Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi igazgatóságai az Alföldön nagyobb pusztítást végeztek, mint a Tatárjárás és a törökök, a Szovjet hadsereg, vagy a Fidesz együtt! Évtizedes elhibázott szemlélet: 1,3 %-nyi területért sivataggá tesszük a 98,7%-ot?
A napi hírekben egyre többet látunk a pusztító aszályból. A jelenlegi csapadékhiány 1 év távlatában mindössze cca. 200 mm. Ilyen mértékű csapadékhiány az elmúlt évszázadokban többször előfordult. Most ez párosul ugyan a tartós 30/35°C fokos hőséggel és mellette a légszárazsággal (25% körüli páratartalommal) ez önmagában is jelentős gond. Ezek ellen nem tudunk fellépni.
AZONBAN!
A 200 mm vízvesztés azonban nem ad magyarázatot mindenre. Sőt. Semmire nem ad magyarázatot!
A Kárpát-medence legnagyobb tava alattunk az Alföld talajába ágyazott víztest! Talajvíz tó, aminek nincs neve, nem látjuk, de most, hogy végletesen lecsapoltuk már, elpusztul lassan a természetes ökoszisztéma is.
Mint ismert a talajvíz szint mára a Homokhátság (Duna-Tisza köze) térségében 4-12m-t csökkent (Ez 4000 mm – 12 000 mm!) Nagyságrenddel több, mint a 200 mm aktuális csapadékhiány!
Magyarország legnagyobb „tava” az Alföld talajában levő, az első vízzáró réteg feletti, édesvizű talajvíz tó. Amikor a Balaton, a Fertő tó vagy a Velencei tó vízszintje 40 cm-t, azaz 400mm –t apad, félreverjük a harangokat, miközben ez jobbára természetes.
A szárazodó klímának, a periodikus csapadékhiánynak betudhatjuk, de ez sem okoz drámát, ennél nagyobb vízveszteségeik is ismertek ezeknek a tavainknak!
Azonban a történelmi időkben az példátlan, hogy a legnagyobb felszín alatti víztest elveszít több/sok Balatonnyi vizet, amibe már-már belerokkan a természetes ökoszisztéma és együtt egy alig 200 mm es csapadékhiánnyal padlóra küldi a hazai mezőgazdaságot, a növénytermesztést, az állattartást, az élelmiszeripart a fogyasztókat, a költségvetést és a természetes ökoszisztémákat. Egyszerre!
Tegyük már fel azt az egyszerű kérdést:
HOVA LETT A TALAJVÍZ?
El nem párolgott, a szárazodó csapadékhiányos klíma nem magyarázza, valahova elfolyt…
Nem kell különösebb kutatás, ez a víz vagy a Dunán, vagy a Tiszán folyt le. A terület jellemzően a Tisza medre felé lejt, az uralkodó északnyugati széljárásnak köszönhetően.
Nézzük meg a Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés című térképet:
A Duna-Tisza köze vízjárta terület, kékre színezik az állandó vagy időszakos vízállások.
A térszint északnyugat-délkelet irányba lejt a Tisza irányába.
Viszont 1869 előtt egyetlen vízbevezetése volt mindössze a térségnek a Tiszába, a Dong ér. Ami azonban csak néhány km-ről, Pusztaszer térségében fakadva vezetett le némi felszíni vizet.
NEM VOLT MÁS TERMÉSZETES FELSZÍNI VÍZFOLYÁS!
Tehát a Homokhátság déli végein Szegedtől északra mintegy 8300 km2-en a természetes vízfolyások mindössze a Tisza és a mellékfolyói: Körös, Maros, Dong ér, a térképen neon zölddel. A térképen az ATIVIZIG által üzemeltetett 4666 km hosszúságú vízelvezető csatornahálózat.
Más víz nem folyt bele a Tiszába a felszínről. A Duna-Tisza közéről a Dong-ér csekély mennyiségű vizén kívül semmi!
Mára azonban jelentősen változott a térkép, a kék csatornahálózat minden ellenkező állítás ellenére kezelt, jól működő vízelvezető csatorna, amik máig apasztják a talajvizeket. A csatornák, kékkel. Összesen 4662 km csatorna! Ebből maximum 532 km az, ami képes arra, hogy mezőgazdasági célú öntözést is (!) kiszolgáljon, de ezeknek sem ez az elsődleges célja.
Az 8300 km2 ábrázolt területen belvízre hajlamos 10.800 hektár, ami 110 km² alig 1,3%! Ezért a teljes terület alól levezettünk magunk alól, több Balatonnyi 2-5 km3 (?) talajvizet, ami fájóan hiányzik. (1 km3 = 1 milliárd m3, milliárd = 1000 x 1millió)
1,3 %-nyi területért sivataggá tesszük a 98,7%-ot?
Senki, de senki nem térdepeltette kukoricára a mohó és dilettáns vízelvezető lobbit?
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi igazgatóságai itt az Alföldön nagyobb pusztítást végeztek, mint tatárjárás, a törökök, a Szovjet hadsereg, vagy a Fidesz együtt!
MIÓTA TUDNAK ERRŐL A TÁJAT ÉS A TALAJVIZEKET, AZ ALFÖLDET ISMERŐ SZAKEMBEREK?
Hanusz István: A nagy magyar Alföld földrajzi jellemképekben, 1895
„Találtatnék különben oly utópiájú hazafi, ki vizeink leeresztésével óhajtaná gyógyítani vízbajainkat, holott aszályosságra oly erősen hajló Magyarországunk ez éltető elemének ilyen megkevesbítése halálos kimenetelű érvágás lenne mindennemű kultúránkra nézve, mert a Föld menthetetlenül aszalódó országainak szomorú sorsára jutna hazánk. Úgy vagyunk ugyanis folyóinkkal, hogy az időnként szabálytalanul beköszöntő nedves időjárású évek leszámításával, Dél-Afrika vízereihez hasonlítanak azok, amelyek inkább drainírozzák a talajt, hogysem öntöznék. Ennek a szokatlan tüneménynek oka pedig ott az, hogy példátlanul száraz a lég, olykor alig felét mutatja föl a lehetséges nedvességnek. Van ott eset arra, hogy délben a nedves és száraz hőmérők magassága közt 15— 16 fok psychrometeri különbség van. És ez nálunk is lehetséges.
„Vizbajainkon pedig a belvizek oly czélú csatornázása, hogy azok akár Szegeden alul, akár azon fölül nyerjenek levezetést a Tisza ágyába, nem lesz eredményes, — miért Kecskemét törvényhatósága előtt is ellene nyilatkoztam a szegedi folyammérnökség részéről hozzá intézett hasonló czélú fölszólításnak. A mérnök urak s a kubikolók kaphatnak e terv kivitele körül munkát, de a községek vadvizeiktől nem szabadulnak meg, kivált ha olyan éghajlati viszonyok találnak huzamosabban uralkodni, mint 1878— 1885. közt tapasztaltuk (belvizes, csapadékos évek. K.B), és a mint az 1886. esztendő is megindult, — noha ez kivételes jelenség, mert Alföldünk éghajlatának alapjelleme inkább hajlik az aszályosságra, mint a nedves időjárásra.” 1895!
TÖRTÉNT VALAMI A KÖVETKEZŐ 100 ÉVBEN?
A Duna—Tisza közi hátságon bekövetkezett talajvízszint-süllyedés hatása természetvédelemi területeinkre (dr. Iványosi-Szabó András, a KNPI igazgatójaként)
Az elmúlt század első harmadában hazánk gazdasági és vízgazdálkodási szakemberei a nagytérségi ár- és belvízmentesítések mellett döntöttek az ártéri gazdálkodás alternatívája helyett. E kollektív állásfoglalás nyomán elődeink szűk fél évszázad alatt gyökeresen megváltoztatták síkvidékeink hidrográfíai képét. A Pannon medence fejlődéstörténetében (legalábbis időlegesen) az antropogén hatások kerültek előtérbe.
A negyvenes évek első harmadának és a hatvanas évek közepének (1940-1960) belvizes időszakai a hátsági vízrendezést is felgyorsították. A rendszerek több évtizedes üzemeltetése sorra felszínre hozta, e vészhelyzetben indított munkálatok minden fogyatékosságát.
A jelzett két időszakban mélyített csatornák feladata az akkor károsnak minősített vizek azonnali eltávolítása volt: az, hogy a legrövidebb úton a Dunába és a Tiszába jusson a belvíz.
Ennek érdekében, illetve ebből következően:
- nem számoltak eléggé a helyi tározás késleltető szerepével,
- a csatornák nyomvonal-kijelölésekor többnyire csak topográfiai szempontokat mérlegeltek,
- a csatornákkal gyakran átvágták a vízzáró szinteket, teljesen új vízjárási (és ezen keresztül talajfejlődési) helyzetet teremtve,
- eltérő vízkémiai jellegű, korábban lefolyástalan tavak és területek összekapcsolásával drasztikusan módosították azok élővilágát,
- a rendszerek kiépítéskori állapota maradéktalanul tükrözte: a 10-15 évenkénti vízbőség egyszeri, könnyen érzékelhető kártételét nem szembesítették azzal az elmaradt haszonnal, amelyet a közbülső, évtizedes (és immár mesterségesen is fokozott) száraz időszakok idéznek elő.
Ma a Duna—Tisza közi hátságon viszonylag sűrű belvízcsatorna-hálózat van, amely az időközbeni fejlesztések ellenére sem megfelelően szakaszolt, a műtárgyakkal, való felszereltség gyenge. Számunkra kétségtelen: a vizek évtizedeken át tartó rendszeres elvezetése is hozzájárult, hogy a talajvízszint évtizedünkben a valaha is észlelt legalacsonyabb szintre süllyedt.
forrás: A Duna—Tisza közi hátságon bekövetkezett talajvízszint-süllyedés hatása természetvédelemi területeinkre (477 KB pdf.)
1994:
A TÉVES SZEMLÉLET ALAPJÁN, A ROSSZ MEGOLDÁSOK ÉS A VÍZELVEZETÉS GYILKOS HAJSZÁJA MA IS FOLYIK!
A rendszerváltás óta közismert a vízügyi lobbi túlhatalma, a gigantomán, voluntarista-, kommunista örökség a Vízügyben tovább él. A központosított, parancsuralmi, félkatonai hierarchiában működtetett vízügyi igazgatóságok végletesen kiszárították az Alföldet. Mindezt a mindenkori kormányok bűnös passzivitásával és/vagy aktivitásával! A jelenlegi állapotok, talán csak a vízügyi szakma teljes lefejezésével és átalakításával, a csatornahálózat kvázi felszámolásával orvosolhatóak.
A fenti problémákat tetézi, hogy Illés Zoltán kaliberű sarlatánok haknizzák körbe a sajtót és az elérhető nyilvánosságot azzal, hogy újabb csatornák kellenek és tározók!
Emberek, ebbe belepusztulna az Alföld!
Az ATIVIZIG által kezelt 4662 km csatornán felüli, további földmedrű tározókban csak elpárologtatni lehet a vizet, a benne felgyűlő talajvizekkel rendre ez történik! A térségben a nyílt vízfelszínek párolgási vesztesége több mint 1000 mm/év!
Az összes alföldi, tározónak hazudott, földmedrű „gödör” annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben milliárdokat öltek beléjük, csontszáraz. Mind! Vízpazarló szikkasztógödrök akár 2-5 ha-os felszínekkel! Ilyen pl. a cserepesre száradt medrű, Mórahalom melletti Nagyszéksós-tó, ami az ATIVIZIG „hozzáértését dicséri”, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben milliárdokból „oldották meg” ennek a tározónak a vízpótlását…
Se ebből, sem a gyorsuló ütemben szaporodó sokhektáros talajvízgödrű tározókból, egyetlen liter víz sem hasznosult. Mind száraz vagy kiszáradó! Ezeket a ugyanis a csökkenő talajvíz táplálja, ahogy lecsökkent a talajvíz szintje eltűntek a vízfelületek!
ÉBRESZTŐ!
Ne öljünk még több, 10-100 milliárdokat a káros, földmedrű-, sekélyvizű gödrök létesítésére, se csatornamélyítésre, hosszabbításra, ásásra Csongrád- Csanád Vármegyében, se máshol!
Ha kell, akkor ezt a Brüsszeltől tarhált pénzt, az Uniónak kell leállítani, mert így az, a biodiverzitás és a vízvisszatartás ellehetetlenülését eredményezné, a sivatagi klímával együtt!
Alapfogalmak:
- A belvíz nem más, mint az alacsonyabb térszinten megjelenő talajvíz. (ritkán a felszínen összefolyt víz)
- A belvíz megjelenése a talajvízszint egészséges magasságát jelzi!
- Belvízelvezetés nincs, csak talajvíz elvezetés van.
- Nincs „belvízelvezető” csatornahálózat, csak talajvízcsökkentő csatornahálózat van.
A Vízügyi Igazgatóságok az Alföldön az éltető (talaj) vizünket a társadalmi közérdekkel szemben pazarolják el!
A jelenlegi Vízügyi olyan mint egy félkatonai struktúrájú vizimaffia!
Aki látta a filmet az érti: „Itt mindenki hülye?”
Kép: Kármán Balázs. 2022.08.19. Dorozsma-Majsai főcsatorna
KONKLÚZIÓ:
Mivel a vízügy, Országos Vízügyi Igazgatóság (OVI), a térségünkben az ATIVIZIG csatornái okozták a talajvízvesztést, így értelemszerűen a csatornák felszámolása, a vízelvezetés azonnali megtiltása-, megakadályozása teremt esélyt a víz megtartására. A Talajvízszint normalizálására.
A Katasztrófavédelem dilettáns vízjogi hatósági jogkörét is el kell venni. A talpára kell állítani a vízgazdálkodást, ökológiai alapon a tényekre alapozva.
Rendelkezésre áll minden tudás. Persze mindez utópia, mert a Belügyminisztériumhoz tartozik a vízgazdálkodás, mint a fafűtésű iskolarendszer, a katonai irányítású kórházak, éppen úgy mint a tűzoltókhoz csapott vízjogi hatósági jogkör…
Kafka Magyarországa, megérkeztünk.
Zsombó, 2022. augusztus 19
Kármán Balázs okl. agrármérnök, természetvédő, természetfotós
Nyitókép: A Zsombó melletti Nagy-Bara, egykor nyíltfelszínű 100 ha-os szikes tó, ma kiégett puszta, mindössze egy csatorna elég volt hozzá.
