Az elmúlt 60 évben a négyszeresére nőtt a világ húsfogyasztása. Magyarországon egy ember egy nap 177 gramm húst eszik. Ez kb. egy szelet rántotthúsnak és némi felvágottnak felel meg. Ebben nincs benne a halfogyasztás, de még így is a világátlag fölött fogyasztunk. A legdrasztikusabban Kínában nőtt a kereslet a hús iránt, a világ 300 millió tonnás húsfogyasztásának csaknem harmadát, 95 millió tonnát tesz ki.
Megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol nő az életszínvonal, ott változnak az emberek táplálkozási szokásai. Ahogy a keményítőben gazdag ételek iránti kereslet csökken, úgy nő a húsfélék iránti igény. Szerencsére több európai országban már felismerték ezt az átlagemberek és önként korlátozták a húsfogyasztásukat. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárulnak olyan ismeretterjesztő filmek is, amelyek a tömeges állattartás körülményeit, az állatokkal való bánásmódot mutatják be. És egyre több kutatás is napvilágra kerül, miszerint a feldolgozott, főleg a füstölt és tartósított húskészítmények kifejezetten károsak az egészségre.
Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) egy közleményében kijelentette, hogy a húsfogyasztás az emberiség legégetőbb, megoldásra váró problémája. De miért is?
Vegyük sorra, mi van egy adag marhapörköltben.
A marha, de a sertés, a liba, a tyúk, a birka és még sorolhatnánk, tehát a legtöbb állat többnyire növényekkel táplálkozik. Ezért legelőre, takarmányra van szükségük. Minél több hús fogy, annál több állatot kell tenyészteni, vagyis a takarmányuk megtermeléséhez egyre nagyobb és nagyobb terület kell. Az ember az elmúlt évszázadokban az erdők kárára vett el területet az állatok takarmányozásához, tönkretette ezzel a természetes növénytakarót, fajokat irtva ki, vadon élő állatok otthonát pusztítva el. Egy-egy termőterület kialakításakor állatok ezrei halnak meg a feláldozott erdőkben.
Az állattenyésztés által kibocsátott üvegházhatású gázok felérnek az összes földi jármű, az autók, kamionok, valamint a repülők és rakéták által kibocsátott gázzal. És itt nemcsak a metánról van szó, amit a kérődző állatok termelnek. A termények előállításához szükséges gépek, a szállítás során használt járművek, a marha- vagy sertéstelepeken használt eszközök mind pöfögnek, széndioxidot bocsátanak ki és rengeteg energiát fogyasztanak.
Emellett – és ez a legfontosabb szempont – rengeteg víz szükséges a hús előállításához.
Egy kilogramm sertéshús előállításához 6000 liter, egy kilogramm marhahús előállításához 15 000 liter ivóvízre van szükség. Ennek a mennyiségnek a nagy része az állatok által elfogyasztott gabona öntözésére megy el. Nem a szarvasmarha és a disznó iszik ennyit. Csakhogy a növény és az állat is édesvíztől növekszik, amiből pedig egyre kevesebb van a Földön. Ehhez még hozzá tartozik, hogy a termőterületeken kevesebb az emberi fogyasztásra előállított mezőgazdasági termény, mint a tenyésztett állatok takarmányának szánt gabona. Ezért is fenntarthatatlan a jelenlegi húsfogyasztás.
Emellett a gazdák – a saját érdekeiket szem előtt tartva – olyan állatok tenyésztését részesítették előnyben, amelyek gyorsan elérik a vágósúlyt vagy jól tejelnek. Így eltűnt az a sokszínűség, amely még a múlt század első felében is jellemezte Európa szarvasmarha-állományát. Amióta a gépek átvették a vezető szerepet a gazdaságokban, azóta háttérbe szorultak, és mostanra már csak nyomokban fellelhetők olyan őshonos fajok, amelyeket leginkább igavonásra használtak.
A telepeken nevelkedő állatokat gyógyszerezik, így védik meg a több száz, esetenként több ezer marhából, sertésből, tyúkból álló állományt a jószágok között gyorsan terjedő fertőzésektől. Ami tehát egy marhapörköltben megtalálható, az az antibiotikum, ami a húson keresztül jut az emberi szervezetbe. Gyógyszereket ugyanis tudtunkon kívül szedünk, amikor húst fogyasztunk. Az Egyesült Államokban például az antibiotikumok 80 százalékát az állatoknak írják fel. A csibéket még a tojásban beoltják a kikelésük előtti napon, a héjat egy apró lyukon megtörve gyógyszert juttatnak a tojásba. Ide csak egy adatot írnánk: világszerte évente 60-65 ezer tonna antibiotikumot használ el a mezőgazdaság. A rendszeresen antibiotikumot kapó állatok gyorsabban nőnek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben.
Az állatok takarmányaként szolgáló gabona előállításához is vegyszereket használnak, gyom- és rovarölő szerek formájában, amelyek beszivárognak a talajba, szennyezik a talajvizet. Minél nagyobb méreteket ölt a húsfogyasztás, annál nagyobb termőterületre van szükség, annál több állatoknak szánt antibiotikum és gyomirtó szer kerül az emberi szervezetbe és a környezetbe.
Ezen változtathatunk a húsfogyasztásunk csökkentésével. De már az is nagy lépés lenne, ha a marhahúst lecserélnénk csirkére vagy hetente két húsmentes napot tartanánk. A veganuár kezdeményezés pedig egyenesen arra kéri az embereket, hogy egy hónapig éljenek húsmentesen és figyeljék meg testük, közérzetük változásait.
