A rovat kizárólagos támogatója

A Fekete orrszarvú esetében megengedhető, hogy megmentésük érdekében néhányat megöljenek a trófeavadászok, hogy aztán így meglesz a szükséges pénzalap a populáció megőrzésére? Mi vezérelje a természetvédelmi akciókat? Az erkölcs vagy pénz?

A The Debate-ben, vezető szakértők cikkei alapján tárták fel a két fő természetvédelmi szempontot, mely jelenleg meghatározóan befolyásolja természetvédelmi cselekvésünket. Cikkükben szakértők vitatják meg, hogy az erkölcsi vagy az anyagi értékeknek kellene fő szerepet játszaniuk a természetvédelemben. A természetvédelemben a moralitásnak, nem pedig az anyagiaknak kellene a fő szerepet játszaniuk.
Az élő organizmusok tízezreinek kölcsönhatása teszi lehetővé a Földön való életet, azonban mégis a pénz mozgatja a világot. Legalábbis ez tűnik ki a legtöbb mai elbeszélésből. A gazdagágtudományok egy objektív, evidens indoklást adnak a természet megőrzésének mikéntjére. Eközben a lelkiismeret-alapú érvek érzelmi indittatású és idealisztikus magyarázatot adnak.

Egyszerűen fogalmazva az erkölcs a szív, a gazdaságtudományok pedig a fej.

A legtöbb természetvédő természettudományos háttérből kerül ki, akik magukat a tények és okok szenvtelen terjesztőiként aposztrofálják. Velük szemben a legrosszabb állítás az, hogy érzelmileg kötődnek és érzelgősen reagálnak a természetvédelmi témákkal kapcsolatban. Ha egy természetvédelmi biológus bőrébe akarsz bújni, csak hívd „faölelgetőnek”. A természetvédelmi biológusok természetüktől fogva szívesebben azonosulnak a gazdaságtudományok empirikus felfedezéseivel, mint a csak elméleti síkon bizonyítottakkal. Mindez jó is lenne így, ha szigorúan úgy kezelnénk a természetvédelmet, mint egy bizniszt. Mivel feltételezik, hogy legtöbbünkben van egy elveszett „faölelgető”, rá kell jönnünk, hogy a gazdaság csak olyan módon tud érvényt szerezni elképzeléseinek, amilyen szinten azt mi a kollektív lelkiismeretünkkel még helyesnek tartjuk.
Példaként vegyük a Fekete orrszarvú esetét, amikor megmentésük érdekében bizony azt is meg kell engednünk, hogy néhányat megöljenek a trófeavadászok, hogy aztán magas összegeket fizessenek az állatért, így meglesz a szükséges pénzalap a populáció megőrzésére. Gazdasági szempontból ez a stratégia tökéletesen helytálló, azonban vélhetőleg sok természetvédőben visszás érzéseket kelt. Mélyen magunkba nézve, sokunk erkölcsileg kifogásolhatónak tarja az orrszarvúak sportból való pusztítását. Ezen etikai megfontolások elnyomása álnok és nem tesz jobb természetvédelmi biológussá.

Ahogy Michael J. Sandel What money can’t buy (Amit nem lehet pénzzel megvenni) című könyvében mondja a piaci érvelés lehetetlen az erkölcsi érvelés nélkül. A valóságban a természetvédelem melletti morális érvek minden apró darabja ugyanolyan erős és univerzális, mint a gazdaságtudományoké. Igen rengeteg olyan ember van, akit erkölcsileg nem érinti meg a Fekete orrszarvúak vadászata (ugyanennyi ember nincs meggyőződve a szabad piac hasznosságáról sem). Ez nem csökkenti az értékét azonban annak a ténynek, miszerint a társadalom nagy és növekvő része egy közös természetvédelmi etika szerint gondolkodik.

A Birdlife Partnership-egyesít 119 (főleg madárvédelemmel foglalkozó) nemzetközi szervezetet, mely 13 millió tagot számlálva a világ egész részéről együttesen támogatja a természetvédelmet, annak közös szeretetéből és megőrzésének elismeréséből fakadóan. A történelem nagy társadalmi mozgalmai azok lehettek, melyek radikálisan és tartósan kitartottak az emberiség erkölcsi alapjainál, úgy, hogy megnyerték az emberek szívét és belső lényét egy vitathatatlan morális cél érdekében. Az ilyen mozgalmak hasznot nyújtottak a gazdasági törekvések számára is. Eddig a gazdasági hasznosság sosem vált mozgatórugójukká, nem ez volt a kulcsfontosságú cél.

Azt senki sem vitatja, hogy az abolicionizmus fő hagyatéka, hogy az elnyomott rabszolgákat átalakította motivált alkalmazottakká, illetve lelkes fogyasztókká, akik ennek következtében kiveszik részüket a GDP növeléséből. A természetvédelem nagyobb figyelmet igényel a társadalomtól. Életbevágóan fontos, hogy kihasználjuk a kérdések megvitatására kapott lehetőségek sokaságát. Robosztus gazdasági érveket kell felállítanunk, melyekkel teljes mértékben alátámaszthatjuk a természeti értékek globális elismerésének fontosságát.

Azonban azt nem engedhetjük meg, hogy a gazdasági törekvések határozzák meg morális érvelésünk alapjait.

Természetvédőként meg kell tanulnunk a gazdaság nyelvezetét, valamint alapvető elveit, hogy aztán a morális érvelésünk is célba érjen. Rövidesen ki kell szabadítanunk a belső „faölelgető” énünket. Az erkölcsi érveinkre alapozva csak érthető, világos beszéddel tudunk egy olyan mozgalmat építeni, amely képes a felülkerekedni a biodiverzitás krízisén. A gazdasági becslés védelmében Ebben a zsúfolt és komplex világban, nem hagyhatjuk figyelem nélkül azt a tényt, miszerint természeti érdekeink érvényesítése céljából rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy megfelelően tudjuk informálni a döntéshozó fogyasztókat, gyártókat, törvényhozókat és a szélesebb nyilvánosságot. A szupermarketek folyosóitól kezdve a parlamentekig a pénzügyi megfontolások a meghatározók. A kritikusok kikérik maguknak, hogy a természet beárazható lenne, etikátlannak és saját érdekeink ellen dolgozónak tartják ezt a fajta felfogást, minthogy az ilyen viselkedés árucikké redukálja a természetet és megerősíti azt a domináns politikai nézetet, ami az élet minden formáját egy gazdasági tranzakciós folyamattá akarja változtatni.

szarvuk lefűrészelésével védik az orrszarvúkat zimbabwei természetvédőkszarvuk lefűrészelésével védik az orrszarvúkat zimbabwei természetvédőkA kritikusok véleményében van igazság, azonban számos szempontból hajlamosak túlegyszerűsíteni a kérdést. A gazdasági értékbecslés segít, hogy könnyebben megértsük, milyen szerepet játszik a természet az emberi jólétben. 1997-ben New Yorkban kiszámolták egy folyással ellentétes irányban működő vízgyűjtő megőrzésének árát, ami 1,5 milliárd US$-ba került volna, ez töredéke volt a 8-10 milliárd US$-ba kerülő vízkezelési tervezetnek, ami fedezni tudta volna a város szükségletét. Azóta a város véghez vitt egy sikeres programot, amely megvédte a város vízgyűjtőit, valamint kiszolgálja az ott élőket, a gazdálkodókat és a vadonélő állatokat is.
A gazdasági becslés megfelelő használata hasonló helyzetekben hasznos is lehet.

Segítségével elkerülhetővé válnak a természetre és emberre nehezedő negatív következmények.

Az elkövetkező évtizedekben a klímaváltozás nehéz döntések meghozatalára kényszerít majd minket: a tengerpartok védelmétől kezdve egészen az áradásszabályozásig, a vízellátásig vagy akár az élelmiszertermelésig. Új dilemmákkal szembesülünk majd, melyek új látásmódot, új megoldási eszközöket igényelnek. A természetes ökoszisztémák értékeinek felkutatása során egyre inkább kitolódik a gazdasági elmétek és gyakorlatok rendszere.

A hagyományos gazdasági modellek alábecsülték a természetet, externáliaként kezelték a hátramaradó természeti károkat, a természetre egy kimeríthetetlen forrásként tekintettek. Azok a gazdasági modellek és technológiák, melyek jobban felmérik a természet diverz értékeit egy olyan lehetőséget kínálnak, mellyel csökkenthetők a fent említett károk. Több millió hektáros nemzeti parkok területek világszerte sikeresen biztosítva lettek és mind ehhez nem kellett más csak egy kis gazdasági értékbecslés. Ugyanakkor céljaink egyre törekvőbbek, valamint a természetre nehezedő emberi nyomás is egyre intenzívebb és széles körben elterjedtebb. Ez szembe megy természetvédő törekvéseinkkel és egy éles konfliktus kialakulását eredményezi a gazdasági fejlődéssel szemben. Képességeink kifinomítása képessé tehet minket arra, hogy a gazdaság egyes eszközeit a természet megőrzésére használjuk fel.

Végezetül a száraz gazdasági elemzés nem tudja helyettesíteni a természet tiszta szeretetét, azonban fel kell ismernünk, hogy értékes eszközként szolgálhat ahhoz, hogy harmóniában éljünk a természettel.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás