A rovat kizárólagos támogatója

Világörökségi helyszín lett a Fertő tó, erről döntött 2001 december 13.-án az UNESCO Világörökségi Központ Bizottsága Helsinkiben tartott ülésén.

A Fertő tavat mint kultúrtájat terjesztette be a címre Magyarország és Ausztria közösen; a világörökséggé nyilvánítást bizonyító oklevelet egy későbbi időpontban juttatja majd el az UNESCO. A Fertő tó a Magyarország és Ausztria között húzódó határon keresztül terül el a két ország területén; a tó területének több mint háromnegyede Ausztriában helyezkedik. Habár a tó magyar része sokkal kisebb, kultúrtájként egyedi volta tagadhatatlan. Fontosabb azonban ennél az, hogy a Fertő tó olyan természeti egységnek tekinthető, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság. A Fertő tó – amely hidrológiai kapcsolatban van a Dunával – a legnagyobb sóstó Európában, felülete 309 négyzetkilométer. Ausztriában a kulturális tájegység magában foglalja a Neusiedler See-Seewinkel Ramsar területet is, egy olyan vízi világot, amelyet az UNESCO “bioszféra tartaléknak” tekint. A tó ausztriai, nyugati partján található Rust szabad város, ami szintén műemléki védelem alatt áll. A Fertő vidék Magyarországon a teljes Fertő-Hansági Nemzeti Park tájegységére, a fertőrákosi településközpontra, valamint a korábbi Nagycenki Kastély, valamint az Esterházy Kastély történelmi területére vonatkozik. A Fertő terület geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja fel; nem csak az országhatár osztja ketté, hanem számos részre osztják a klimatikus határok is. Egy viszonylag kis területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilágot lehet találni, tekintettel arra, hogy a területen van kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, valamint magashegységek. Ezek az eltérő klimatikus feltételek gazdag, Európában egyedülálló természeti jellegzetességeket hoztak létre. A Fertő vidék talajának és vizének sótartalma egy másik olyan elem, amelyik hozzájárul a Fertő tó és a környező tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élőhelyeket ugyanis egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, ugyanakkor kontinentális sósvizek csak Európa keleti részére és a Kárpát-medencére jellemzőek. A Fertő vidék legsajátságosabb tulajdonsága mindazonáltal a náddal borított nagy felszín, a hozzávetőlegesen 80 sósvizű halastó, és a dombvidéki szőlők, ugyanis a területet hosszú időre visszatekintő bortermelési hagyományok jellemzik. A Fertő tó másik megkülönböztető jellegzetessége a sekélysége, amelyhez hozzájárul többi között az, hogy a vízhőmérséklet viszonylag gyorsan követi a levegő hőmérsékletét, így a vízhőmérséklet nyáron akár 30 fokra is felmehet. A Fertő tó a legnyugatabbra eső sztyeppei tó Eurázsiában; a tó környezetében élő lakosság múltbeli és jelenlegi etnikai összetétele – németek, szlávok, horvátok és finnugor altáji eredetű népek – ugyanolyan sokféleséget mutat, mint az állat- és növényvilág. A Fertő tó déli vidékén 1900-ban egy gyógyfürdő maradványaira és egy rómaiak által használt forrásra leltek Marcus Aurelius (161-180) idejéből, Fertőrákoson pedig két római villa romjait tárták fel, ebből is levezethető többi között, hogy a területen kelták és később rómaiak is laktak. A hunok azonban 433-434 körül elüldözték a területről a Római Birodalmat. A középkor folyamán városok és falvak hálózata alakult ki a területen, ide értve az osztrák oldalon Rustot, valamint Fertőrákost, Balfot, Hidegséget, Fertőbozt és Hegykövet. A tavat ma is többnyire középkori eredetű települések veszik körül; a fertődi Esterházy, a nagycenki Széchenyi Kastély és a kertek rendkívüli értéket és jelentőséget képviselnek e kulturális tájegységben.
2001. december 14

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás