kockázat részéről semmi (ügyeskedő számítás viszont igen), hiszen kemizálás ezeken a területeken eddig sem volt, viszont bazírozni lehetett a GMO-mentes takarmányozáson keresztül a GMO-mentes tej, tojás és hús felárával. Nemet mondtam a kiruccanásra, sokkal fontosabb dolgom volt a kísérleti területünkön és a vizes laborban, ahol éppen amuron takarmányozási kísérletek folytak GM-kukoricával. Illetve az üzentem vissza, hogy a két érintett országgyűlési bizottság elnökének jelenlétében (Font Sándor és Sallai R. Benedek) nincs akadálya, hogy a parlamenti irodaházban találkozzunk. A dolog itt aztán befuccsolt. Nem tudom mivel akart engem ’megkínálni’ Zászlós, de nem lett belőle közös pacalpörkölt-evés. Mindez azonban teljesen lényegtelen nekem, hiszen nem volt neki a K+F+I területén nyitott vállalkozása, így csak mezei érdekkijárónak láttam. Nem voltam egyedül. Szóval Zászlós most ismételt dobásra készül, a kezéből már röpülnek is a kockák.
„A létrejött munkacsoport tevékenysége révén jelentős előrelépéseket lehet elérni, egyúttal növelni a legelők, rétek fontosságának társadalmi elismertségét (sic!) is. Emellett a munkacsoport szakmai muníciót (sic!) is kíván adni a döntéshozók számára.”
– Kicsit értetlenül állok a szöveg fölött. A hazai réteknek és legelőknek valóban a ’társadalmi elismertsége’ hiányzik? Szenvednek ettől a legelők? Igazán kézenfekvő akkor, hogy a ’Nemzet Legelője’ megtisztelő címet létesítsünk, amit a ’Legelőlovagok Rendje’ designer-ek zsinórozta díszes uniformisban adhatna ki minden évben zsákban futással és birkafőző-versennyel egybekötve. A Lázár-Stumpf-Navracsics-Nagy csapatnak kell ilyesféle szellemi muníció? Nem lenne elég furfangos az alkalmi Nyeszterke-tandem?
„Wagenhoffer Zsombor [PhD – »Azért dolgozom, hogy a magyar állattenyésztésnek ne csak dicső múltja, de sikeres jövője is legyen« – olvasom tőle és rossz szavam sincs, levesz a lábamról a tényszerű valóság], a NAK Állattenyésztési Osztályának elnöke szerint – a szakterület kiváló tudósainak erőfeszítései ellenére – az elmúlt évtizedekben nem sikerült felmérni országosan a gyepek állapotát. Első lépésként a hazai gyepterületek kiterjedéséről és minőségéről egzakt adatokat kell összegyűjteni, ami alapul szolgálhat egy gyepstratégia (sic!) megalkotásához.”
– Vagyis most semmit sem tudunk még? Mit csináltak eddig Putyi és elődei. Csak felejtettek? (’Söröcske, borocska, Baracska’?) Már lesz most hamarosan gyepstratégiai Orbán-biztos is? Nevezhetnénk akár Nemzeti Gyepmesternek is. Lenne rá jelöltem. A gyepmesteri név mögé bújtatott sintéri foglalkozás úgyis annyira képmutató. Most visszaadhatjuk a szó eredeti értelmét, s a hálás nyelvészek kézcsókra gyűlnek majd.
„Továbbá meg kell találni a természetvédelmi és az állattenyésztési szempontok egyensúlyát a gyephasználatban. Csomai Géza [a 2019-es Agrárszektor konferencián az év állattenyésztője díjjal tüntették ki], a NAK Állattenyésztési Osztály Legeltetésre Alapozott Állattartási Alosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy a húsmarha- és a juhtartás nem rentábilis legeltetés nélkül, a gyepgazdálkodásnak kiemelkedő jelentősége van az ágazat fejlődésében.”
– Ugye, hogy érdemes régi könyveket olvasni? Nem voltak akkor sem annyira buták az agrármérnökök, sőt megkockáztatom azt, hogy talán hozzáértőbbek is. Igaz, akkor még nagy tanárszemélyiségek választották a hallgatók számára a kötelező tárgyakat, és nem volt ilyen ismereti ’szedd magad’ mozgalom, ahol kikerülhető, ami nehéz, dacára hogy jelenkorunk már arra épül. A genetikára gondolok elsősorban, ami nélkül a géntechnológia megértése reménytelen, vagy a toxikológiára, amit nélkülözve a növényvédelem (növényorvosság – haha) csak a környezet egy ügyű mérgezése.
„A megalakult munkacsoport szakmai vezetőjének Tasi Juliannát [PhD], a MATE Gödöllői Campus nyugalmazott egyetemi docensét választották. Véleménye szerint sürgősen szükség van arra, hogy a legeltetésre és gyepekről származó takarmányokra alapozott állattenyésztő ágazatokra, valamint magára a gyepgazdálkodásra nagyobb figyelem irányuljon; növelni kell annak szakmai és társadalmi elismertségét (sic!).”
– Már másodjára ez az ’elismertség utáni vágy’, most egy újra felfedezett docenstől, aki minden bizonnyal kiváló lehet. A helyzet viszont az, hogy a szakmai elismertség nem osztható és nem pillanatnyi gazdasági érdekek szerint alakul. Ilyesmire eltérő mézesmadzagot kell gyártani (Nem Putyira gondoltam. Agrárszektor figyelem! Jöhet az év gyepmestere cím kiadása is). Lehet például így az év egyetemi, babérkoszorúkkal övezett dolgozója valaki, de nemzetközi lapokban elismertséget ezen az úton gyűjteni nem lehet és persze a tudomány lépcsőfokain sem lehet felfelé szökdécselni. Be kell érnünk a teljesítményüket illetően azzal, amivel ön-azonos.
