A rovat kizárólagos támogatója

Ángyán József a néhai Szent István Egyetem ny. prof. emeritus egyetemi tanára, az MTA doktora, volt országgyűlési képviselő (2006-2014), a hajdani Vidékfejlesztési Minisztérium (2010-2014) egykori parlamenti államtitkára (2010-2012) az elmúlt években megyéről megyére nagyon részletesen felmérte, hogyan rabolták le a FIDESZ-KDNP/MAGOSZ közeli barátok, NER lovagok, a rezsim kiszolgálói/ csókosai a termőföldeket. A legfrissebb Nógrád megyei immár a 16. jelentése.

Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors végrehajtásból következtethetően a háttérben bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában hirtelen bejelentett „Földet a gazdáknak!” elnevezésű program keretében, 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, és 2016 őszén törvénnyel lezárt – kiárusítását a kormányzat részéről sok csúsztatást, mi több nyilvánvaló hazugságot tartalmazó kommunikációs kampány kísérte. A közvéleményt félrevezető kormányzati sikerpropagandára azóta is, mind a mai napig találunk – a tényektől úgy tűnik döbbenetesen elrugaszkodó – szép példákat, miniszterelnöki bemutatással megjelentetett kiadványt éppen úgy, mint miniszteri nyilatkozatokat.

Ez utóbbira – és ezzel a kormányzati állítások hitelességének bemutatására – lehet említeni például azt az aligha megoldható matematikai feladványt, hogy miközben az NFA / NFK honlapján hivatalosan közzétett kormányzati adatok szerint a program árveréses földértékesítési eljárásának keretében kevesebb mint 9 ezer db birtoktest talált gazdára, azonközben a miniszter még 2020-ban, majd 2021-ben is azt nyilatkozza, hogy a program eredményeként 30 ezer földműves szerzett átlagosan 2-2 db birtoktestet. Ehhez bizony 60 ezer db birtoktestet kellett volna elárverezni, ám ez a közel nagyságrendi eltérés őt láthatóan nem zavarja. Ráadásul a vélhetően hasra ütéssel megállapított 30 ezres számmal szemben az általam eddig elemzett 16 megye, az elárverezett terület több mint 94%-a adatai alapján az árverési nyertesek tényleges száma csupán 3.624 fő. De ugyanebbe a kategóriába sorolható pl. az is, hogy miközben az agrárminiszter a családi gazdaságok számbeli gyarapodásáról beszél, azonközben az Agrárcenzus 2020 előzetes adatai szerint Magyarországon az elmúlt tíz évben egyharmaddal, közel 120 ezerrel csökkent az agrárgazdaságok száma, és az utóbbi néhány évben családok tízezrei adták fel a gazdálkodást.

Ahhoz, hogy a félrevezető kormányzati propagandával szemben a tényleges helyzetet megismerjük, és az állítólagos „földbékét” teremtő lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – üzenetét és veszélyeit megértsük, ahhoz a program árveréses földértékesítési eljárásának tényeit kell elemezni. Magam ezzel a szándékkal kezdtem vizsgálataimat. Sajnálatos módon az NFA/NFK mindezidáig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket, de még csak azok összegzett listáját sem, így jelenleg csak a hivatalosan közzétett árverési eredmények elemezhetők, ám a szándékokat, a tendenciát ezek is világosan mutatják, komoly jelzésértékük van.

Kapcsolódó podcastunk: Fidesz agrárpolitika: a világ élvonalából a sereghajtók közé 
Az Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának parlamenti ügyekért felelős államtitkára volt, de két év után szakmai és morális okokból lemondott. Mi vezetett ide? Hogyan látja a Fidesz és Orbán szavahihetőségét, pálfordulását, az agrár felsőoktatás / agrár környezetvédelem, és a Kishantosi öko modellgazdaság szétverését? Ángyán József professzor több éve visszavonult a közélettől és a politikától, 2020 májusában podcast rovatunk indulásakor exkluzív interjút adott a greenfonak.

Az első megyei mintaelemzést 2016 áprilisában tettem közzé, majd a programzáró törvény az év őszi megszületését követően elkezdtem a végleges, hivatalosan közölt árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei jelentések összeállítását. E jelentés – a sorban a 16. – Nógrád megye árveréses állami földprivatizációs képét mutatja be, amely meghirdetett (4.094 ha) és elárverezett (3.878 ha) területei alapján a megyék rangsorának alsó harmadába tartozik. Ezzel a megyei elemzéssel az elárverezett terület (182.200 ha) több mint 94%-a (mintegy171.500 ha) adatainak feldolgozását elvégeztem. Ezt folytatva, reményeim szerint kirajzolható lesz az országos kép, és ellenőrizhetők – megerősíthetők vagy cáfolhatók – lesznek a „Földet a gazdáknak!” állami földprivatizációs program[9] kormányzati értékelésének állításai. A rendszer megítéléséhez azonban e megye önmagában is jó mintául szolgálhat.

Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás (2015-2016.)
16. megyei zárójelentés  Nógrád megye
Időkeresztmetszet: 2016. szeptember 1.
A teljes jelentés:  Földárverések Nógrád megye Ángyán József jelentés (3,1 MB pdf.)

Ángyán József. fotó: Sarkadi Péter greenfo.hu

Jelen elemzés részletesen vizsgálja a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket, az állam tényleges bevételeit, az árverésekkel érintett településeket, a helyi lakosok szereplését, a lakhely és a birtoktest közti távolságokat, a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát, az árverseny kérdését, majd a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit. A legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, és javaslatokat is megfogalmaz. Íme, ízelítőül néhány megállapítás a jelentésből.

Bár az elkelt megyei földterület 140 nyertes árverezőhöz került, ám több mint felét, kereken 55%-át, közel 2.200 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 25 nyertes árverező tagja nevén mindössze 12 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 ha alatti területet szerző – 79 érdekeltség, a nyertes érdekeltségek közel 67%-a eközben csupán a területek kevesebb mint 16%-ához, alig 600 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató – rendszer olyan „családi léptékű” – Nógrád esetében 28 ha/nyertes árverező – megyei átlag kimutatását teszi lehetővé, ami alkalmas a közvélemény tökéletes megtévesztésére.

A programot indokló kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”. Nógrád adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – e megye esetében közel 80%-átmás településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg. Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között találunk olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.

A nyertesek közül néhányan emellett nemcsak, hogy nem „helybeliek”, hanem közel 530 ha-t, az elárverezett terület több mint 14%-át a kormányhatározatban rögzített 20 km-nél is nagyobb, átlagosan 33 km távolságban lakó, 16 nyertes árverező szerezte meg. Köztük találjuk pl. a Héhalmon megszerzett 2 db birtoktesttől, összesen 118 hektár földterülettől 64! km távolságban, egy budai, hegyvidéki, nagy, exkluzív villában élő Kozma Tamást, a megvásárolt területet bérlő Gödöllői Tangazdaság Zrt.-t, a FIDESZ-közeli „piszkos 12” privatizált állami gazdaság egyikét tulajdonló Kartali Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatóját, aki emellett a Heves megyei földárverésen, Nagykökényes területén, lakcímétől 61! km távolságban lévő, ugyancsak a Gödöllői Tangazdaság Zrt. által bérelt 129 ha szántóra is nyertes árajánlatot tett.

Értelmetlenek és félrevezetőek azok a kormányzati tényezőktől származó kijelentések is, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, mondván az állami cégeket „a management szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége – e megyében közel 88%-a – az árverés idején 1-35 éves hátralevő futamidejű szerződéssel 98 cégnek, illetve magánszemélynek bérbe adott – azaz nem az állam által művelt – terület volt, ráadásul közel 42%-t mindössze 3 nagy bérlő cég használta.

Intézményesített fideszes földrablás – Ángyán József eddigi megyei jelentései:
Az első megyei mintaelemzést ezzel a szándékkel, 2016 áprilisában tette közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdte a végleges, hivatalosan közzétett megyei árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei zárójelentések összeállítását. Eddigi jelentései: Fejér , Győr-Moson-Sopron,  Somogy,  Jász-Nagykun-Szolnok,  Borsod-Abaúj-Zemplén,   Pest megye, Csongrád megye,  Bács-Kiskun megye,  Veszprém megye,  Békés megyeHajdú-Bihar megyeBaranya megye,  Tolna megye, 
Komárom-Esztergom, Heves megye  állami föld-privatizációs képét mutatják be. 

Az adatok továbbá e megyében is arra engednek következtetni, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya – mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, itt is – döntő szerepet játszhatott. A korábban már állami földekhez juttatott „baráti” besorolású bérlő cégek (a legnagyobbak közül pl. az Agroméra Mezőgazdasági Zrt. vagy éppen a Gödöllői Tangazdaság Zrt.) és magánszemélyek (a nagynyertesek közül pl. Pálmay Julianna) esetében itt is szembetűnő, általános jelenség, hogy meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk a cégvezetők vagy valószínű strómanjaik vásárolták fel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot. A „nem baráti” bérlők esetében viszont a földeladás alapvető célja a bérelt területek olyan kormány-közeli – gyakorta nem mezőgazdasági – tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, akik megemelve a földbérleti díjakat leszoríthatják e bérlő cégeket/magánszemélyeket a földről. De a földvagyon baráti érdekeltségekhez juttatása, a földspekulációs „nemzeti tőke” megerősítése is tapintható célja lehetett az ilyen kiszorító jellegű, átrendező állami földprivatizációnak.

E megye adatai is cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A 3.878 ha elkelt megyei több mint 70%-a, mintegy 2.800 ha ugyanis licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 480 ha (12%) pedig azt kevesebb, mint 10 %-kal meghaladó áron, ráadásul az európai 10-35 mFt/ha földárak töredékéért – átlagosan mindössze 700 eFt/ha nyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny – ahol a nyertes árajánlat több mint 50%-kal meghaladta a kikiáltási árat – a területek kevesebb, mint 6%-ának árverésén alakult csupán ki. Összességében, az elárverezett megyei terület egészére nézve a nyertes árajánlat csupán 7,5%-kal haladta meg a kikiáltási árat.

Ez a látszólagos érdektelenség persze vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek közel felét olyan nagy – e megyében 25-105! ha – méretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár 80! mFt-os kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek. Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok – felmérve az erőviszonyokat – nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően gyakorta előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni.

A spekuláns, kormány-közeli tőkének viszont az európai földárak töredékéért – a megyében elárverezett terület közel 86%-a esetében 1,0 mFt/ha alatti áron – megszerezhető állami földek megvásárlása kiváló befektetési lehetőséget kínál. Az átlagosan 15-50!-szeres mai földárbeli különbség spekuláns tőkebefektetői körökben már „eléri az ingerküszöböket”. Várakozásaik szerint ugyanis a földforgalmi törvény ellen megindult EU kötelezettség-szegési eljárásnak a hazai földpiac liberalizációja és ezzel a magyar és európai földárak kiegyenlítődése lesz a következménye. Így az európai mércével potom pénzért megszerzett állami földek piacra dobása belátható időn belül megsokszorozhatja a földvásárlásra fordított, befektetett tőkét, vagy monopolhelyzetet teremthet a befektető számára a felértékelődő, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmiszerpiacon. Vélhetően ebben a megyében is e két szempont lehetett a legfőbb mozgatórugója az állami földek privatizációjának.

Bár a többi megyéhez képest Nógrádban kisebb számban fordul elő, ám a nyertes „földművesek” tevékenységi köre itt is több esetben távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Találunk közöttük jogászt, egyéni ügyvédet, távközlési, telekommunikációs vállalkozót éppen úgy, mint pl. középiskolai tanárt, vagy éppen adatfeldolgozót, web-hosting szolgáltatót, üzletviteli, vezetési tanácsadót is. Akad köztük jónéhány politika-közeli szereplő, polgármester, alpolgármester és számos önkormányzati képviselő is. Vannak persze ebben a megyében is szép számmal olyan nyertes árverezők, akiknek a tevékenysége a nyilvános adatbázisokból egyértelműen nem azonosítható és esetleges stróman-szerepük gyanúja is felmerülhet.

Ángyán József: messze az igazság. Marabu

E megyére is általánosan jellemző továbbá, hogy politika – (FIDESZ/kormány/MAGOSZ) – közeli rokoni, baráti, illetve nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.

  • A legnagyobb politika-közeli nyertesek között találhatók :
  • Puscedduék (366! ha, 254! mFt), egy olasz/magyar nagygazda, agrár-nagyvállalkozó család azonos lakcímű üzlettárs tagjai, Pálmay Julianna, a magyar feleség, és Pusceddu Bernardino, az üzlettárs, Szardíniáról származó, 1995-ben Magyarországra települt olasz férj, a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara volt elnöke Nógrádkövesdről;
  • Holmanék (319! ha, 266! mFt), Holman József, a megvásárolt területet bérlő Agroméra Mezőgazdasági Zrt. elnök-vezérigazgatója, a magyar válogatott profi labdarúgó, Holman Dávid édesapja, az Érsekvadkert SE labdarúgó klub 15 éven át volt elnöke és azonos lakcímű, több közös cégben érdekelt, üzlettárs családtagjai: felesége, Holman Józsefné, valamint fiaik, Holman József, az Érsekvadkert SE labdarúgója, a Zrt. igazgatósági tagja, és Holman Tamás gazdasági agrármérnök (SZIE GTK), az Érsekvadkert SE volt labdarúgója Érsekvadkertről;
  • Kovácsék (153 ha, 127 mFt), egy nagygazda, nagyvállalkozó család üzlettárs tagjai, Kovács József, az apa, több cikluson át önkormányzati képviselő (kezdetben független, majd FIDESZ-KDNP), „a kartali borsókirály”, a MAGOSZ-tag Gazdakör Kartal elnöke, az Agro-Kartal Szövetkezet volt alapító elnöke és a Naszályvölgye-Börzsöny Tész Zrt. volt alapító igazgatósági elnöke, és Kovács Róbert, volt üzlettárs, ma távközlési, telekommunikációs vállalkozó fia, 2002-ben, 2006-ban és 2014-ben önkormányzati képviselő-jelölt (FIDESZ-KDNP), a Virágospusztai Vadásztársaság elnöke Kartalról;
  • Keresztesék (140 ha, 151 mFt), a gazdaság több ágában (mezőgazdaság, építőipar, kereskedelem, vendéglátás, vagyonkezelés, ingatlan forgalmazás/hasznosítás, gyermekétkeztetés, stb) is tevékenykedő, a közbeszerzési és fejlesztési pályázatokon igen sikeres, FIDESZ-közeli nagyvállalkozó család, több tucatnyi cégben érdekelt üzlettárs tagjai, Keresztes Konrád, a FIDESZ- (Szijjártó Péter) -közeli milliárdos holland nagyvállalkozó, Joseph Henri Peter Sevrien Jansen volt üzlettársa, felesége, Keresztesné Rózsa Mária valamint testvérei, Keresztes Kristóf Gyula és Keresztes Zsolt Nógrádról; vagy éppen
  • Kozma Tamás (118 ha, 140 mFt), a földárverések idején, 2013-2019. között a megvásárolt területet bérlő, FIDESZ-közeli „piszkos 12” állami gazdaság egyikét, a Gödöllői Tangazdaság Zrt-t tulajdonló Kartali Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója Budapestről.
  • A „kisebb” – 100 hektár alatti – területre nyertes árajánlatot tett árverezők között is találunk persze szép számmal politika-közeli szereplőket. Itt említhetők pl.
  • Máthék (40 ha, 12 mFt), egy állattartó, gyümölcstermesztő, biogazda család üzlettárs tagjai, az ökogazdaságot vezető családfő, Máth Mihály, üzlettárs felesége, Máth Mihályné, a lakcímükkel megegyező székhelyű MAGOSZ-tag Ipolyvece és Térsége Gazdakör elnöke, a kamarai választás MAGOSZ-os megyei küldöttje, volt polgármester-jelölt (2010) és üzlettárs testvére, Mitasz Ferenc Ipolyvecéről;
  • a MAGOSZ-os nagybirtokos Séllei család (38 ha, 23 mFt) cége, a Cserhát – HB Kft. tulajdonos vezetőjének, az önkormányzati képviselő, alpolgármester Séllei Andreának e cégben üzlettárs, agrármérnök testvére, Séllei György Dániel és azonos lakcímű élet/üzlettársa, Kelemen Gábor, másik cége, a divat-/formatervező Mastergraph – Millennium Kft. társtulajdonosa Bercelről; vagy éppen
  • Varga Mihály (31 ha, 10 mFt), a MAGOSZ Nógrád megyei elnöke, a NAK általános agrárgazdasági ügyekért felelős Nógrád megyei alelnöke Balassagyarmatról.

A települések érdekérvényesítő képességében e megyében is jelentős eltérések mutatkoznak.

  • Vannak kifejezetten vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken lakó árverezők szerezték meg. Megyei rangsorukat Kálló vezeti, amelynek elárverezett állami területe egészére, 447! hektárra kizárólag külső árverezők tettek nyertes árajánlatot. E települést 100-350 hektár közötti területnagysággal – csökkenő területi sorrendben – Pusztaberki, Tereske, Héhalom, Becske, Horpács, Debercsény és Szécsénke követi, de az 50-100 hektár mezőgazdasági területet vesztő Csitár, Ludányhalászi, Terény, Tolmács, Csesztve, Őrhalom, Magyarnándor, Ságújfalu, Szécsény, Rétság, Mohora vagy éppen Ipolytarnóc helyi gazdaközösségeit is komoly veszteség érte.
  • Vannak viszont erős érdekérvényesítő képességű, általában politika közeli „nyertes települések”, amelyek pályázói nemcsak a saját lakóhelyük, de más települések területeihez is hozzájutottak. A rangsor élén 564! hektárral a 3.500 lelkes – az 1990-2019 közötti időszakban kisebb megszakításokkal általában FIDESZ-KDNP vezetésű község, Érsekvadkert áll. A 140 nyertes árverező a lakcímadatok alapján összesen 70 településen él, ám az elárverezett területek (3.878 ha) közel 4/5-ének, (több mint 3.000 ha-nak), árverési nyertesei mindössze 18! település – közöttük a fővárossal, Budapesttel és a megyeszékhely, megyei jogú várossal, Salgótarjánnal együtt 5! város – lakói lettek. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypropaganda állításaival szemben ebben a megyében sem a falvak és tanyák népéről szólt csak a „Földet a gazdáknak!” program!

A mellékleteivel együtt 103 oldalas Nógrád megyei állami földárverési zárójelentés mindezeket és számos egyéb szempontot is részletesen elemez, igyekszik megmutatni a „Földet a gazdáknak!” program igazi arcát, és a teendőkre vonatkozó javaslatokat is megfogalmaz. Így hát jó szívvel és szeretettel ajánlom a tények dokumentálása és a „szemek nyitogatása” szándékával készített összeállításomat a bennünket körülvevő világ iránt érdeklődő kortársaimnak éppen úgy, mint okulásul gyerekeinknek és unokáinknak, a tetteinket megítélő utókornak.

Gödöllő, 2021. június 1.
Ángyán József


Kapcsolódó podcastunk: A kormány a pusztító mezőgazdaságot választotta

1995-ben indult a kúriában a népfőiskola, majd 1998-tól béreltek körülötte 452 hektár földet, ahol a hazai biotermesztés minta (oktató) gazdaságát hozták létre. A nemzetközi hírnevű Kishantosi Vidékfejlesztési Központot a második Orbán-kormány likvidálta. Mai beszélgetőtársunk Ács Sándorné agrármérnök és tántoríthatatlan zöld harcos – a kishantosi földcsaták főszereplője.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek