A rovat kizárólagos támogatója

Amerikai kutatók kifejlesztettek egy olyan módszert, amellyel könnyen mérhető az asztalunkra kerülő tengeri halak higanytartalma. Az egyszerű vizsgálat a háziasszonyok mellett a környezetvédelemben dolgozók számára is hasznos lehet.

Amióta közismert, hogy a tengeri halfajok gyakorta higannyal szennyezettek, sokan tartanak azok fogyasztásától. A higany főként gyermekek és terhes nők számára jelent veszélyt azzal, hogy a fejlődésben lévő idegrendszerben visszafordíthatatlan károsodásokat idéz elő. A higany a gépjárművek kipufogógázából, vagy az ipari környezetszennyezésből kerül a tengerekbe, talajvizekbe. A vízi élőlények ezt metil-higannyá alakítják. A halak szervezetébe aztán kopoltyúikon vagy emésztőrendszerükön keresztül jut be a higany, majd szöveteikben felhalmozódik. A nagyobb halak lehetnek a legszennyezettebbek, mivel hosszabb élettartamuk alatt nagy mennyiséget halmozhatnak fel a nehézfémből.
A közelmúltban az amerikai Environmental Protection Agency kiadott egy figyelmeztetést, melyben óva inti a terhes nőket az esetenként nagy higanytartalmú halak fogyasztásától. A szennyezés mértékét mérő Food and Drug Administration 1 ppm-ben határozta meg az egészségügyi határértéket. A The Scripps Research Institute kutatói által kifejlesztett új eszköz elszíneződéssel jelez már ennek az értéknek a felénél is. A hal testéből vett mintát először egy enzim jelenlétében savas közegben kell tartani néhány órán át, amikor is az emésztéshez hasonló folyamatok mennek végbe. A keveréket ezután rezinnel főzik. Amennyiben a mintában van higany, az a rezinnel speciális molekula-komplexeket, kelátokat képez. Ebből egy újabb vegyület hatására a higany felszabadul, ami egy újabb molekulán színváltozással járó csapadékképződést idéz elő. A halban található higanytartalmat mennyiségileg meg lehet határozni a módszer segítségével.
Ez a kolorimetriás mérés a laikusok mellett a környezetvédelemben dolgozók számára is nagy segítséget jelenthet, hiszen ma a higanytartalom méréséhez az egész állatot be kell szállítani a laboratóriumba, ahol aztán egy hosszadalmas, komplikált, és költséges vizsgálat kezdődik. Ezzel a módszerrel elég egy kis minta, a halat rögtön vissza is engedhetik a vízbe.
UniSci 2001. április 19.
pipacs.hu

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás