Ma van az orangutánok világnapja. Nevük maláj és indonéz bahasa nyelven is azt jelenti „erdei ember”. A csak Szumátrán és Borneón előforduló, kritikusan veszélyeztetett fajok élőhelyét az éghajlatváltozás mellett az erdőírtások és a főképpen pálmaolaj termelését szolgáló mezőgazdasági tevékenység veszélyezteti.
Az Indonéziában és Malajziában is kritikusan veszélyeztetett orangutánokat az erdő kertészeinek is nevezik, mivel a magvak szétszórásával kulcsszerepet játszanak az erdei növényvilág gazdagságának és egészségének megőrzésében. Az emberekkel 97%-ban megegyező genetikai állománnyal rendelkező majmok számára a legsúlyosabb veszélyt az élőhelyeik drasztikus csökkenése jelenti, amit túlnyomórészt az olajpálma ültetvényeken folyó mezőgazdasági tevékenység, és a kapcsolódó útépítések okoznak.
Ma az orangutánok mintegy 50%-a a védett területeken kívül él, olyan veszélyeknek kitéve, amilyen az erdőírtás, a súlyos erdőtüzek, vagy akár a vadászat és az illegális kereskedelem. A fogyasztási cikkeink többségében megtalálható, és bioüzemanyagként is hasznosított pálmaolajat az igénytelen és nagyon gyorsan szaporodó, így olcsó nyersanyagforrásnak számító olajpálma terméséből sajtolják. A szépségápolási és tisztálkodási szereinken túl, az ipari mennyiségben előállított és tartósított élelmiszerek legnagyobb részében is megtalálható.
A WWF az orangutánok természetes élőhelyének megőrzéséért, illetve a fenntartható pálmaolaj termesztés előmozdításáért dolgozik. Emellett egyeztet a fakitermelő vállalatokkal, megpróbálja csökkenteni az ember ek és az orangutánok közötti konfliktusokat és a TRAFFIC-el együtt dolgozik az illegális kereskedelem megállításáért. Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője – aki egy évig maga is Borneón segítette a természetvédelem helyzetét – elmondta: „A pálmaolaj iránti kereslet csökkentése, és a termesztés fenntartható mederbe terelése elengedhetetlen. Emellett helyi szinten is foglalkozni kell a megmaradt példányok biztonságával. Szerencsére több rehabilitációs központ is létesült, amely az elárvult orángutánkölykök rehabilitációjára szakosodott. Itt 10-15 éves program során igyekeznek őket az erdei életre ismét alkalmassá tenni, azután védett területeken szabadon engedik, ahol hátralévő éveiket nyugalomban tölthetik.”
