A világ jövője a tét – avagy közösen kell kitaposnunk a zöld utat!

Alig néhány évvel vagyunk a COVID-világjárvány kitörése után, a szomszédunkban jelenleg is zajlik az Ukrajna elleni orosz háború, Európa energiakrízissel küzd, nyakunkon a klímaválság, az élelmiszerek áremelkedése (különösen Magyarországon) egyre súlyosabb probléma, olyan forradalmi változások zajlanak a biotechnológia, az informatika, a mesterséges intelligencia területein, amelyek minden bizonnyal alapvető átalakulásokat hoznak majd a munkaerőpiacon is – a felsorolást napestig folytathatnám.

Miért fontos ezzel kezdeni? Elsősorban azért, hogy azonnal tudatosítsuk: új korszakba léptünk. Olyan korszakba, amely még a 20. század gyorsan váltakozó időszakához képest is „radikális”, a változások tempóját illetően. Olyan korszakba, amilyet az emberiség még sosem látott, és amely felveti a puszta fennmaradásunk kérdését is.

A válságok, krízisek korát éljük.

Nagyon kevés olyan diskurzus van, amelyben eltekinthetünk ezektől a – hétköznapjainkat gyökeresen megváltoztató – jelenségektől. Kiváltképp nem tehetjük meg ezt a politikai eszmecserékben. Egy ennyire megváltozott világban az is kérdés, hogy az a politikai keretrendszer, amelyben és amelyre mi magunk is szocializálódtunk, képes-e jól leírni azt a valóságot, amely körbevesz minket.

Új kérdések és zöld válaszok

A polikrízist, azaz a több elemből összeálló válságot mi, zöldek már évtizedekkel ezelőtt felismertük. És nem csupán előre jeleztük, de a lehetséges válaszokat is igyekeztünk kidolgozni rá. A zöldek által kínált politikai program a valóság mély megértéséből származik, és évtizedes, következetes munka eredménye. Nem újonnan döbbentünk rá az ökológiai krízis tényére, és nem a válság részét képező elavult ideológiai programokat próbáljuk meg leönteni egy kis zöld mázzal.

Mindenekelőtt tudjuk, hogy a válság rendszerszintű, és ezért a válságra adott válaszaink is azok kell, hogy legyenek. Tudjuk, hogy a rendszerszintű válasz azt jelenti, hogy nincsenek egymástól független szakpolitikai vagy „válságterületek”.

Tudjuk, hogy az ökológiai krízis éppen úgy gazdasági, társadalmi és politikai válság is, s hogy mindezek megújítása nélkül a környezeti válságra sem fogunk megfelelő megoldásokat találni.

Azt is tudjuk: rendszerszinten gondolkodni egy fokkal bonyolultabb, mint azzal nyugtatni mindenkit, hogy a változásokat csak „valakik erőltetik”, és mi „meg tudjuk védeni” „tőlük” a társadalmat, vagy rá tudunk mutatni egy kiszolgáltatott csoportra, és bűnbakot tudunk kreálni belőlük. Az emberiség jövője azon múlik, felnövünk-e a rendszerszintű gondolkodás feladatához, és hisszük, hogy ebben nekünk, magyaroknak is van feladatunk, képesek és méltók is vagyunk arra, hogy lerázzuk magunkról a hazug „öröknövekedési” víziókat vagy a faék egyszerűségű gyűlöletpropagandát szajkózó politikusokat. Ez az életfeltételeink hosszú távú biztosításának garanciája.

Fenntarthatóság

Az a politika, amelyet a zöldek kínálnak, mindenekelőtt fenntartható. Ez a felkapott és oly’ sokszor kiforgatott kifejezés semmi mást nem jelent, mint a józan paraszti észt. Számot vet a bolygó erőforrásainak végességével, és olyan társadalmi-gazdasági rendszer kialakítását célozza, amely nem zsigerli ki ezt a környezetet. Olyan közpolitikát, amely gátat vet a klímaváltozásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének, megelőzi a vízkészletek kimerítését és elszennyezését, tiszta levegőt biztosít mindannyiunknak, egészséges élelmiszereket nyújt, és megóvja az ezek előállításához szükséges talajt. Csökkentenünk kell a hulladékok és a szennyezések mennyiségét, zöldítenünk városainkat, kiküszöbölnünk a káros növényvédő szerek hatását. Elsőbbséget kell biztosítanunk az energiahatékonysági beruházásoknak, fejlesztenünk a megújuló energiaforrásokat, és támogatnunk a fenntartható közlekedési módokat.

Mindez mérsékli és kezelhető keretek között tartja a változásokat, a klíma átalakulását azonban teljesen nem tudjuk már elkerülni.

Még a Párizsi Egyezmény 1,5 fokos hőmérséklet-növekedési céljának teljesülése is azzal jár, hogy éghajlatunk, természetes ökoszisztémáink, mezőgazdaságunk óhatatlanul átalakul.

Ezért a zöldpolitika alkalmazkodási lépéseket is jelent: vízvisszatartó, fenntartható vízgazdálkodást; erdeink, természetes ökoszisztémáink klímaszempontú kezelését; városaink alkalmazkodását a zöldfelületek jelentős növelésével és minőségük javításával; a klímaváltozáshoz adaptálódott fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat; az egészségügy felkészülését, és életmódunk átalakítását is. A tudatos zöldpolitika nem valóságtól elrugaszkodott ökohippi vágyvilágot jelent. Ez az egyetlen értelmes, észszerű és végiggondolt út a fennmaradásunkhoz. Magyarán: ezt diktálja a józan paraszti ész.

Igazságosság

Nem lehet fenntartható vagy zöld egy társadalom, amelyik nem igazságos. A klíma- és ökológiai átmenet terheit nem lehet az alacsony jövedelmű, marginalizált csoportokra hárítani. Nem elég kompenzálni az átmenet során munkájukat elvesztő vagy jelentős anyagi és egyéb terhekkel szembesülő társadalmi csoportokat. Az ökológiai átmenet lehetőség arra, hogy a több évtizednyi piacfetisiszta, neoliberális politika révén egyre igazságtalanabbá vált társadalmainkat a zöld átmenet eszközeivel a jelenleginél sokkal igazságosabbá tegyük. Miért evidencia ez? Egyszerűen azért, mert ha egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón élünk, akkor társadalmi, gazdasági szinten az első kérdés, amely fókuszba kerül, az értelemszerűen az elosztás kérdése. Kinek mennyi jut.

Az elosztás kérdésének rendezése nélkül nincs korszerű, igazságos társadalom, ám a zöldeknek erre is van válaszuk. Tudjuk, hogy környezetünket elsősorban nem a szegények, a társadalom alsó ötven százalékának, hanem a felső tíz-húsz százaléknak a fogyasztása, és a nagy, sokszor multinacionális cégek tevékenysége terheli túl.

A megoldás ezért az erőforrásokhoz való méltányos hozzáférés biztosítása az egyik oldalon, a túlfogyasztás, az erőforrás-használat és a szennyezés fokozott adóztatása a másik oldalon.

Az egyéni kedvezmények helyett (mint például az elektromos autók vásárlásának támogatása a felső középosztály számára) minőségi közösségi szolgáltatások nyújtása, vagy a közösség javát is szolgáló gazdasági modellek támogatása szükséges. Ezek azok az eszközök, amelyekek révén a zöld átmenet nem a környezeti fenntarthatóság elérése érdekében elviselendő teher lesz a társadalom döntő többsége számára, hanem út egy méltányosabb, igazságosabb, szolidárisabb, emberközpontúbb társadalom felé.

Biztonság, stabilitás

A biztonság kérdése a hidegháború után ismét központi kérdéssé vált. A koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború világosan megmutatta, hogy az ezredfordulóra kialakult globális világrend milyen mértékben instabil és sérülékeny. A globális ökoszisztémák pusztulása új kórokozók terjedésének, új járványok kialakulásának a forrásává válhat. A járványok elleni intézkedések (lezárások) szétzilálják a globalizált, helyi erőforrásoktól mindinkább elszakadt, hosszú ellátási láncokat. A diktatórikus rezsimektől, mindenekelőtt az Oroszország által biztosított fosszilis energiahordozóktól való függés megbénította cselekvésünket, megakadályozta, hogy időben és határozottan fellépjünk az agresszív, birodalomépítő politikával szemben, az ukrajnai agresszió pedig válságos helyzetbe sodorta Európa energiaellátását.

A klímaváltozás további biztonsági kockázatokat jelent: a vízkészletek drámai csökkenését, az élelmiszerellátásunk megingását, a viharok, az áradások, a szárazságok és más szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válását. Minderre a zöld átmenet a megoldás. Az energiatakarékosság és -hatékonyság, a megújulóenergia-termelés függetlenít minket az importált fosszilis energiahordozóktól, stratégiai energetikai autonómiát biztosít, növeli geopolitikai mozgásterünket és cselekvési lehetőségeinket. Egyben csökkenti a 2022–2023 teléhez hasonló energetikai válsághelyzetek kialakulásának valószínűségét. Európa és Magyarország energiabiztonságának a zöld energiaátmenet a garanciája.

A fenntartható vízgazdálkodás megóvja fogyatkozó vízkészleteinket (és nem akkumulátorgyárakban pazarolja el azt), a helyi, ökológiai mezőgazdasági termelés biztosítja élelmiszerellátásunk stabilitását és élelmiszereink minőségét.

Az ökoszisztémák megóvása és a helyi gazdaságok erősítése pedig nemcsak csökkenti a COVID-hoz hasonló világjárványok esélyét, hanem sérülékenységünket is visszafogja;

a válságok kialakulása esetén a szétzilálódó globális ellátási láncok sokkal kevésbé érintik hátrányosan gazdaságunkat. Észre kell vennünk, hogy a fent felsorolt, illetve az ezekhez kapcsolódó problémák kezelésére csak a zöldeknek van átfogó, kivitelezhető és humánus elképzelése. És akkor még meg sem említettük a globális klímakonfliktusok destabilizáló hatását, a  klímamenekülteket, vagy az ellátási szükséghelyzetekben a protekcionista gazdaságpolitikák előtérbe kerülését, s ennek eredményeként a globális kereskedelmi rendszerek szétesését.

Részvételi demokrácia

Még egy fenntartható, igazságos és biztonságot nyújtó társadalom is csak az emberek közös akaratából születhet. A demokrácia megerősítése, a társadalmi részvétel erősítése mélyen összefügg a másik három céllal. A helyi közösségek erősítése fontos lépés a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság felé,

a döntéshozatalban való részvétel növeli az intézményekbe vetett bizalmat és a döntések elfogadottságát is,

és mindez jelentősen gyarapítja a társadalmi tőkét, amely az egyén biztonságérzetét is megerősíti. Az átláthatóság, az ellenőrizhetőség, a társadalmi részvétel kultúrája nélkül nincs zöldpolitika. Elszámoltatható intézmények és döntéshozók, a közjavak fosztogatása helyett a korrupció elleni határozott fellépés, a demokratikus intézmények, fékek és ellensúlyok helyreállítása, továbbá a képviseleti demokrácia mellett a részvételi eszközök és folyamatok megerősítése a zöldpolitika sarokkövei.

Egy zöld pólus lehetősége és szükségessége Magyarországon

Magyarország a rendszerváltást követően vajmi keveset tudott megvalósítani a fenti célokból. 2010 óta pedig egy tudatosan mindezzel, sőt, Magyarország érdekeivel és jövőjével szemben álló politikai rezsim sodor minket egyre távolabb ettől a víziótól. Egy geopolitikai zsákutcában egyre kiszolgáltatobbá válunk Oroszországnak – energetikailag és politikailag is. Demokratikus rendszereink, intézményeink folyamatosan épülnek le, a korrupció burjánzik.

Ez elsősorban a magyar polgárok érdekeivel ellentétes, de következményképpen a hazánknak kulcsfontosságú uniós forrásokhoz való hozzáférés is kérdésessé vált. Ezek hiányában pedig a zöld átmenet még annyira sem tud megvalósulni, mint amennyit a kormány autokratikus politikája amúgy lehetővé tenne. Magyarország gyors ütemben halad egy elmaradott, izolált, elnyomó, ökológiai katasztrófába süllyedő jövő felé. Ennek a megakadályozásához azonban nem elég tagadni az Orbán-kormányt: e történelmi kudarccal a zöldpolitika pozitív vízióját kell szembeállítani, amely egységes választ tud adni a hazánkban mostanra kiteljesedett, átfogó és mélyreható válságra.

2010 előtt

A zöldek mindig is szélmalomharcot vívtak, ám a rendszerváltást követő 20 évben, 2010-ig az ilyen típusú mozgalmaknak, civileknek, politikai szereplőknek akadtak sikereik. Kiépült a magyar környezetvédelem jogszabályi és intézményi kerete, egyre sokszínűbb és aktívabb zöld civil társadalom jellemezte ezeket az éveket. A zöld mozgalom kezdeményezésére lett Sólyom László köztársasági elnök, aki maga is egyértelműen zöld politikusnak tekintette magát. A zöldek elkötelezett munkája nyomán jött létre a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának hivatala, amely egészen addig szolgálta ígéretesen az embereket, amíg az Orbán-kormány meg nem értette az ebben rejlő „veszélyeket”. Ennek eredményeképpen nyomban korlátozta az országgyűlési biztos jogköreit, majd gyakorlatilag megfojtotta az intézményt.

Pártok

2010-ben váratlan siker volt az LMP berobbanása, amely az Orbán-rezsim kezdeti éveiben magában hordozta annak a lehetőségét, hogy a párt egy új, ütőképes ellenzék inkubátorává váljon. Az ellenzéki együttműködés kérdése körüli viták és belharcok megtörték ezt a lendületet. 2014-ben még sikerült mind az LMP-nek, mind a Párbeszédnek egy-egy európai parlamenti képviselőt kijuttatnia Brüsszelbe, de ezt az eredményt már egyik párt sem tudta megismételni 2019-ben.

A helyzet azonban így sem reménytelen: a párbeszédes Karácsony Gergelyt 2019-ben Budapest főpolgármesterévé választották, ennek révén az ellenzék által megszerzett legfontosabb közjogi tisztséget zöldpolitikus tölti be. 2022-ben mindkét zöldpárt parlamenti frakciót tudott alakítani, polgármestereik, helyetteseik, önkormányzati képviselőik vannak szerte az országban. Ugyanakkor a zöldek pártpolitikai megosztottsága mindkét formációt kispárti státusra kárhoztatta, amiből kitörni jelenleg egyik sem tud.

Civilek és mozgalmak

A magyar civil szervezetekre épülő zöldmozgalom hazai viszonylatban egykoron kifejezetten erősnek számított. A civilekkel szemben agresszív politikát folytató Orbán-rendszer mára szisztematikusan leépítette és ellehetetlenítette ezt a mozgalmat, a szervezeteinek többségét (tisztelet azoknak, akik a lehetetlen körülmények ellenére is kitartanak). Emellett új szereplők is megjelentek, részben környezeti konfliktusok körül megszerveződő állampolgári mozgalmak formájában, mint a nagy tavaink tönkretétele vagy a környezetpusztító akkumulátorgyárak ellen tiltakozó közösségek, részben nemzetközi ihletésre, mint például a Fridays for Future vagy az Extinction Rebellion. Utóbbiak

a legfiatalabb generációkban találnak támogatókra, ami teljesen érthető, hiszen a jelen fenntarthatatlan gazdálkodása és életmódja leginkább az ő jövőjüket teszi tönkre.

Mint az LMP egyik alapító tagja, volt társelnöke és frakcióvezetője, pontosan tudom: az eredeti víziónk arra a reményre és szándékra épült, hogy leromboljuk a pártok és a civilek közötti mesterséges, kártékony falat. Hogy bebizonyítsuk, a politika nem valami piszkos dolog, amelyhez rendes ember bottal sem nyúl, hanem éppenséggel közös érdekeink közjogi képviselete; lehetőség arra, hogy az értékeinkből, elképzeléseinkből valóságot csináljunk.

Zöld pólus

Az új idők és kihívások új közpolitikákat is követelnek. A jövő zöld lesz – vagy nem lesz. Ehhez azonban erős zöld érdekképviseletre, erős zöldpolitikára van szükség. Egy hatékony zöld pólus felépítése a hazai politikában a lehetőségek tárházát jelentené. Lehetőséget kínálna arra, hogy hatékonyabban lépjünk fel globális és lokális környezetünk tönkretétele ellen, arra, hogy jobban tudjuk érvényesíteni értékeinket, szempontjainkat a hazai és az európai politikában, eredményesebben tudjuk megvédeni azokat, akiknek az alapvető életfeltételeit a hazai rezsim vagy a globális piaci rendszer éppen felszámolja.

És lehetőséget kínálna arra is, hogy a két zöldpárt felismerje: sokkal több minden köti össze, mint amennyi elválasztja őket egymástól, és együttműködve sokkal többet tudnának elérni, mint egymás ellen versengve.

A zöld pólus felépítése a hazai politikában lehetőség arra is, hogy lebontsuk a pártpolitikát és a civil, mozgalmi aktivizmust mesterségesen, károsan elválasztó falat. Ha megnézzük a civilek törekvéseit, illetve a Párbeszéd – ZÖLDEK vagy az LMP – Magyarország Zöld Pártja programját, ökopolitikai kérdésekben az átfedés szinte tökéletes. A közös cselekvés, a konstruktív és organikus együttműködés a céljaink eredményes megvalósításához elengedhetetlen. Ennek tartós és működőképes kereteit kell kimunkálni. Nem lehetetlen feladat: Európa számos országában az ökológiai program együtt mozog az ökopolitika civil és pártpolitikai szervezeteivel anélkül, hogy identitásukat, függetlenségüket feladnák.

Végül a zöld pólus felépítése a hazai politikában azt a lehetőségeket hordozza, hogy végre megteremtsük a rendszer zöld átalakításának feltételeit, ami nélkül félő, hogy Magyarország végképp történelmi zsákutcába szorul. Zöldnek lenni a szavak szintjén ma sok helyen divatjelenség. De minden olyan zöldrefestési kísérlet, amely nem tekinti alapvetésnek, hogy a zöld gondolkodás középpontjában a rendszerkritika áll, rendkívül veszélyes, majdhogynem veszélyesebb, mint az a nyílt ellenszenv, amelyet az Orbán-rezsim tanúsít a zöldgondolkodás iránt.

Nem elég „zöld tagozatokat”, „zöld kabineteket” létrehozni vagy „zöld biztosokat” kinevezni, ha az alapvető politikai célok nem a globális ökológiai krízist, a klímakatasztrófát létrehozó globális és hazai folyamatok, struktúrák rendszerszintű megváltoztatását célozzák.

Ha a politikai program nem eredendően rendszerkritikus, akkor ez csupán zöldrefestés, szavazatvadászat, nem pedig zöldpolitika. Azoknak azonban, akik mindezt értik és vallják, csak közösen van esélyük az ökopolitika erős és hatékony képviseletére. Egy eredményes zöld pólus nem csupán a zöldpolitika jövőjét tudja megalapozni Magyarországon, de még az Orbán-rezsim szűkre szabott tereiben is képessé válhat helyi környezeti konfliktusok sikerre vitelében; az önkormányzati politikában a fenntarthatóság, az ökopolitika elveinek érvényesítésében; hatékony nyomásgyakorlásra az országos politikában és eredményes cselekvésre az Európai Unió színterein.

Közösen mindez elérhetővé válik, külön-külön legfeljebb egymás munkáját fékezhetjük.

Az Európai Parlamentben töltött előző öt évem alatt egy dolgot feltétlenül megtanultam: a legjobb javaslat, a legbrilliánsabb ötlet is papíron marad, ha nem találunk hozzá szövetségeseket, támogatókat, partnereket, akikkel közösen kitaposhatjuk azt az utat, amely az elfogadásukhoz és a megvalósulásukhoz vezet. Ez nemcsak Európában a sikeres zöldpolitika sarokköve, hanem Magyarországon is.