A rovat kizárólagos támogatója

Rendre kénytelenek vagyunk visszatérni az alaphazugsághoz, miszerint a magyar miniszterelnöknek azért kellett 2014 januárjában (előzetesen még a moszkvai útjának céljáról is jókorát füllentve) titokban megállapodnia Putyinnal arról, hogy tender nélkül a Roszatom kapja az atomerőmű-bővítési üzletet, mert Pakson a meglévő szovjet blokkok mellé csak a megbízható, a magyar nukleáris kultúrával kompatibilis orosz szervezet képes az új reaktorokat fölépíteni.

Összeszámolni is nehéz, mennyi hamisság derült ki azóta erről a rövid állításról, de azért megpróbáljuk.

Paks 1 és Paks 2 két különálló atomerőmű lesz (ha lesz), amelyeket egyedül az erősen kifogásolt, a Duna vizét használó hűtőrendszer, vagyis egy csatorna köt össze – ezen az alapon az összes nukleáris világcég építkezhetne nálunk. Ráadásul egyre valószínűbb, hogy bármelyik másik (francia, amerikai, japán) előrébb tartana – az oroszokról ugyanis az bizonyosodott be, hogy a nekünk szánt kísérleti reaktortípusról nincsenek az európai engedélyeztetésre alkalmas terveik. Időközben a félig minisztériumnak, félig hadiipari konglomerátumnak számító Roszatom megbízhatóságáról is sok mindent megtudtunk. 2017-ben sugárzó atomfelhő borította be Kelet-Európát. Bár a sugárbiztonsággal foglalkozó nyugati intézetek mérései szerint a forrása Oroszország, azon belül az Urál környéke volt, az oroszok az 1986-os csernobili katasztrófa óta élő hagyományt követve előbb tagadtak, majd ködösítettek („nem mi voltunk”, „a románok voltak”, „egy széthullott műhold a felelős” stb.), méghozzá a magyar kormány és a hazai nukleáris hatóság aktív közreműködésével.

Idén nyáron egy kutatási konzorcium nyilvánosságra hozta azt a tanulmányt, amely szerint az európai mérőműszerek adatai alapján az Urál-melléki Majak, a Roszatom ottani üzeme területéről szabadult ki a sugárzó anyag, ám a vállalat továbbra is azt állítja, hogy semmi köze a szennyezéshez (a magyar állam részéről az új fejleményt hivatalosan nem kommentálták).

A múlt héten azután felrobbant egy rakéta – amennyire a hírmozaikokból összerakható, a Putyin által tavaly a világ elé tárt verbális csodafegyverek egyike –, és a halálos baleset utóélete mintha pontról pontra követné az 1986-os meg a 2017-es tagadás-hárítás-álhírgyártás forgatókönyvet. Ami a híradásokban eleinte „semmi” (azaz nem orosz eredetű sugárzás), majd két áldozatot követelő baleset (de még akkor sem fegyverkísérlet) volt, az mára hét halottal és legalább húsz sebesülttel járó elfuserált nukleáris rakétatesztté fejlődött, szintén a Roszatom égisze alatt. Evakuálás pedig vagy volt, vagy nem, de a körzet lakóinak mindenképpen szóltak, hogy jobban teszik, ha egy időre szedik a sátorfájukat.

Ha van valami, ami a paksi bővítés főszereplőit szorosan összeköti a Roszatommal, az az igazsághoz és a felelősséghez való abszurd viszony (és itt most nemcsak 2014-re, hanem a 2003-as, máig konspirációkkal és titkosítással védett paksi balesetre is gondolunk). Ez is egyfajta kultúra, le lehet belőle vezetni a politikai döntéseket – de büszkélkedni mégsem kellene vele.

Nyitókép: Sarkadi Péter greenfo.hu

Kapcsolódó videó:

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás