Ahogy anno Hitler az ukrán búzamezőket vette célba, úgy indultak területet foglalni most az orosz megszálló csapatok, és persze bányákat, nyersanyagot, acélt. Erről, vagyis a lényegről kevés szó esik…
Az olasz La Repubblica cikkét a lengyel wyborcza.pl ismerteti, melyet László József fordított magyarra:
„Felejtsük el az olyan propaganda baromságokat, mint az ősi szláv nép, a Rusz identitásának visszaszerzésére való törekvés és a „szent folyóra”, a Dnyiprora való misztikus utalások. Felejtsük el Vlagyimir Putyin kedvenc mantráját, miszerint „Ukrajna nem létezik”.
A kolosszális gazdasági nehézségekkel küzdő Oroszország katonai agressziójának indoklása a lehető leganyagiasabb és legpraktikusabb. A konfliktus első napjától kezdve világos volt, hogy Moszkva a Donbassz gazdagságára, és vitathatatlanul a Krímet körülvevő Mariupol-Odessza sáv teljes ipari infrastruktúrájára pályázik.
A Kreml fő célja: a Donbassz kincsei
Van miért küzdeni, például Ukrajna e régiójából származik a világ neongázkészletének 90%-a, amely nélkülözhetetlen az integrált elektronikus áramkörök gyártásához (a neonra az ebben a folyamatban használt lézerekhez van szükség). A 32 évvel ezelőtt Odesszában alapított Iceblick a világ összes neonjának 65 százalékát állítja elő, és a Szilícium-völgy fő beszállítója. Ami a lítiumot illeti, Donyeckben az ausztrál European Lithium csoport nemrégiben jelentős szerződést írt alá a bányászatáról, a kínai Chengxin cég pedig éppen a koncessziós tárgyalásokat zárta le – a háború miatt természetesen ezeket a terveket felfüggesztették.
A római Nemzeti Kutatási Tanács (CNR – Consiglio Nazionale delle Ricerche) szakértői szerint a terület kőzetanyaga különösen értékes, mivel a lítium nem szennyezett más fémekkel, például cinkkel, ólommal vagy kadmiummal, hanem kvarcban és szilícium-dioxidban gazdag, ami a fejlett kerámiaipar számára kívánatos anyaggá teszi. A Donbasszban más ásványok és ritkaföldfémek is vannak a föld alatt – kobalt, króm, tantál, nióbium, berillium, cirkónium, szkandium, molibdén -, amelyek a legkülönfélébb dolgok előállításához szükségesek, az optikai szálaktól a katalizátorokig.
Ezen felül a Donbassz a világ vaskészletének 10%-át, titánium tartalékának 6%-át és grafitjának 20%-át is tartalmazza. Az orosz invázió előtt az ukrán geológiai felmérések egy 10 milliárdos beruházási programon dolgoztak.
Ez a nagy gazdagság garantálta egész Délkelet-Ukrajna ipari fejlődését. Az Azovstal, az ukrán Metinvest csoport által ellenőrzött acélművet, amely Mariupol védelmének szimbólumává vált, már 1837-ben alapították, és nagyobb léptékben csaknem egy évszázaddal később, 1933-ban helyezték üzembe. Európa legnagyobb acélműve volt, a technológia és a hatékonyság fantasztikus kombinációja, köszönhetően az energia- és nyersanyagforrásokhoz való közelségének, valamint a stratégiai jelentőséget biztosító kereskedelmi kikötőnek. Moszkva természetesen tisztában van mindezzel: a szovjet időkben az acélművek szállították az országban előállított acél felét.
És egy kapcsolódó FB poszt László Józseftől:
Annak ellenére, hogy a 2014 óta igen viharos helyzetben lévő régióban működik, az üzem tavaly 2,7 milliárd eurós forgalmat bonyolított le (ez 40 százalékkal több, mint Olaszország legnagyobb acélgyára Tarantóban), és egy másik gyártóval, a Krivorizhstal-nal versenyez (amely most ArcelorMittal Krzywy Horn néven működik, miután az ArcelorMittal globális óriás nemrégiben felvásárolta).
Európa magtárja visszafogja az exportot
Az acélipar nem az egyetlen értéke az ukrán iparnak a régióban: itt gyártják a ZAZ (Zaporizhzhya Avtomobilnyy Zavod) autókat, amelyek a háborúban mártírhalált halt Zaporozsjáról kapta a nevüket. A ZAZ-t 1863-ban alapították Melitopolban traktorgyárként, különböző fejlődésen ment keresztül, amíg 1957-ben autógyártásba kezdtek: az első modell innen a Fiat 600-as licencelt másolata volt. Manapság a gyár eltávolodott a „személygépkocsi az átlagpolgárnak” szlogentől, és terepjárók, később teherautók és autóbuszok gyártásába kezdett.
Egy másik ukrán kincs az Antonov vállalat, amelyet ugyan a szibériai Novoszibirszkben alapítottak, de a szovjet korszakban Kijevbe telepítették át. Egyike azon keveseknek a világon, amely a repülőgépek teljes gyártási ciklusának szoftverét és hardverét birtokolja: a koncepciótól a tervezésen át a gyártásig. Az Antonov leghíresebb termékét, a kolosszális hathajtóműves An-225 Mriya (Álom) repülőgépet február 27-én az oroszok megsemmisítették a hostomli repülőtér hangárjában.
Ukrajnát a Dnyeper folyó osztja ketté: keleten az ásványkincsek és az ipar, nyugaton a korlátlan mezőgazdasági termények, „Európa magtárának” nevezett terület, amely ugyanilyen fontos egy olyan ország számára, amely a világ vezető napraforgóolaj-termelője, kukoricatermesztésben az ötödik, búzában a hetedik, burgonyában a harmadik, cukorrépában pedig a hatodik.
Több tucat ország elismeri, hogy nagymértékben függ az ukrán gabonaszállításoktól. Természetesen a háború miatt ezeknek a termékeknek az ára a piacokon meredeken emelkedett.
Éppen szilárd ipari, mezőgazdasági és technológiai struktúrájának köszönhetően – az 1991-es függetlenséget követő bizonytalan időszakot követően – Ukrajna az elmúlt években kiváló gazdasági teljesítményt ért el, és gyorsan kilábalt az egymást követő válságokból: a 2010-es pénzügyi válságból, a Krím 2014-es orosz annektálásával kapcsolatos válságból és a covid válságból. 2021-ben Ukrajna GDP-je közel négy százalékponttal nőtt.
Most az Oroszország által kirobbantott háború mindezt tönkreteszi: A Nemzetközi Valutaalap 2022-re az ukrán GDP akár 35 százalékos csökkenését jósolja, a Világbank 45 százalékos, az Economist pedig 47 százalékos visszaesést. És mégsem látszik a háború vége.
