A rovat kizárólagos támogatója

Nem mondanék igazat, hogy meglep a hír. A hajdani endrin (klórozott szénhidrogén, aldrin-rokon) hatóanyagot kifejezetten reptéri madárirtásra fejlesztette ki az egykori Shell és még a kilencvenes években is használták az Egyesült Államok repterein? Jogos a kérdés, hogy most mit használnak, mert madarak még mindig vannak?

Darvas Béla ökotoxikológus professzor véleménycikkének egyik apropója: Anonymus: Repülőtéri madárvédelmi módszerek

Nos, hivatalos papírok szerint integrált védekezést, ami a kutyák alkalmazásától a kilövésig terjed, és persze megjelennek a kémiai riasztó szerek (repellensek és deterrensek) is. Ölőszerek Európában nem használhatók, vagyis itt tekintettel vannak a természetvédők szerintem teljesen jogos érzékenységére. Motoszkáljon azonban bennünk a kételkedés, hogy ha direkt nem is használnak madarak ellen irtószereket, de mondjuk reptéri sáskák ellen (ha vannak, ha nincsenek) alkalmazott irtószerekkel simán kinyírják a kisebb madarakat is, pláne, ha a dózist valahogy és persze ’akarattalanul’ elmérik. Bocsánat a megkísértő sorokért. Minderre repülőgépes, sőt ma már drónos technológia is rendelkezésre áll, persze külön engedéllyel és speciális elővigyázatossággal, amit a zárt reptéri viszonyok keretei között ellenőrizni nem lehet. A kezelési idő választása sem egyszerű, hiszen forgalommentes időszakok választása szükséges.

repülőgép madárrajban (british-airways boeing-757 budapest)

„Évente több ezer repülőgép-madárcsapás [madarak okozta baleset] történik, de a repülőtereken számos biztonsági és védelmi intézkedés van érvényben, hogy minimalizálják ezeket a potenciálisan káros (sic!) és veszélyes helyzeteket.
Az átgondolt repülőtéri madárvédelmi technikáknak köszönhetően a madarakat érintő repülőgép-ijesztések [balesetek] többsége nem okoz jelentős kárt a repülőgépben vagy az utasokat (sic!). A lelkiismeretes repülőtéri tisztviselők folyamatosan figyelemmel kísérik a közeli vadon élő állatokat annak érdekében, hogy finomítsák a madárkerülő [-kímélő] eljárásokat, elkerüljék az esetleges problémákat és minimalizálják a madarakra gyakorolt hatást […] Sok repülőtér is jelentős vizes élőhelyek vagy vízelvezető tavak közelében van, mivel a víz kiváló zajcsillapító, ami még vonzóbbá teszi ezeket a területeket a vonuló vízimadarak, sirályok és más nagy madarak számára.”

Sokféle statisztika ismert, s főként a vonuló nagytestű növényevő madarak (lúdfélék) veszélyessége ismert, amelyek szívesen szálnak le megpihenni nagyobb kiterjedésű átlátható füves területekre.
„Mind a nagyméretű madarak, mind a kisebb madarak állományai veszélyesek lehetnek a repülőgépekre, akár a szélvédőre ütve [csapódva], akár a motorokba szívva [beszippantva]. Ez nemcsak jelentős kárt okoz a repülőgépben, hanem veszélyes és nem biztonságos repülési körülményeket is teremthet kritikus károk bekövetkezése (sic!) esetén […]
Három általános módszer létezik a repülőgépes madárütések (sic!) minimalizálására: a madarak élőhelyének módosítása, a madarak viselkedésének ellenőrzése és a repülőgépek viselkedésének módosítása […]

vörösvércse maradványa a futóművön Ferihegy forrás: jetplanes.blog.hu

A vetőmag eltávolítása [a maghozás akadályozása] az élelmiszerforrások megszüntetése érdekében; Inszekticidek vagy peszticidek (sic!) használata a rovarfaló [-fogyasztó] madarak táplálékforrásainak megszüntetésére; A közeli tavakat hálóval borítják be, hogy megakadályozzák a madarak leszállását; Ecset [Bokrok] és fák eltávolítása, amelyek vonzó fészkelőhelyek; A fű rövidre nyírása, így nem alkalmas madármenhelyre (sic!).”

– A szöveg nyersfordítás, de forrását nem tünteti fel. Aki fordította az nem ért ahhoz, amit fordított és az eredeti is meglehetősen felszínes szöveg, bár áttekintésre alkalmas. A lényeg azonban, hogy különféle eljárásokat kombinálunk. A növényevő madarak esetében a maghozást kerüljük (pl. kaszálással), hiszen a magevő madarak azt fogyasztják, míg a területen élő rovarok esetében rovarirtókat használunk, amelyek mint idegmérgek a rovarokat, de a kistestű rovarevő madarakat is elpusztíthatják.

repülőtéri hangágyú madárriasztásra. Fotó: Budapest Airport

„Szonikus ágyúk, rögzített ragadozóhívások (sic!) és egyéb zajgenerátorok (sic!) segítségével zavarják a madarakat; Hajnalban és alkonyatkor lézerek segítségével szimulálja (sic!) a ragadozókat és elriasztja a madarakat; Kiképzett sólymok repülése a pihenőhelyek (sic!) felett, hogy megzavarja a madarakat, mielőtt fészkel (sic!); A kutyák kiképzése az élőhely nyomon követésére (sic!) és a madarak megtanítására (sic!), hogy a területen sok ragadozó található.”
– A szöveg gyalázatos magyarságú, de érzékelhető, hogy a módszerek a madarak nyugtalanítására, riasztására irányulnak. Hollandiában a sertések bevetésével is kísérleteznek.

„Ha megtanulja a madarakkal való együttműködést (sic!) a repülési útvonalak és menetrendek módosításával, akkor minimalizálhatja a madárütéseket (sic!).”
– A reptéri forgalom is módosítható. Kora reggeli és késő esti időszakok kerülése célszerű, folyamatos monitorozás szükségszerű, legfőképpen migrációs időszakokban.

A lényeg kerülgetése helyett most csapjunk a közepébe. A madarak riasztása valami, de önmagában mégis kevés. Ferihegy is küzd ezzel a problémával. A madárölő szerek (avicide) kifejezés igen rosszul hangzik, de a bolygó gyakorlata számára nem ismeretlen. Az ismert hajdani avicide-k közé tartozik a sztrichnin, endrin, a KDK-1339 (3-kloro-4-metil-metilamin-hidroklorid) és a CPTH (3-kloro-p-toluidin), az Avitrol (4-aminopirid) és a chloralose. A múltban a dízelolajban oldott parathion (régen betiltott) idegmérget repülőgépről permetezték a madárkolóniákra.

Az avicide-ket sok országban, sőt egész Európában betiltották súlyos ökológiai hatásuk miatt. Még mindig használják viszont ezeket az Egyesült Államokban (a US EPA milyen elnéző!), Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon (róluk azt gondoltuk, hogy milyen környezettudatosak). Ezt a gyakorlatot kritizálják a bolygó állatvédői. A ’vadvédő’ úrvadászok néha mérgezik a számukra problémás ragadozó madarakat, hogy a kép még teljesebb legyen. Ez azonban hazánkban tiltott és büntetendő közvetlen megoldás, bár a bűncselekmény felderítése igen nehéz.

Innovatív méregkezelők közvetett utakkal próbálkoznak. Például azzal az indokkal, hogy a repülőtér gyepes területein felszaporodtak a sáskák és szöcskék idegmérges kezelést javasolnak. Esetleg szúnyogirtásra is hivatkoznak, ami úgyszintén rovarevő madarak táplálékforrása. Ehhez a deltamethrin-nek nálunk a szúnyogirtás miatt ideiglenes repülőgépes kijuttatási engedélye van. Ha a dózist csöppet (és teljesen véletlenül) megemeljük, akkor pusztul ott minden; az ott sem lévő sáskarajoktól kezdve a kisebb testsúlyú madarak is. Persze nagytestű növényevőknél ez nem megoldás.

madártetem repülőgép futóműben forrás: jetplanes.blog.hu

Úgy egy évtizede egy nagyon szép vidéki kastély örököse kért fel előadás tartásra. Mindez dísznövény-kiállítással és -vásárral volt kapcsolt, így sereglettek a környékbeli látogatók. Az előadásom után körbevett egy család és azt mesélték, hogy pár faluval arrébb van a házuk, amit oszloptuják kereteznek, amibe rengeteg sok csivitelő énekesmadár költözött be. Nem messze tőlük egy időszakos vízállású szikes rét van, s emiatt borzalmasan sok a csípőszúnyog. Megkeresték a körzeti fő hajjakendet, aki azt mondta, hogy szerezzenek deltamethrin-t az csak a szúnyogot pusztítja el. Úgy is lett. A családfő, valamiféle gépészmérnök-ember kiválasztotta a mezőgazdaságban alkalmazható legmagasabb dózist és azt megduplázta (biztos, ami zicher) és egy alkonyi napon lepermetezte a kertet, a tujákat, szóval mindent, ami a vérszívók bújóhelye lehetett. Másnap elmaradt a madárénekes reggel, viszont a tuják alatt szép kis színes tetemek mutatták a kezelés árát.
Ps. A madarak érdek-képviselete (értsd madarászok) figyelmébe ajánlom a hazai reptereket; kellene olyan, aki ezzel az üggyel foglalkozik.
Darvas Béla

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás