Csaknem megnégyszereződött a világ népessége a XX. században: 1900-ban 1,6 milliárd ember élt a Földön, 2000-ben viszont 6 milliárd.
A XXI. században a legtekintélyesebb demográfusok távlati előrejelzése szerint a trend határozottan megfordul, és – a korábbi szaporodási prognózisokkal szemben – jóval gyorsabban fogyatkoznak az egy anyára jutó születések -, majd pedig a világ teljes lakossága eléggé gyors ütemben fogyatkozni kezd.
Már korábban jelentettük: az ENSZ áprilisi konferenciáján összeállított demográfiai gyorsjelentés szerint váratlanul gyorsan kezdett fogyatkozni az élve született gyerekek száma. Korábban speciális észak- és nyugat-európai
civilizációs jelenségként határozták meg a demográfusok az úgynevezett nukleáris családot, ahol kettő vagy átlag 1,8-1,9 gyereket nevelnek. Az ilyen családok már nem képesek újratermelni egy-egy nemzet népességét. Ilyen országnak tekinthető Magyarország is.
Az ezredforduló előtti prognózisok azonban a fejlődő országok népességrobbanását tekintették uralkodó demográfiai iránynak, ami szembenáll az említett európai trenddel. Az 1980 körül keletkezett tudományos előrejelzések szerint 2050-re a Föld népessége 2000-hez képest másfélszeresére növekszik, és arra számítottak a társadalomtudósok: ezen a szinten a növekedés erőteljesen lassúbbodni fog, majd a század harmadik harmadában hosszan stagnál.
A legutóbbi ENSZ népesedési konferenciája ehhez képest – az általános tendenciákat földrajzi és szociológiai elemzésnek vetve alá – igen érdekes
globális változásokra következtet.
A New Scientist szerzője, Fred Pierce a már legalábbis kontúrjaiban elkészült ENSZ-jelentésből először arra figyelt föl, mi történik
Olaszországban. Itália ugyanis önmagában képezi le a világ népességi ellenmondását. A csizma déli részén egy ideig tartotta magát a fejlődő
országokra némileg emlékeztető tendencia, míg az iparilag fejlett Toscanában, a “csizma” felső szárában, gyorsan fogyott a lakosság, egészen
úgy, mint az európai északon. A századforduló táján néhány év alatt a Nápolytól délre lakó olasz nők nagy átlaga megállt a második gyereknél, és a születési görbe mostanában már utánozni látszik az északi trendet. Az olasz átlagos feleség Calabriában, Szicíliában sem vállal két gyereket, sőt többnyire annyit sem.
Fred Pierce kimutatja, hogy az olasz dél születési görbéje jellemző általában az egész európai mediterránumra is. Sőt az egykori Szovjetunió legtöbb államában is kettőnél kevesebb gyereket vállalnak az asszonyok. Ez
a felfogás a muzulmán lakosságra éppúgy jellemző, mint a pravoszláv és az örmény keresztényekre. Követi ezt a trendet az egész európai mediterránum: Görög-, Spanyolország, Portugália, valamint a Balkán is.
Az 1980-as és 2002-es becslések osszehasonlításából igen érdekes globális
változás bontakozik ki, miután a népességrobbanást megjósló Malthus forogni
kezd sírjában: Ázsia és Latin-Amerika városaiban is viszonylagosan csökken az egy anyára jutó születésszám.
Az ENSZ tavaszi konferenciájának becslései alapján már látszanak az ősszel megjelenő ENSZ-jelentés fő irányai, amiből kiderül, hogy túl Kínán, ahol a szigorú állami születésszabályozás miatt születik egyre kevesebb gyerek, most más, eddig gyorsan növekvő népességű kelet- és közép-ázsiai országokban, köztük Indiában és Bangladesben is a korábban becsültnél jóval
előbb áll meg, majd hamarosan meg is fordul a demográfiai népességrobbanás tendenciája. Tehát nem 2050-ben, hanem már a század első negyedében
megkezdődik a születésszám radikális csökkenése.
A váratlanul gyorsan fogyatkozó emberiség víziója azonban legalább annyira riasztó, mint a túlságosan gyorsan szaporodó emberiség képe. Az új prognózis ugyanis azt jelzi, hogy a kis létszámú fiatal korosztályok számos országban (így hazánkban is) nehezen fogják eltartani az új évezredben váratlanul meghosszabbodott életkorú időseket, tehát megkezdődhet, amit Dino Buzzati fantasztikus regényében megjósolt: a hajtóvadászat öregekre.
Az európai és amerikai nukleáris családmodellt a civilizáció egyértelmű jelének tekintették a szociológusok korábban. Most viszont vallási
hovatartozástól, bőrszíntől és lakóhelyi tényezőktől, a fogamzásgátlók ismeretétől és elfogadásától függetlenül születéskorlátozások jelentkeznek. A világ 60 országában nem termelődik újra a népesség. S valószínűleg 2050
és 2100 között a földi lakosság folyamatos és gyors csökkenésnek indul.
A világalakító jelenségnél azonban talán még fontosabb az okok elemzése. A New Scientist-ben említettek közül emeljünk ki most mindenesetre egy komplex körülményt: az urbanizálódást, amivel gyors kulturális és műveltségbeli emelkedés jár együtt. A patriarchális család felbomlik. A nők
szemét felnyitja a televízió. A férfiuralom alól felszabadult nők a férfiakkal azonos munkát keresnek, ráadásul gyorsabban és szorgalmasabban
tanulnak s adaptálódnak a városi körülményekhez, és ennek következménye, hogy visszaszorulnak az anyai ösztönök.
Kedvező vagy a jelenleginél is tragikusabb mederbe terelődik ezzel a világ?
Nehéz ma válaszolni az efféle kérdésre. Ami azonban az ötödik földrészen, Afrikában történik, a többi négytől eltérő, a tragikusnál is tragikusabb tendencia: ott változatlanul erőteljesen növekszik a terhességek száma.
A lakosság átlagéletkora azonban mégis csökken: Fekete-Afrika számos országában az AIDS, a malária és a fertőző májgyulladás tizedeli a
lakosságot, s a kontinens demográfiai adatai előre igen nehezen becsülhetők. A tragikus szegénység pedig olyan kontinensekre kergeti az
afrikai feketéket, ahol a lakosság az előbbi okok folytán fogyatkozik, s a munkaerő alantasabb munkák esetében elkerülhetetlenné tenné befogadásukat.
2002.08.14.
