Hirdetés
Forrás: 444.hu

“Az aranysakál terítékének növekedése változatlanul exponenciális ütemű” – írja a 2017-18-as vadászati év vadgazdálkodási adatait összesítő kiadványában az Országos Vadgazdálkodási Adattár.

A kiadvány adatai szerint a tavalyi szezonban összesen 5831 aranysakált, népies nevén toportyánt vagy csikaszt lőttek ki Magyarországon, elsősorban Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megyékben. A kilőtt állatok száma, ha nem is exponenciálisan, de szintén tempósan növekszik, a 2016-17-es szezonban 4225 (.pdf), egy évvel előtte 3267 (.pdf), a 2014-15-ös szezonban (.pdf) pedig 2535 sakált lőttek ki, vagyis négy év alatt több mint megduplázódott a kilőtt sakálok száma, egyedszámuk mégis dinamikusan nő. És még ez is semmi ahhoz képest, hogy az aranysakál a neten elérhető vadgazdálkodási statisztikák közül először az 1997-es összesítésben (.pdf) jelenik meg egyáltalán, abban az évben összesen 11 példányt ejtettek el a vadászok – ötöt Somogyban, négyet Baranyában, kettőt Bács-Kiskun megyében.

A magyar adatok szépen illeszkednek a környező országokban tapasztaltakhoz: toportyáninvázió van kontinensünk ezen felében.

A New York Times riportere a frontvonalból, Szlovéniából jelentkezett cikkével, ahol Miha Krofellel, a Ljubljanai Egyetem biológusával járta az Alpok erdőségeit. Krofel honfitársával, a Harvard doktoranduszával, Nathan Ranccal együtt Európa-szerte kutatja az aranysakál-populációt. A Times cikke szerint Európa egykor a farkasok vidéke volt, részben a mindössze tíz kilósra növő toportyánnál sokkal nagyobb és erősebb farkasok jelenléte tartotta távol Európától az aranysakálokat. De míg farkasból a legnagyvonalúbb becslések szerint is legfeljebb 17 ezer példány élhet Európában, toportyánból akár 117 ezer is lehet.

Az aranysakál sikeréhez Krofel és a szlovén vadászok szerint nagyban hozzájárult a farkasállomány sikeres megtizedelése a Balkánon. Az összefüggést jelzi, hogy az aranysakál-populáció a 19. században kezdte meg északi terjeszkedését, de a folyamat igazán csak a második világháború után, a kora ötvenes években indult be, és az elmúlt húsz évben gyorsult fel már-már felfoghatatlan üteműre.

aranysakál könykök kép: Sarkadi Péter

aranysakál könykök     kép: Sarkadi Péter greenfo

A sakálok nagyobb testű rokonaikhoz hasonlóan falkában élnek, bár egy sakálfalka sokkal kisebb egy farkasfalkánál – jellemzően egy szülőpárból és utódaiból áll, és mindössze 5-6 egyedet számlál, szemben a 15 fősnél is nagyobb farkasfalkáknál. Amikkel mostanra már képes akár azonos területen is megélni – Szlovéniában például Krofel becslései szerint 2-400 sakál mellett kb 75 farkas él.

Jelentős kihívás az európai mezőgazdaságnak és vadgazdálkodásnak.

A sakálok egyelőre még csak kisebb gondokat okoznak, főleg az állattenyésztőknek. De mert felderítőik már Nyugat-Európában is megjelentek, a helyzet gyorsan megváltozhat. Ebben pedig már a globális felmelegedésnek is lehet szerepe – az aranysakál terjeszkedését korábban nagyban korlátozta, hogy a fajta nem igazán kedveli a telet, nem szívesen élt olyan területen, ahol száznál több napon át van hó. Most viszont már Olaszország, Ausztria és Németország hegyvidékein is megjelent – igaz, nem az erdők mélyén, ahol a farkasok élnek, hanem az erdők és mezők határán, közelebb az emberhez. Ranc szerint hamarosan eljöhet "az igazság pillanata" a sakálok számára – a találkozás a nyugat-európai mezőgazdasági kultúrával.
 

Aranysakál Magyarországon

10-15 éve tért vissza az aranysakál Magyarországra, mára több ezer példány él az országban. A nádi farkas néven is ismert állatra sok gazda ádáz ellenségként tekint, mert állításuk szerint megtizedeli a nyájat. Viszont az egyébként vadászható aranysakál sorsát a természetvédők a szívükön viselik.


Misztikus ködben

A faj látszólagos ismeretlensége, ugyanakkor különleges, kuriózum volta miatt a tömegtájékoztatás az elmúlt években, a szenzáció kedvéért mintegy „keresztes hadjáratot” folytat a sakál ellen, lakosságot veszélyeztető, birkanyájat és őzállományt tizedelő kártevő
rémképét és oktalan pánikhangulatot keltve. Még a szakmai lapokban is számos félrevezető, olykor hamis információ jelent meg e különös ragadozóról. Esetleg még a józan gondolkodásúak is, ha sokszor hallják, vagy olvassák, végül elhiszik az aranysakállal kapcsolatos álhíreket. Bár az aranysakál nemzetközi irodalma eléggé szegényes, de azért ennyire mégsem… Mondhatni egy misztikus ködbe burkolható, igen jó bűnbakot sikerült találni, mely sokféle gazdálkodási hiányosság palástolására alkalmas.

De mit is eszik az aranysakál?

Dr. Lanszki József, a Kaposvári Egyetem Ökológiai Munkacsoporttól,  Szűcs Eleonóra, a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékétől, és Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékétől egy közös tanulmányt készített az állatok táplálkozásáról:
  Mit eszik az aranysakál? (136 KB pdf.)

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás