Magyarországon mára sokféle arca lett a vízszegénységnek. Kezdve a klasszikus kútrajárástól, ahol nincs vezetékes víz, egészen a Homokhátságig, ahol a gazdák kénytelenek megélni a kutak kiszáradását. Vízért küzdenek a szegregátumokban lakók, a csőtörések miatt vízhiányt elszenvedők, a sivataggá váló területen élők, az elhasználódott csövek szennyezése vagy a fonalféreg-fertőzés miatt víz nélkül maradók. A vízszegénység jelen van ott is, ahol tisztítatlan szennyvízzel szennyezik a patakot, ahol emiatt kihalt az élővilág, vagy ahol egy büdös feketeség maradt vissza, esetleg a patak lassan kiszáradt. – ezeket a témákat járta körbe panelbeszélgetések során a Víz Koalíció az immáron negyedik alkalommal megszervezett Víz Hete nyitó eseményén.
Litkai Gergely, Karinthy-gyűrűs humorista, környezetvédő bevezető előadásban kifejtette, hogy ezzel a rendszerszintű problémával való megküzdés során az a gond, hogy nem árazzuk be a vizet. Tudjuk, hogy a klímaválság a vízkörforgás válsága, s a legdrágább kincsünk – ami nemcsak arról szól, hogy meg tudjuk inni, de az élőhelyek fenntartásában is nagyon fontos szerepet játszik – nagyon olcsó. Míg a másik nagy probléma, hogy a természetes vizeinkhez városokat építünk, ahelyett, hogy a természetes vizeinket vinnénk vissza a városainkba. Ha pedig vizet találunk, megpróbáljuk otthonossá tenni, ezért jól körbe betonozzuk. A harmadik nehézség pedig a láthatatlanság, a vízműveknek is a legnagyobb gondja, hogy a csövek a földben vannak.
Infrastrukturális vízszegénység, azok a bizonyos csövek és a nehezen javuló számadatok:
Egy év alatt több mint 93 ezer csőtörés, átlagban 280 év felújítási ciklus, a leghosszabb pedig 10 ezer! év – jellemző adatok a Víz Koalíció legfrissebb tanulmányából, melyet Víz Hete nyitó eseményének első panelbeszélgetésén mutattak be.
Zsákutca vagy kiút Biztonságban van a víziközmű-szolgáltatás Víz Koalíció tanulmány (3 MB pdf.)
Balla Imre a 2023-as adatok alapján foglalta össze a „Zsákutca vagy kiút? Biztonságban van a víziközmű-szolgáltatás?” címet viselő, az ivóvízhálózatok állapotát feltáró szakmai tanulmányt. Nézzük a további fontos számokat:
A fajlagos hibaszám: 0,99 db/km, tehát szinte minden kilométerre jut egy meghibásodás, míg a hálózati veszteség: 20,48% és az értékesítési veszteség: 23,20%, ez utóbbi azt jelenti, hogy ilyen mértékű víz megy el a semmibe anélkül, hogy bárki megfizetné. További részletek a tanulmányban: Zsákutca vagy kiút?
Összehasonlítva az önkormányzati és állami tulajdonú szolgáltatók mutatószámait, még mindig az önkormányzati szolgáltatók vannak jobb helyzetben. Bár a korábbiakhoz képest a felújítási ciklus lényeges javulást mutatott az állami szolgáltatóknál – ami feltehetően annak köszönhető, hogy az államosítással forrást is kaphattak a szolgáltatók-, de egyenlőre a mutatószámok még mindig jobbak az önkormányzati szolgáltatók esetében.
Kurdi Viktor, a Mavíz elnöke a számokat elemzve rámutatott, hogy a 2023-as év mélypont volt a víziközmű szolgáltatásban az energiaár robbanást követően. A tavalyi évben azonban előremutató kormányzati döntések születtek (rekonstrukciós program, nem lakossági hatósági áremelés, ellentételezési alap bevezetése), s ez alapján reményét fejezte ki, hogy majd a 2025-ös adatokban már ez a javulás látható lesz.
A kormányzati intézkedés követelését egyébként a Víz Koalíció Tiszta vizet a poharainkba petíciójában is megfogalmazta már 2021-ben, majd a 2 éve összeállított bakancslistájára is felkerült, így örömmel látják, hogy bizonyos részeredményeket sikerült elérni. A panelbeszélgetésen két elsőre különbözőnek látszó problémával érintett önkormányzat vezetője is részt vett. Solymáron 2022-ben súlyos nyári ivóvízhiány alakult ki.
Dr. Zlinszky Péter, Solymár polgármestere szerint a Főváros Vízmű segített a megoldásban, még ha ez nem is teljes. Jellemző tény, hogy míg Solymár állami szolgáltatói területhez tartozik, ahol a kormányzati intézkedések szerint létrehozták az Önkormányzatok Konzultációs tanácsát, ám erről a polgármester nem tud, egyelőre nem volt ilyen megkeresés a város vezetése felé.
A másik Üllő önkormányzata, mely éppen a Víz Hete előtt csatlakozott a Víz Koalícióhoz. Rácz-Székely Éva, alpolgármester asszony kiemelte, hogy komoly gonddal küzdenek, mivel a település körül sorra épülnek az ipari parkok, amit nem követ az infrastruktúra fejlesztése.
Mindkét településre jellemző a lakosságszám robbanás, s az agglomerációs településekhez hasonlóan az ivóvízhálózati és csatornázási fejlesztések ezt nem tudták követni a forráshiány miatt. Egy időzített bombán ülnek, ami bármikor nehezen megoldható helyzetet teremthet.
A beszélgetés végén szóba kerültek a jogos lakossági panaszok, amelyek kihangosítására törekszik a Víz Koalíció egy új kezdeményezéssel. VízVédők honlapon folymatosan láthatóak lesznek a vizes problémák, többek között annak érdekében prioritássá váljon a döntéshozók számára, és sürgesse a megfelelő kormányzati intézkedéseket – mondta Magyar-Ábel Ágnes, a VK csobánkai tagja. A honlap bemutatását követően a VK tagjai ünnepélyes keretek között indították útjára a VízVédők kezdeményezést egy piros gomb megnyomásával.
“ Aki szegény, az a legszegényebb.” – az elsődleges, szociális vízszegénység:
Megrendítő szegregátumi tapasztaival kezdte a panelbeszélgetést Arató Gusztávné Katica, a Roma Női Hálózat munkatársa: ha nem működik a vízhálózat, akkor nincs szennyvízhálózat, nincs szemétszállítás, úthálózat, járda sincs, tehát semmi sincs. Ráadásul a hátrányos helyzetű települések nem kicsi szegregátumok, csak Kaposváron például kb 10 ezer embert érint.
Ezt erősítette meg Lukács György, a Habitat For Humanity Magyarország szakpolitikai elemzője, aki elmondta: a lakhatási szegénység egyik indikátora a nagyon rossz infrastruktúra vagy ennek hiánya. Bár egyre nehezebb a közérdekű adatokhoz hozzájutni, de számításaik szerint 2-300 ezer körül van azoknak a száma, akik a lakhatási szegénységen belül is ennyire nehéz helyzetben vannak, tehát a közműhálózat nélküli területeken élnek. Jellemző probléma az is, hogy túlzsúfoltak a háztartások!
Részben emiatt is súlyos higiéniai következményekkel jár az ivóvízhiány valamint komoly egészségügyi hatása lehet, ami pedig akár korai halálozáshoz is vezethet- folytatta Bari Jutka, Zöld Jogi Platform szakértői társaság környezeti és klíma igazságosság szakértője. Kiemelte, hogy az alacsony vízfogyasztás miatt különösen a gyermekek és a várandós nők veszélyeztetettek, de rámutatott a menstruációs szegénység problémájára is. Magyarországon több, mint 1380 szegregátum van, ahol súlyosbítja a körülményt, hogy egyharmada az ott élő lakosságnak 15 év alatti. Nincsenek közpolitikai intézkedések, amelyek a roma telepeken élők életminőség javítása érdekében történnének – hívta fel a figyelmet Bari Jutka.
Aratóné szerint miközben régen azt mondták, a vízszegénység, a kútra járás cigánykérdés, ez mára messze nem az. Sok családnál valamikor volt víz, de már kikötötték, mert nem tudta fizetni a vízdíjat, ha az esővizet befogja akkor esetleg tud mosni. Kiskorú gyermek esetén bár nem zárják el teljesen a vizet, de akkor is szűkítőt szerel fel a szolgáltató és csepegtetve folyik a víz. Akkora adósságok halmozódnak fel sokaknál, hogy soha az életben nem tudják kifizetni. Ezt erősítette meg Papp Gergely, a Pad alapítvány kutatója, aki szerint a szociális vízszegénység egyre kevésbé roma kérdés, hanem az alsóbb társadalmi rétegeket érintő probléma. Fontos látni, ahol vízszegénységi kérdés van, ott a nőket sokkal erőteljesebben érinti ez a probléma, korábbi kutatás – amelyet a Víz Koalíció rendelt meg még ősszel a Pad alapítványtól – rámutatott, a kútra járás naponta minimum 4 óra munkát jelent, amit többnyire nők végeznek. (https://www.cka.hu/a-pad-alapitvany-kutatasi-bemutatoja/)
A középkori állapotok felszámolásával kapcsolatban felmerült, hogy a magas adósságok megelőzésére egy jelzőrendszert kellene kiépíteni, hiszen sokszor még az önkormányzatok számára is csak későn derül, ki, hogy az adott lakásban már nincsenek közüzemi szolgáltatások, mert a szolgáltató kikötötte.
Sajnos duplán büntetik ezeket az embereket. Például a talajterhelési díj, amellyel sújtják a vízszegény településen élőket, köztartozásnak minősül, levonható, s ellehetetleníti azokat az embereket, akik egyéb segítséget kérnek. A jelenlegi szabályozás szerint 5000 forintos közüzemi tartozás feletti család semmilyen felújítási pályázatra nem jogosult, Így például nem tud a falusi CSOK-ot igényelni, amiből meg lehet építeni egy fürdőszobát, be lehetne vezetni a vizet. A másik probléma, hogy a rossz statikai állapotba lévő házakba bekötni a vizet, kialakítani a fürdőszobát jóval többe kerül, mint az ingatlan piaci értéke. Ahhoz kellene segíteni az ott lakókat, hogy jóval komfortosabb bérlakásba költözzenek.
A beszélgetés vendége volt Herczegh Róbert, Tápióbicske polgármestere, aki elmondta, nagyon kicsi a mozgástere az önkormányzatoknak. Amikor tehetik, próbálnak segíteni az adósságrendezésben, de ezek sokszor már akkorák, hogy az csak csepp a tengerben. Odafigyelnek a megelőzésre: ha tudomásukra jut, akkor próbálják az érintetteket védett fogyasztóvá minősítetteni. Jellemző probléma, hogy a rászorulók nem tudják a jogaikat, pedig ez lehet garancia arra, hogy ne tudják elzárni a közműveket.
Mivel bármilyen korszerűsítés, adott esetben a víz kiépítés és bekötése is olyan drága ( több tízezer forint folyóméterenként), hogy azt szinte biztosan nem tudják kifizetni a víz nélkül élők, 8 éve megkeresett egy holland alapítványt. A jótékonysági szervezettől évente 2-3 szor mennek segítők hozzájuk. Ők fizetnek mindent, beleértve az alapanyagokat is, de mellettük az érintettek is beleteszik a munkát. Így volt arra példa, hogy egy-egy családhoz közös erővel bekötötték a vizet. Ám végtelenül elkeserítőnek tartja, hogy ezt neki így kell megszervezni, miközben az állam nem tesz semmit ezekért az emberekért.
A jelenlévők többsége egyetértett abban, hogy a telepfelszámolási program jelentős része sajnos korrupcióba fulladt, s a romák többsége rosszul járt. Egyébiránt a Szegregált élethelyzetek felszámolása komplex program keretében projektenként 5 ház tudott felépülni, tehát 500-550 bérlakás épült 5 év alatt összesen. Korábban volt olyan eset, amikor arra való hivatkozással, hogy az adott felújítási program csak önkormányzati tulajdon esetében lehetséges, elvették a romák házát, majd megpróbálták kilakoltatni őket.
A megoldásokat számba véve Bari Jutka különösen fontosnak tartja, hogy a piaci alapú vízgazdálkodás ne eméssze fel az emberjogi vízhozzásfárést, mivel a vízhez való hozzájutás emberi jog. Legyen egy olyan mennyiség, ami ingyen vagy nagyon kedvezményesen jár mindenkinek – hangsúlyozta. Papp Gergely ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a már említett kutatási anyag ajánlásai között alapjogon napi 30 liter/fő vízmennyiség biztosítása szerepel. Közpolitikai ajánlás még: az országos szintű kútelzárási tilalmat bevezetése illetve az, hogy szociális alapon támogassák a díjfizetést, segítsék a hálózatról lekapcsolt háztartásokat visszakötését. Lásd: A vízszegénység társadalmi-térbeli egyenlőtlenségei- Magyarországi helyzetkép 2024.
Lukács György fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szegregátumokat nem csak az infrasturktúra hiánya jelemzi: ez egyfajta földrajzi és társadalmi elzártságot, teljes kirekesztettséget jelent. Nehezen megválaszolható kérdés, hogy ezeket a szegregátumokat próbáljuk meg komfortosabbá tenni vagy akinek lehetősége és motivációja van, azt próbáljuk meg ebből a társadalmi elzártságból kisegíteni. Véleménye szerint a legjobb módszer az lenne, ha a kormány egészen nagyszabású bérlakásépítési programba kezdene, egy olyan ténylegesen működő bérlakás rendszert hozna létre, amely mindenfajta szociális inklúziónak is motorja és eszköze lehetne.
Bari Jutka szerint megoldáshoz vezető út lehetne az EU Szociális Klímaalapja, amely azoknak kíván segíteni akik leginkább ki vannak téve az energiaszegénységnek, környzeti igazságtalanságnak. De van ezzel kapcsolatban aggodalom, hogy Magyarország milyen szinten tud majd élni ezzel a lehetőséggel.
A szennyvízkezelés kihívásai és a patakszennyezések problémái:
A beszélgetés során a téma neves szakértői és érintett szereplői vitatták meg tapasztalataikat és meglátásaikat: Kondri Ádám, okleveles biomérnök, Rácz-Székely Éva, Üllő alpolgármestere, Réder Ferenc, biológus mérnök és Szabó Tünde, a VK tagja megosztották, hogy az Üllő Te Vagy Egyesület és a Víz Koalíció egyik kiemelt célja a Gyáli-patak szennyezésének megszüntetése és annak revitalizációja. A panelbeszélgetés minden résztvevője valamilyen módon kötődik ehhez a kezdeményezéshez, legyen szó szakmai támogatásról vagy civil szerepvállalásról.
A beszélgetés során rávilágítottak arra, hogy az agglomerációban nemcsak az ivóvíz-hálózattal kapcsolatban merülnek fel problémák – például a szolgáltatók kapacitáshiánya és az alulfinanszírozottság –, hanem a szennyvízkezelésben is hasonló nehézségek jelentkeznek. Kiemelték, hogy a megfelelő infrastruktúra hiánya, a túlterhelt szennyvíztisztító telepek és az elavult hálózatok súlyosbítják a helyzetet, ami a környezet szennyeződéséhez és ökológiai problémákhoz vezet.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a közösség ereje és az összefogás elengedhetetlen a problémák hatékony kezeléséhez. A civil szervezetek, szakemberek és döntéshozók együttműködése révén olyan megoldások születhetnek, amelyek hosszú távon fenntarthatóak és hozzájárulnak a vizek védelméhez.
A panelbeszélgetés során pozitív példák is elhangzottak a közösségi összefogás erejéről, amely nemcsak a problémák megoldását segíti elő, hanem a résztvevők szakmai és személyes fejlődéséhez is hozzájárul. A jelenlévők hangsúlyozták, hogy a társadalmi szemléletformálás, a megfelelő tájékoztatás és a folyamatos párbeszéd nélkülözhetetlen az előrelépéshez. A beszélgetés végén a résztvevők abban állapodtak meg, hogy a közös munka folytatása elengedhetetlen a fenntartható vízgazdálkodás és a természetes vizek védelme érdekében. A jövőbeli tervek között szerepel további szakmai és civil fórumok szervezése, valamint a döntéshozók bevonása a hatékonyabb intézkedések érdekében.
Az ökológiai és egzisztenciális vízszegénység, a táji vízmegtartás lehetőségei:
2022 óta több aszályos év is sújtotta Magyarországot, a termőterületeink egyre nagyobb hányada sivatagosodik el. Ennek nemcsak az éghajlatváltozás az oka, hanem a jelenlegi tájhasználati gyakorlatunk is, amely az évszázad végére Magyarország területének nagy részét alkalmatlanná teszi a mezőgazdasági tevékenységre – ha nem változtatunk.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy mi vezetett ide. Balogh Péter, geográfus, homokhátsági gazdálkodó, a SZÖVET (Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület) alapítója és a Vízválasztó koncepció és közösség elindítója elmondta, hogy az éves csapadékmennyiség a Homokhátság területén nem változott jelentősen az elmúlt évszázadokban, ami viszont gyökeresen megváltozott, az a tájhasználatunk. A Duna-Tisza közi területek mocsarait lecsapoltuk, a folyókat kiegyenesítettük, és ezzel az életet adó vizet kivezettük a tájból. A megoldás a táj visszaadása a víznek, a valahai árvízi területek elöntése, hogy az azokban eltárolódott víz táplálhassa a környező területek gazdaságait.
Ez nyilvánvalóan érdekütközésekhez vezet, vette át a szót Dedák Dalma, ökológus, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője, ezért a szabályozási környezet kialakítása nagy körültekintést kíván. Akiknek a földjeiből „víztározó” válik, azokat valamilyen módon kárpótolni kell, hiszen nemcsak földekről, hanem egzisztenciákról, egész családok megélhetéséről van szó.
A beszélgetésnek ezen a pontján termékeny vita alakult ki arról, hogy bár a szükséges lépésekkel minden résztvevő egyetért, milyen szabályozók és milyen gyorsan vethetők be a cél érdekében, illetve mennyire vagyunk ezzel máris késésben és biztosan kár éri-e azokat a gazdákat, akik eddig éppen az aszály miatt szenvednek el óriási gazdasági veszteségeket.
Ehhez csatlakozott Juhász Erika, biológus, a HUN-REN (Magyar Kutatási Hálózat) Ökológiai Kutatóközpontjának kutatója, a VízŐrzők közösség aktivistája aki a térség sérülékeny ökoszisztémájára hívta fel a figyelmet. A Tápió menti mocsaras, lápos vidék egyre nagyobb területe szárad ki nyaranta, számos faj vizes életterét felszámolva. Az utóbbi évtizedekben nagy számban visszatelepült hódok is eltűnnek ezekről a helyekről, pedig ők nemcsak a vizes élőhelyeink fenntartásában, de a táji vízmegtartásban is fontos szerepet játszanak.
Az élővizeink állapotának egyik legjobb jelzője az abban élő halfauna, vette át a szót Szendőfi Balázs, halkutató és természetfilmes, a PannonGreen Természetügyi Alapítvány alapítója , hiszen halak nélkül nincs élő víz, élő vizek nélkül pedig nincsen élő táj, amelyben egymást támogatja a vizes élőhely és a szántó, a gyep és az ártéri erdő, és ahol a biodiverzitás az egész ökoszisztéma fenntartásának kulcsa. Ha azt szeretnénk, hogy újra elegendő eső öntözze a földjeinket, vissza kell állítanunk a szántóföldek és a természetes táj egyensúlyát. Mert csak a vizes élőhelyek helyreállításával kapjuk vissza azt a szükséges páramennyiséget, amelyet a lecsapolásukkal és beszántásukkal veszítettünk el. Ahogy Balogh Péter már korábban megfogalmazta a beszélgetés legfontosabb üzenetét: „A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás!”.
A Víz Hete 2025 március 21‑i nyitó eseményén új, fontos hagyományt indított a Víz Koalíció: átadta az I. Civil Önkéntes díját, amellyel nyilvánosan megbecsüli azt az áldozatos munkát, ami hozzájárul a Víz Koalíció missziójához – egy élhetőbb, igazságosabb és fenntarthatóbb világ megteremtéséhez.
Herendi Melinda kapta az I. Civil Önkéntes díjat
