És volt egykoron a Hazaias Népfront, ami minden olyannal foglalkozott, amivel a Központi Bizottság (már nem a legendás zenekar) drága idejéből nem tellett. Így az ő ügyükké vált a hazai természet- és környezetvédelem, amiről a kitartóan hanyatló kapitalisták kormányai egyre többet beszéltek. És ma?
Mi nem is értettük nagyon, hogy miért, hiszen nálunk minden rendben volt (…emeletről emeletre a helyzet változatlan…), és már elkezdődött a jólét, ahogy a Rolls Frakció hirtelenszőkéje is megénekelte. Aztán rendszerváltáskor létrehoztak nálunk is ilyen minisztériumot, ahol Baja Feri – aki egyszer a Föld Napján összeszedett egy zsák szemetet – frizurái váltották ki a legnagyobb figyelmet, és persze Illés Zoltán folytonos lecsúszása a miniszteri címről. Bár az első Orbán-kormány kampányának idején ő volt az egyik húzóember, mégis a kisgazdák nyerték el a tiszteletreméltó (de lényegtelen) címet, amivel Pepó Pál doktor el is szaladt egészen a végekig. Valójában nem értett környezetvédelemhez, mint elődei és utódai sem (kivétel Persányi Miklóst), és valójában nem is ezért lett egyetemi oktató létére kisgazda, de ez senkit nem érdekelt sem akkor, sem utólag. Orbán az ő csetlése-botlása mögé – derék politikai paraván volt – rejthette el a saját vezetőinek bakugrásait. Tartott még akkor a sajtótól, ami nem az övé volt.
A tárca aztán szép csöndben vegetált, majd a második Orbán-kormány bedöntötte. Megvalósította Torgyán doktor tervét, aki ezt már korábban szorgalmazta volna, de őt a hullámvölgyi pártesemények ekkorra messze sodorták az érdemi politikától. Hipp-hopp és a mezőgazdasági tárcába merített önálló államtitkárság is Fazekas alatt fölöslegessé vált. A Föld nevű bolygó 194 országa közül négy országnak nincs önálló zöld tárcája, ezek Szomália, Tanzánia, Szaúd-Arábia és Magyarország. Illésnek valamelyik dél-amerikai külügyi kirendeltségét is felajánlottak jövőbeli munkahelyként, de ő ezt nem fogadta el. Mi lenne ott a környezetpolitikai feladatom – kérdezett vissza, és ja, olyan nem volt. Maradt tehát az akkor még budapesti CEU-n tanítani, de ez meg más okból vált megítélhetővé. Felrémlett körötte Gyuri-bácsi szellemképe, amit később óriásplakátokról bárki megismerhetett.
„Tíz másodpercenként egy kamionnyi műanyagszemét kerül a tengerekbe és óceánokba, az ENSZ becslése szerint ez 2050-re oda vezethet – a túlhalászással kiegészülve –, hogy több műanyagszemét lesz ezekben a vizekben, mint hal [Ne mán!] – mondta Áder János köztársasági elnök október 20-án a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.”
– Valóban tragédia ez egy szenvedélyes horgász számára, aki olyan műértő gonddal válogatja össze a szerelvényeit. Kell is ilyesmi a matchezés, feederezés és rakósbotos horgászathoz, amit már magáénak tudhat. Ő a Magyar Horgászat Nagyköveteinek elnöke, aki a testőreivel jár horgászni.
„Az államfő a Budapesten november 29. és december 5. között sorra kerülő Planet 2021 fenntarthatósági expó alkalmából tartott interjúsorozatát folytatva ezúttal a tengerek, óceánok védelmének fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, a Föld népességének harmada a tengerekből és óceánokból nyeri ki a fehérjeszükségletét, a sós vizek halbősége ezért döntő fontosságú az egyre nagyobb népesség élelmezése szempontjából.”
– Szóval ő is innen szerzi be a családi fehérjeszükségletet, vagy ez is afféle elterelő szöveg, mint a jótékonysági vadászoké? Valahol azt olvastam, hogy ő gálánsan visszaengedi a cuccot. Máshol viszont azt, hogy nem csak enni szereti, de elkészíteni is napi fogást.
„A tengerek és óceánok védelme emellett azért is kulcsfontosságú, mert az ott élő fitoplanktonok több szén-dioxidot kötnek meg, mint a bolygó valamennyi erdeje együttvéve – mondta Áder János.”
– Nahát milyen alapos. Hallott már a fitoplanktonikus élőszervezetekről is. Ezt forgatja a fejében a horgászszéken, amikor feederezik. Akkor már nem is csodálkozom annyira azon, hogy a vele való beszélgetés után Őszentsége azt mondta az ominózus repülőn, hogy az államfővel (Áder) és a kormányfővel (Orbán) tartott találkozón kiemelten beszéltek környezetvédelemről. »Kalapot emelek a magyarok ökológiai tudatossága előtt – jelentette ki nyilvánosság előtt.
[Erről ezt találjuk a CNA lejegyzésében: „The president spoke. The first topic was ecology, which took up about three-quarters (of the conversation). Chapeau to you Hungarians! The ecological consciousness you have is impressive. He explained how they purify the rivers, things I did not know about, and that was the main thing (we discussed)”
Áder ökológiai tudatosságáról és ami belőle mindannyiunkra rávetül, hagy ne kelljen nyilatkoznom.
Az elnök horgászata és barátainak vadászata nem egyenlő az ökológia alapismeretével, és annak gyakorlati művelése ettől bizony messze tanyázik. Értem, hogy Kovács és Semjén úrvadászok ilyesmit szeretnének elhitetni idehaza a párthívőkkel; míg Áder külföldön is ezzel házal. Megcélozta a legzöldebb köztársasági elnök címét. Valóban így tűnik, ha mellé odatesszük, hogy egyúttal a legsúlytalanabb is, hiszen nem áll mögötte megvalósító tárca és Orbán árnyékában még a fogai sem világítanak. Őszentsége rájuk (Áder, Orbán és Semjén) szánt idejének 2/3-a is ezzel a súlytalan, gyakorlati eredményeket fel nem mutató locsogással töltötték el páratlan politikusaink, amihez mi már hozzászoktunk. Nem szépítem, Áder megvezette Őszentségét, aki nem szokta a magyar politikusok üres szövegeit, amelyek messze elkerülik a valóságot. Áder horgász a mi ökológiai tudatosságunk kirakati bábuja. A hobbija lett a márkajele. Jól áll neki.
„Hangsúlyozta, az emberiség ugyanakkor műanyag-hulladékokkal, valamint kőolajjal és különböző vegyi anyagokkal is szennyezi a tengereket. A köztársasági elnök kifejtette, a tengerekbe jutó műanyag-hulladékok nemcsak esztétikai okokból (sic!), hanem azért is problémát jelentenek, mert az UV-sugárzás hatására úgy darabolódnak fel, hogy bekerülnek a tengeri táplálékláncba és így előbb-utóbb megjelenhetnek az emberek szervezetében is.”
– Nahát Áder a mikro-műanyagokról beszél [nos, az – figyelem – ásványvíz-fogyasztással is jön!], így nem is leszek meglepődve, ha megjelenik a XI. Ökotoxikológiai Konferencián és érdemben hozzászól. Sőt, támogatja majd a MATE/Wessling ebbéli tevékenységét.
„A tengerek szennyezésének csökkentése mellett sokat kell változtatni a tengeri halászaton is, amely mögött ugyanakkor nagyon komoly lobbi áll, és globálisan mintegy 20 milliárd dollár állami támogatást kap – mondta az államfő. Áder János aláhúzta, mindenképpen meg kell szüntetni a túlhalászást, meg kell változtatni az óriási károkat okozó halászati módszereket, továbbá a – szárazföldek mintájára – növelni kell az óceánok, tengerek természetvédelmi területeit. Utóbbi még nem éri el a 10 százalékot sem, a cél pedig az, hogy a védett területek aránya 30 százalékra emelkedjen – tette hozzá.”
– A képzeletünkben tehát már tengerünk is van és mivel idehaza minden természet- és környezetvédelmi kérdést megoldottunk (gondolom ezért sem kell nekünk önálló tárca), ezért bátran foglalkozhatunk a tengerekkel és óceánokkal. Abból hazai érdekütközés aligha keletkezhet.
„Az államfő felhívta a figyelmet arra is, hogy a tengeri halak fogyasztása kiváltható lenne Magyarországon tenyésztett (sic!) édesvízi halakkal. »Elő kell venni a régi recepteket (sic!), a néhány száz évvel ezelőtti recepteket, amikor tényleg bőviben voltunk halnak« – mondta. Áder János szólt arról is, hogy Magyarország elsősorban folyói tisztán tartásával, valamint jó minőségű (sic!) halak termelésével tudja segíteni a tengerek, óceánok védelmét szolgáló nemzetközi összefogást. Magyarországnak emellett támogatnia kell a tengeri védett területek kialakítását, a védett halfajok számának növelését, valamint a vonóhálós halászat betiltását – mondta.
– Recept kérdése lenne a halfogyasztás? Nem gondolom, de itt az ideje, hogy Áder János könyvben adja közre az általa gyűjtött, kipróbált/megfőzött halas receptjeit – amiről már korábban is olvashattunk.
*
„Hihetetlen műanyagszennyezés éri a Tiszát Románia és Ukrajna felől. A gödöllői filmfesztiválon találkoztam [Áder János mondja ezt] a PET Kalózokkal, akik minden évben szerveznek egy-egy akciót, hogy megtisztítsák a Tiszát és partját a hulladéktól. Ez szép kezdeményezés, de kevés, hogy csak egy hétig tisztítjuk az egyik leggyönyörűbb folyónkat. Gondolkodtam, mit lehetne tenni. A javaslataimat elvittem Pintér Sándor belügy-miniszterhez. Ő nyitott volt rá, így két évvel ezelőtt átadtuk azt a gépsort és jelzőrendszert, ami riaszt, ha az árhullám nagyobb mennyiségű szemetet hoz a magyarországi szakaszra. Az összegyűjtött hulladékot pedig újrahasznosítjuk. Ez az egyik ilyen környezetvédelmi intézkedés, amit én lobbiztam (sic!) ki.”
Lobbizta! Szóval, the show must go on. Mondjuk, én nem mulatok rajta.
Darvas Béla
