A rovat kizárólagos támogatója

Generációk forgatták, és nőttek fel a Kis növényhatározón, valamint a Növényismeret c. középiskolások számára írott kézikönyvön. A biológusgenerációk legtöbbet forgatott kötete még ma is minden bizonnyal az általa írt „A magyarországi edényes flóra határozója. 94 éves korában 2020 november 26-án elhunyt a felejthetetlen pedagógus, botanikus és Ember – Simon Tibor.

Még sokunkban él elevenen az az ünnepi botanikai szakosztályi ülés, amelyen SIMON TIBOR professzor urat köszöntöttük 70. születésnapján. Azóta eltelt öt gyors esztendő, így most már a 75 éves professzor előtt tisztelgünk. Számba vesszük életútjának legfontosabb állomásait röviden.

1926-ban Debrecenben született. Itt szerzett biológiai-természetrajz szakos tanári oklevelet 1950-ben. A hangsúlyt a tanárra teszem; igazi tanár volt és maradt, minden élethelyzetben – a katedrán, terepen, bizottságokban, baráti vagy családi körben, fehér asztalnál. A tanári énje mellett legszívesebben csendes derűjéből soha ki nem billenthető, kiegyensúlyozott lényére emlékszem vissza; ez akár „életrecept” is lehetne.

A debreceni egyetem növénytani tanszékén kezdte pályafutását. Oktatott növénytant, növényföldrajzot, ökológiát, talajtant. Gyönyörűen rajzolt, illusztrált, rajzzal magyarázott, nagy türelemmel vizsgáztatott. A későbbi évtizedekben – már a budapesti ELTE-n bővült oktatási tevékenysége: a természet- és környezetvédelem elméleti és alkalmazott ismeretei, biológus-mérnökképzés. Örömteli tény, hogy oktatómunkáját máig nem hagyta abba, ezt konzultációk, speciális kollégiumok, vizsgabizottsági közreműködések formájában végzi.

A felnövekvő biológus/természetjáró generációk legtöbbet forgatott könyvei az általa írt A magyarországi edényes flóra határozója (1992, 2000, 2001, 2002) vagy a szívéhez közelálló Kis növényhatározó (21. kiadás!), ill. Seregélyes Tiborral közösen kiadott Növényismeret (1998), mely szép könyv a frankfurti könyvkiállításon 2000-ben Nívó-díjat kapott.

Oktató tevékenységének különleges hatása a terepen bontakozott ki. Itt mindent egyszerre lehetett tőle eltanulni; a természet alázatos tiszteletét és szívből jövő szeretetét, a korrekt, alapos növényismeretet (füvek, sások!), a biztos tájékozódást, térkép- és iránytű használatot, a jó időbeosztást, a nap végén a tanultak elmélyítését éppúgy, mint a fáradság levezetését, a szép és nemes mértéktartó szórakozást, a kulturált mulatást, amiben szépzengésű hangja is segítette. Hát ilyen oktató volt SIMON TIBOR.

Az ELTE-n professzor (1973-tól), tanszékvezető (1966-1993), dékánhelyettes volt.
Egyéb társadalmi kötelességvállalásai: tagja a MTA Botanikai Bizottságának, a Magyar Biológiai Társaság elnöke, az MBT Természetvédelmi Szakosztály elnöke.

Sokáig részt vett a Botanikai Közlemények és az Acta Botanica szerkesztésében.

Kutató munkájának palettája is kiterjedt és sokrétegű, amint ezt az alábbi felsorolás is jelzi:

– Die Walder des nördlichen Alföld;
– A nyírségi tőzegmohalápok felfedezése, védelme;
– A természetvédelem tudományos megalapozása;
– Vegetationsstudien in Zempléner Gebirge (1977) – ezzel akadémiai doktori címet szerzett;
– A hazai edényes flóra természetvédelmi érték besorolása (1988);
– A Magyar Kultúrflóra több kötetében rendszertani és származástani esszék;
– egyéb rendszertani témájú publikációk;
– botanikatörténeti megemlékezések;
– kutatásszervező, irányító tevékenység a Kiskunsági Nemzeti Parkban, IBP, MAB;
– Síkfőkúton mohaökológia;
– Szigetközben ökológiai monitorozás stb.
Szívügye volt a színvonalas ismeretterjesztés. Az ismeretterjesztő lapokban (Természet Világa, Természetbúvár, Természetkalauz stb.) megjelent cikkei bizonyítják ezt.

Tudományos munkássága hazánk és Délkelet-Európa terepbotanikai információrendszerét gazdagítja, az erdő biológiai szemléletű művelését, a védett területek kezelését, rekonstrukcióját segíti.

Simon Tibor és Jakucs Pál a Flórakonferencia védnökei a hallgatóság soraiban Debrecen 1997 kép: Molnár V. Attila http://molnar-v-attila.blogspot.com/2017/10/

Egyfajta „mérleg” tudományos tevékenységéről:

Két monográfia, több könyv/tankönyv részlet, egyetemi jegyzetek, lexikonok stb.
Az elismerések sem kerülték el: Herman Ottó díj, Eötvös József Koszorú, Pázmány Péter Felsőoktatási Díj, Professor Emeritus, arany oklevél a debreceni egyetemtől, Pro Universitate Emlékérem, Tuzson János emlékérem. 1985 Pro Natura Emlékérem.

E tartalmas, kerek egész életművel gazdagította SIMON TIBOR professzor úr a magyar tudományt. Kívánjuk, hogy az eddigiekhez hasonló munkabírással, bölcsességgel, folytassa mindezt, még jó néhányszor öt éven keresztül.

Mészárosné Draskovits Rózsa köszöntője SIMON TIBOR 75 éves születésnapja alkalmából 2001-ból:
Botanikai Közlemények. 88. kötet 1–2. füzet 2001.

Simon Tibor ELTE Fűvészkert 2002 március. kép: Sarkadi Péter greenfo

A professor emeritusra egy 18 évvel ezelőtti beszélgetésünkkel emlékezünk.


Fotó: Takács Attila 2013

Fél évszázaddal ezelőtt a magyar flóra számára tudományos szenzációval jelentkezett először a Természet Világában. Az ország északkeleti határvidékén, a Szatmár-beregi síkságon Csaroda, ill. az ukrán határ közelében tőzegmohalápra bukkant, melyben hazai tájainkról addig ismeretlen, a Kárpátok havasainak lápjain honos tőzegáfonyára is rátalált. Szerző ismeretterjesztő írói vénáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy erről a cérnavékony hajtású, 2–3 mm-es levélkéjű és hasonló méretű virágú növénykéről úgy ír, hogy az olvasó első gondolata az lehetett, hogy máris indulni kell, hogy felkeressük ezt az újdonságot.

Hasonló hatást váltottak ki későbbi írásai is, melyeket olvasva eljuthattunk az erdélyi Bihar-hegységbe, a Déli-Kárpátokba, Bulgáriába. Majd a távoli Mongólia és Kína különleges növényvilágba kaphattunk Szerzőtől betekintést. Cikkeiből megismerhettük a hazai Zempléni-hegység Kárpátokra emlékeztető vidékét, s a Duna-Tisza közének homokpusztai világát.

A Biológiai Lexikon (1975) és a Környezetvédelmi Lexikon (1993) társszerkesztője és -szerzője. A „lexikoni követelményeknek megfelelő” tömörségű szócikkei nemcsak ismereteket közölnek, hanem az olvasó érzelmeire is hatnak, a növények, a növényvilág, a növénytakaró szépségére is felhívják a figyelmet.

A „Kis növényhatározó” – Csapody Vera színes rajzaival, valamint a „Növényismeret” c. középiskolások számára írott kézikönyv (Seregélyes Tiborral), hosszú évek óta a felnövekvő ifjúság számára hozza közelebb, s ismerteti meg sikerrel a hazai növényvilágot. A biológusgenerációk legtöbbet forgatott kötete még ma is minden bizonnyal az általa írt „A magyarországi edényes flóra határozója” – olvasható a Természet Világa 2009-es cikkében, mely a Szily Kálmán-emlékérmeseit mutatta be.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek