A Természetvédelmi Közlemények friss 29. számában jelent meg 4 hazai kutató tanulmánya. Igyekeztek minél teljesebben összegyűjteni az állatfaj-visszatelepítési programok nemzetközi szakirodalmát; a magyar programokat közelebbről is megvizsgálva. Adatbázisukba 8508 db. 1891 – 2015 közötti anyag bibliográfiai adatait gyűjtötték össze.

A visszatelepítés a természetvédelem egyik gyakran alkalmazott módszere. A sok összegyűlt tapasztalat és kutatás nyomán mára kialakult egy külön tudományág,
a „visszatelepítés-biológia”, angolul „reintroduction biology” (Seddon et al. 2007, Griffiths és Pavajeau 2008). A gyakorlatra koncentráló területen dolgozó szakemberek célja, hogy kipusztult populációkat állítsanak helyre. Bár a nevében a biológia szerepel, transzdiszciplináris tudományágként más szakterületek – például a szervezetmenedzsment, az állatorvoslás – tudását is tevékenyen használja.

A „visszatelepítés” fogalmának a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature, röviden IUCN) keretében működő Természetvédelmi Célú Áttelepítések Specialistáinak Csoportja (Conservation Translocation Specialist Group, IUCN SSC CTSG1) által megfogalmazott definícióját használjuk, amely mára viszonylag általánossá vált:
„A visszatelepítés élőlény(ek) áthelyezése és kiengedése a természetes elterjedési területük (areájuk) olyan részére, ahonnan kipusztultak. A visszatelepítés célja,
hogy egy életképes állományt hozzon létre az adott fajból az eredeti areáján belül” (IUCN/SSC 2013).
— A telepített egyedek származhatnak olyan területről, ahol még előfordul a faj a természetben – ilyen volt a fekete bödöncsiga telepítése Sályra a kácsi forráspopulációból (Fehér et al. 2017).
— A másik lehetőség, amikor állatkertben, vagy erre a célra létrehozott szaporítótelepen élő állatokat engednek ki – erre példa a kékcsőrű réce visszatelepítésére vonatkozó kísérlet (Bajomi 2003).

Kutatásaink során igyekeztünk minél teljesebben összegyűjteni az állatfaj visszatelepítések nemzetközi szakirodalmát, és feltárni a növekedésük dinamikáját.
Megvizsgáltuk, hogy az IUCN által kiadott útmutató (IUCN/SSC 1998) betartása növeli-e a programok sikerességét. Célul tűztük ki a hazai projektek teljes listájának összeállítását is. Egy nemzetközi kérdőív segítségével felmértük, hogy mennyibe kerülnek a visszatelepítési programok. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a nemzetközi szakirodalomban, illetve a hazai programok terén érvényesül-e rendszertani torzulás, azaz a nagyközönség körében népszerűbb rendszertani csoportok felülreprezentáltak-e.

A 4 szerző: 
Bajomi Bálint Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.; Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék
Óhegyi Erzsébet CEEweb for Biodiversity
Olajos Tímea Szent István Egyetem, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék
Takács-Sánta András ELTE Társadalomtudományi Kar
RÉSZLETES CIKKE:  Állatfaj-visszatelepítési programok áttekintése nemzetközi és hazai perspektívából (571 KB pdf.)

Nyitókép: Vincze Bálint fotóján az egyik hazai visszatelepítésben érintett faj, a közönséges ürge