Mi jelezheti, hogy egy ország területén milyen kilátásai vannak az élővilágnak? A GDP növekedése, a klímaváltozás hatásai, a népességnövekedés vagy a természetvédelmi területek kiterjedése? A Nature-ben most megjelent publikáció szerint mindezeknél sokkal nagyobb szerepe van a jól és hatékonyan működő államnak.
A természetes élőhelyek világszerte rohamosan zsugorodnak. A változások mértékét azonban nem mindig egyszerű felmérni: míg az erdők területének változását műholdas képek alapján könnyen meg lehet becsülni, addig más élőhelyek, így a mocsarak, tavak és szikesek – összefoglaló néven vizes élőhelyek – időbeli változását szinte reménytelen nyomon követni műholdas felvételek elemzésével.
A Nature-ben most megjelent publikáció szerzői – köztük két magyar kutató, Székely Tamás a Debreceni Egyetem címzetes tanára és Nagy Szabolcs, a hollandiai Wetlands International szakembere – más módszert választottak: a vizes élőhelyek területi változása helyett az élőhelyek jellemző bioindikátorát, a vízimadarak számát vizsgálták. A kutatók a vízimadár-számlálások 30 évre visszamenő adatait analizálták: ezek a vízimadárszinkron-felmérések 1967-ban kezdődtek, és azóta több mint 100 ország 25 000 élőhelyén számolják meg a madarakat évente egy vagy két alkalommal önkéntes megfigyelők, madárvédők és kutatók.
Jó állam kerestetik
A statisztikákból körvonalazódó populációtrendek érdekes különbséget mutattak a különböző térségekben: például a vízimadarak megfogyatkoztak Afrika Szaharától délre eső részében, Dél-Amerikában és Közép-Ázsiában. Ezekben a térségekben jelentősen nő az emberi népesség, a vízimadarak száma pedig csökken annak ellenére, hogy élőhelyük jelentős része védelem alatt áll.
A kutatók ezután a populációk változásának okát keresték. Vizsgálták a GDP-növekedés hatását, a vízfelszín változásának (tehát az élőhelyek zsugorodásának vagy terjedésének) szerepét, a klímaváltozást, a védett területek nagyságát, az emberi népesség változásait, illetve az úgynevezett governance mutatót, amely a kormányzati működés hatékonyságát és a törvények betartatását jellemzi.
A nagy kócsag (Ardea alba) egyedszámváltozása 1990 és 2013 között. A meleg színek csökkenést, a hideg színek növekedést jeleznek Forrás: Amano et al.
Az eredmények azonban kizárólag a governance mutató szignifikáns hatását mutatták – tehát azokban az országokban, ahol a természetvédelem gyenge, vagyis a meglévő törvényeket nem tartatják be a hatóságok, ott csökkent a vízimadarak száma. Ezzel szemben például Nyugat-Európában, ahol a kormányzás viszonylag megbízhatóan és stabilan működik, a vízimadárfajok egyedszáma stabil, vagy még nőtt is.
A kutatók fő következtetése – melyről az MTA.hu számolt be – az, hogy az élőlények és élőhelyeik megóvását a védett területek létrehozása önmagában nem oldja meg. Hiába védettek formálisan hatalmas területek, ha rajtuk illegális vadászat folyhat – ami számos fejlődő országban jellemző hozzáállás. Ellentétben például az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, ahol a természetvédelmi területeken szigorúan be is tartatja a hivatal a törvényeket, s ezt a vízimadár-populációk állapota is tükrözi. Azokban az országokban tehát, ahol az államigazgatás országos és helyi szintjei, illetve a civil szervezetek jól működnek, nagy hatásfokkal képesek védeni az élőhelyeket és az ott élő madarakat.
