A Paks II.-ről szóló, eredetileg Magyar Péternek címzett posztomra váratlanul az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) rendkívüli közleménye válaszolt, amelyben a hatóság „teljes mértékben visszautasítja” az állításaimat, végül finoman, elegánsan jogi lépésekkel fenyeget meg. Azt hiszem, illik erre reagálnom, és egyben átfogó képet adni arról, hogy mi is a probléma Magyarországon atomügyben. Tordai Bence írása.
Kezdjük azzal, amiben egyetértünk!
Akár támogatjuk a nukleáris energia használatát, akár nem, az kétségtelen, hogy a nukleáris biztonság mindannyiunk közös érdeke. Amelyik országban működik atomerőmű, ott kell legyen komoly, megbízható felügyelő hatóság is. Magyarországon ennek szakmai és személyi feltételei nagyjából biztosítottak: felkészült és a nukleáris biztonság iránt elkötelezett szakemberek dolgoznak az iparban és az OAH-ban is (ha nem is biztos, hogy a kellő létszámban). Nagyjából eddig tart a közös platformunk, innentől súlyos vitáink vannak.
Az OAH közleménye szerint „Magyarországon a nukleáris biztonság garantálásának mind a hatósági, mind pedig a jogszabályi feltételei teljes mértékben adottak”. Bárcsak így lenne!
A jogszabályok oldaláról: az atomenergiával kapcsolatban sem a jogalkotásért felelős Országgyűlés (fideszes kétharmada), sem a jogalkalmazásért felelős Orbán-kormány nem a nukleáris biztonságot, hanem szavakban az „olcsó” villamosenergiát, a valóságban pedig az Oroszországnak való megfelelést tartja a legfontosabbnak, márpedig ezek a szempontok rendszeresen ütköznek a stratégiai és a hétköznapi döntések esetében egyaránt.
A kormánypárti többség 2014, a paksi bővítésről szóló, puccsszerű Putyin-Orbán alku megkötése óta folyamatosan lazítja a nukleáris ügyekre vonatkozó törvényi szabályozásokat, sorra hozza az orosz beruházó számára kedvező, de a nukleáris biztonságot a legkevésbé sem erősítő törvénymódosítókat a Parlament elé. A politikai akarat és az ennek megvalósítására törő hatalmi nyomás is egyértelmű: Orbánék minden energetikai és gazdasági racionalitás ellenére, a Krím annexiója és Ukrajna megtámadása után is azt akarják, hogy az oroszok megépíthessék, és minél gyorsabban építhessék meg Paks II.-t.
Csak egy példa: 2023-ban nekifutottak az engedélyezési eljárási rend „áramvonalasításának”. Az atomtörvény engedélyezési eljárásról szóló fejezetét átírva létrehoztak két új eljárási formát, a „bejelentés tudomásulvételi eljárást” és az „eltérés bejelentés tudomásulvételi eljárást”. Amit addig érdemben vizsgált és engedélyezett vagy elutasított a hatóság, azt onnantól csak (bizonyos esetekben feltételekkel) tudomásul venni, vagy a tudomásulvételt megtagadni van joga. Méghozzá példátlanul rövid, 15 napos határidővel, ami precedens nélküli: a teljesen jelentéktelen részletkérdésekben is 42 nap a legrövidebb határidő a törvényben, de inkább a 90, 120, 150 napos terminusok a jellemzők.
Itt műszaki, biztonsági fődarabok gyártásáról van szó; ezek esetében kell az OAH-nak 15 napon belül dönteni arról, hogy esetükben elfogadható-e, ha a Roszatom el kíván térni az eredeti tervektől vagy a szabványoktól. Méghozzá hosszabbítási és hiánypótlási lehetőség nélkül, vagyis gyakorlatilag azonnal.
De minden hiába, ha a Roszatom nem tud megfelelni a szigorú európai szabványoknak: sem Magyarországon, sem Finnországban, Paks II. azonos technológiájú testvérprojektjénél nem sikerült első körben megkapni a létesítési engedélyt. Utóbbi esetben a következmény szerződésbontás lett, Magyarországon viszont váltás történt az OAH főigazgatói (később elnöki) székében: a korábban szakember-létszámhiányról panaszkodó, a szakmai felelősséget a politikai érdek fölé helyező, egész életét az atomenergia-iparban ledolgozó Fichtinger Gyula váratlan lemondása után egy törvénymódosításnak köszönhetően a vegyész végzettségű, egész életében az államigazgatásban dolgozó helyettes államtitkárt nevezhettek ki az OAH élére, 9 évre kétharmaddal bebetonozva. Ez bármely más uniós tagállamban lehetetlen volna, és önmagában is megkérdőjelezi a nukleáris biztonság garantálásának hatósági feltételeit.
Ne vegye sértésnek, mert ez nem személyes, hanem strukturális kérdés, kedves Elnök asszony! Függetlennek is kell lenni, és annak is kell látszani, mert a nukleáris biztonság nemcsak objektív, hanem szubjektív kérdés is. Mindannyian tudjuk, hogy a biztonságérzet és az ebből fakadó bizalom is fontos társadalmi feltétele a nukleáris energia használatának – de ezt a bizalmat nem az MVM atompárti propagandájával, és nem is a jogos kritikák eltagadásával, a kellemetlen tények rejtegetésével lehet hosszú távon fenntartani.
A bizalom alapja az átláthatóság garantálása és a szakmai szempontok primátusa a politikai érdekek fölött. Láttuk, hogy az utóbbit nem sikerül biztosítani Magyarországon: az Orbán-rezsim kimondottan büszke a „politikai kormányzás” gyakorlatára, ahol a politikai cél, jelen esetben a Putyinhoz való hűség fontosabb nekik a szakmai, itt éppen a nukleáris biztonsági kérdéseknél.
De nézzük meg, az átláthatóság terén hogy áll a hazai hatósági rendszer és a nukleáris biztonság viszonya!
Kezdjük az inkriminált esettel, a munkagödör falával.
Elfogadva az állítást, hogy az Országos Atomenergia Hivatal folyamatosan és minden részletre kiterjedően ellenőrzi a paksi bővítési beruházás során a Roszatom és alvállalkozói tevékenységét, a tény változatlanul tény marad: a magyar állampolgárok nem a nukleáris biztonságot szavatolni hivatott hatósági szervtől, hanem egy elbocsátott dolgozó fotója nyomán, egy ellenzéki képviselőtől szereztek tudomást arról, hogy a tervezett paksi bővítésnél az épp kiásás alatt lévő munkagödör utólagos megtámasztásra szorult. Ha ez lenne az első közbizalom-romboló lépés a beruházás 11 éve zajló engedélyezése és a még mindig csak az előzetes földmunkáknál tartó építkezés kapcsán, az is eggyel több lenne a kelleténél – de sajnos egynél jóval több van.
Itt van például a sokakat, köztük más országok nukleáris hatóságait is aggasztó kérdés, hogy vajon elég stabil-e a talaj Paks II. alatt, nem kell-e földmozgásokra számítanunk a területen. Kádár Andrea OAH-főigazgató 2021-ben azt nyilatkozta: „Nagyon régóta tudjuk, hogy van törésvonal, vető a paksi telephely területén. Az elmúlt 30 évben elég komoly műszaki, geológiai, geofizikai, szeizmológiai vizsgálatok is folytak ezen a területen, hogy megállapítsák, hogy ezeknek a tektonikai lemezeknek a mozgása milyen. A telephely-engedélyezés idején készült egy komolyabb földtani kutatás, ami a legmodernebb módszerekkel vizsgálta azt, hogy hogyan mozognak ezek a kőzetlemezek. A bányászati hatóság is részt vett az eljárásban szakhatóságként, kiértékelésre került a témakör, és a telephelyengedély a jogszabályi követelményeknek megfelelően 2017-ben jóváhagyásra került. Azóta olyan információról, új adatról, ami megváltoztatná az OAH véleményét ebben a kérdésben, nem tudok.” Ugyanakkor egy 2021-ben a Magyar Geofizika című lapban megjelent tanulmány szerint „A kérdéses zónát az előkészítés időszakában nem vizsgálták meg megfelelően: anélkül adták ki a telephelyengedélyt, hogy egyértelműen tisztázták volna, kiér-e az említett vető a felszínig – miközben egy korábbi kutatás szerint a fölső rétegekben bizonyítottan van nyoma elmozdulásnak.” Vagyis van olyan új, 2017 után született szakmai publikáció, amelynek alapján a kiválasztott bővítési telephely megfelelősége az érvényes magyar szabályozás szerint is kétségbe vonható – ez a térség nukleáris hatóságai közül egyedül a magyart nem zavarja.
Nem sietett az állampolgárok segítségére a hatósági rendszer (ebben a kérdésben a zöldhatóság) akkor sem, amikor azt kellett eldönteni – az elmúlt évek forró, aszályos nyarai során többször is –, valóban túlmelegíti-e a Dunát a meglévő paksi atomerőmű (áttételesen: lehet-e biztonságosan üzemeltetni a Duna-vizes hűtéssel Paks I.-et és majdan Paks II.-t).
Maga az atomerőmű például 2018 augusztusában 28 fokot, ugyanakkor az Átlátszó és az Energiaklub (dokumentáltan) több mint 30 fokot mért a Dunában – jogszabályi előírás szerint a vízhőmérséklet a paksi hűtővíz befolyása alatt soha nem érhetné el a 30 fokot az élővilág pusztulásának megelőzése érdekében. Ez azért fontos, mert nem szabadna hagyni, hogy olyan helyzet álljon elő, amikor választanunk kell a környezet azonnali tönkretétele és a nukleáris biztonság között, aminek biztosítása evidens módon hatósági feladat lenne. Túl meleg a Duna, csökkenteni kellett a paksi atomerőmű teljesítményét-írtuk 2023-ban.
Ugyancsak nem kapott érdemi hatósági tájékoztatást a közvélemény olyan esetekben, mint az eddigi legnagyobb paksi baleset során meghibásodott fűtőelem-kazetták kiszállítása Oroszországba sűrűn lakott magyar településeken és a háborús Ukrajnán keresztül, vagy az utóbbi években megszaporodott paksi üzemzavarok és Paks műszaki avulásának összefüggése a tervezett újabb üzemidő-hosszabbítással.
Összefoglalva: jelenleg Magyarországon nem adottak a közbizalom feltételei a nukleáris biztonság ügyében. Sem a szakmai autonómiát, sem a nyílt, transzparens működést és kommunikációt nem látjuk megvalósulni, ezért a magyar társadalom okkal elutasító az orosz függést tovább erősítő paksi bővítéssel kapcsolatban is.
Korábbi Facebook-posztom és az Országos Atomenergia Hivatalhoz intézett levelem után az OAH elnöke meghívott a paksi építkezésre, hogy a terepen próbáljanak megnyugtatni afelől, hogy ők igenis komolyan veszik a munkájukat. Az udvarias meghívásoknak, mint rendesen, ezúttal is eleget teszek, de ne legyenek senkinek illúziói: az OAH szakértőinek lelkiismeretes munkája csak technikai szinten tudja biztosítani a nukleáris biztonság feltételeit, de stratégiai és politikai szinten egyre csak sorakoznak a kérdőjelek.
Magyarország nukleáris biztonságát csak egy kormányváltás és az oroszokról való leválás, a zöld energiaátmenetet pedig csak a markáns zöld politikai képviselet tudja garantálni.
Tordai Bence Buda zöld, független ellenzéki országgyűlési képviselője, szociológus-közgazdász
Nyitókép: Abszurd békemenetre komoly poénokkal. kétfarkú békemenet 2018. kép: Sarkadi Péter/greenfo
Kapcsolódó anyagok:
2027-től a franciák szállítják a paksi sugárzást
Debrecen után Paks II-nél sem épül meg egy ivóvízvezeték pénzhiány miatt
Megszűnik a paksi különleges gazdasági övezet
Módosítana a paksi szerződéseken a Roszatom
Nem kapott mentességet a paksi atomerőmű bővítés az amerikaiaktól
