A rovat kizárólagos támogatója

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium napirendre tűzte a nemzeti parkok átszervezését. Nagyon nem mindegy, mi történik velük. A nemzeti parkok tevékenységének két fő eleme: a hatósági munka és a természetvédelmi területek (élőhelyek, fajok) kezelése.

Az elmúlt évtizedekben kialakított és egységes rendbe szabott tíz nemzeti park igazgatósága a törzsterületét alkotó nemzeti parkról kapta a nevét (a Hortobágytól az Őrségig). De az igazgatóságok működési területe nemcsak a névadó területre terjed ki, hanem akár többmegyényi is lehet. Egységesek a nemzeti parkok elsőfokú hatósági, szakhatósági jogosítványai a nemzeti parkokon belül és azon kívül is, ott, ahol kijelölték működési területüket.

Az érvényes jogszabályok szerint a nemzeti parki szervezetek ma a vidék arculatának megőrzésében vagy megváltoztatásában csaknem megkerülhetetlenek. Döntési jogkörükbe tartozik lakóparkok, bevásárlóközpontok, szélkerekek, telefonantennák, bányák, utak, lokátorállomások, autópályák, gátak, töltések, víztározók, mederátalakítások, kikötők, vízi állások, nádaratás, regionális terület- és vidékfejlesztési, erdészeti és vadgazdálkodási tervek jóváhagyása vagy elutasítása.

A termőföldekhez kapcsolódó vagyonértékű jogok (vadászat, halászat) és pozíciók (belterületbe vonás, telekalakítás, turizmus) újraelosztásakor a természetvédelem az eredeti tőkefelhalmozáson fáradozó érdekcsoportok útjában áll. A türelmetlen fejlesztési lobbiknak ez nem tetszik. Az autópálya-építések engedélyezését már át is telepítették a feltehetően jobban kezelhető másodfokú hatósághoz. E kormányzati intézkedés üzenete: mindent a gyorsítás érdekében! Meg kell akadályozni e folyamat továbblendítését, a természetvédelem leépítését, csonkolását.

A nemzeti parki munka másik fontos része a területek gondozása és bemutatása. Állami és magántulajdonú területek egyaránt előfordulnak a nemzeti parkokban. Többféle a tulajdon és a kezelési módja. De akkor sem biztos, hogy a nemzeti park kezeli a területet, ha az az államé. Mert a védett állami birtok vízügyi (halászati, nádgazdasági), erdészeti (vadászati) kezelésű, honvédelmi érdekeltségű is lehet.

A mezőgazdasági jellegű területeken működő, úgynevezett alföldi jellegű nemzeti parkok törzsterületük határain belül csaknem birtokon belül vannak. Ilyen a Hortobágyi, Kiskunsági, Fertő-Hanság, Körös-Maros Nemzeti Park. Ezek az elmúlt évtizedben az állami birtokokat megkapták, a magánterületeket pedig vér, verejték és könnyek árán megvásárolják. Területeik egy részét szigorú megkötéssel, egységes koncepció alapján az e célra létrehozott közhasznú társaságnak, közalapítványnak, magán- vagy társas vállalkozásoknak bérbe adják, és ellenőrzik tevékenységüket.

A középhegységi és dunántúli “típusú” nemzeti parkok nagyobbik hányadán (Bükk, Aggtelek, Duna-Dráva, Duna-Ipoly Nemzeti Park) a törzsterület zömét állami erdőgazdasági, vagy a Balaton-felvidéki és az Őrségi Nemzeti Park területén magántulajdonú szőlő- és erdőterületek teszik ki. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság például nem rendelkezik az állami tulajdonú nemzeti parknak nyilvánított bükki erdők kezelési, kvázi tulajdonosi jogával. A Bükkben az erdőgazdálkodó az állami tulajdonú, profitorientált Északerdő Részvénytársaság. A Bükki Nemzeti Park hatósági eszközökkel (engedélyezés, tiltás) látja el feladatát a saját magáról elnevezett területen, s nem végezheti el maga, amit a park kezelési tervében meghatározott. Részben hasonló a helyzet Aggteleken, Pilis-Börzsönyben, Gemencen és a középhegységi (Vértes, Mátra, Zemplén stb.) tájvédelmi körzetek esetében.

Miért baj ez? Azért, mert az országos jelentőségű védelem ellenére az állami területen profitorientált erdőgazdálkodás folyik, s a magyar állam máig nem kötelezte el magát, hogy a nemzeti parkok állami területeit mindenütt a nemzeti parkok kezébe adja és természetvédelmi célra használja.

A “területtel csekély mértékben rendelkező” nemzeti parkok állami területhez juttatásával ismét egységes természetvédelmi rendszer, nemzetközi színvonalú, “kezelő típusú”, megújult nemzetipark-hálózat épülhetne ki.

A természetvédelmi kezelés és a hatósági munka ebben az esetben kötelezően szétválna. A nemzeti parkok helyzetének rendezése után a róluk leválasztott hatóság “tiszta” természetvédelmi hatóságként vagy – az erdészet szakszolgálatával kiegészítve – zöldhatóságként működhet tovább, ellátva az uniós úgynevezett Natura 2000 hálózat hazai felügyeletét. Az elmúlt évtizedben az erdő szerepe átértékelődött. Az erdők gazdasági jelentőségét a társadalom ma már a környezetvédelmi, természetvédelmi, rekreációs funkciói mögé sorolja. Az erdőgazdálkodás jövedelemtermelését az erdők környezetvédelmi, ökológiai, jóléti értékei többszörösen meghaladják.

Ez indokolja, hogy a gazdasági jellegű földművelésügyi tárcától a környezetvédelmi tárcához kerüljön át az erdészeti szakigazgatás, az “erdőpolitika”, bármily szokatlannak tűnik ez az erdészszakma számára.

Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás